A CIA 70 éves

A CIA 70 éves

Hetven éve, 1947. szeptember 18-án jött létre hivatalosan az Egyesült Államok Központi Hírszerzõ Ügynöksége, a CIA. A világ egyik leghíresebb hárombetûs rövidítése által takart szervezet a hidegháborús években – kisebb nagyobb sikerrel – kormányok megbuktatásával, politikusok elleni merényletek megszervezésével foglalkozott, a kétpólusú világ összeomlása óta fõ feladata a terrorizmus elleni harc.

Az amerikai vezetés a kezdetektõl, már a britek elleni függetlenségi háború óta felhasználta a kémek és hírszerzõk által szerzett információkat. A különbözõ felderítéssel és hírszerzéssel foglalkozó szervek azonban sokáig egymástól függetlenül ténykedtek és féltékenyen õrizték a többi elõl értesüléseiket. A kormányzati szintû összehangolásra, központi titkosszolgálat létrehozására csak a második világháború idején került sor: Franklin D. Roosevelt elnök 1941-ben nevezte ki az elsõ világháború kitüntetésekkel dúsan dekorált veteránját, a jogi pályán ténykedõ William ("Vad Bill") Donovant hírszerzési koordinátorrá. A rendkívül erélyes ügyész 1942-re szervezte meg a létfontosságú információkat elemzõ és titkos akciókat is végrehajtó OSS-t (Office of Strategic Services). Ezt a háború végén feloszlatták, de Donovan még ez elõtt elõterjesztést juttatott el Roosevelt elnöknek, javasolva egy közvetlenül elnöki ellenõrzés alá tartozó hírszerzõ szervezet létrehozását.

Roosevelt nem sokkal késõbb meghalt, de az ötletet felkarolta utóda, Harry S. Truman. Az új elnök 1946-ban létrehozta a CIA közvetlen elõdjének tekinthetõ Központi Hírszerzõ Csoportot (CIG), majd az 1947 júliusában érvénybe lépett nemzetbiztonsági törvény nyomán megalakult a CIA. Ennek mûködésérõl 1949-ben fogadtak el külön törvényt, a jogszabály fõ feladatként a külföldi kormányokról, vállalatokról, állampolgárokról szóló információk beszerzését, feldolgozását, majd különbözõ mûveletek végrehajtását jelölte meg. A törvény igen széleskörû jogosítványokat biztosított az ügynökség számára külföldön, de amerikai talajon nem ténykedhetett, ez továbbra is az FBI feladata maradt.

A "cég", amelynek olyan vezetõi voltak, mint Allen Dulles, vagy a késõbbi elnök, idõsebb George Bush, a Washington közeli Langley-ben építette ki fõhadiszállását. A kezdetekben a titkos költségvetés, a titkos ügynöklista és a törvényhozási ellenõrzés kikerülése révén megvalósulhatott az a célkitûzés, amiért a hidegháború hajnalán valójában létrehozták: a szovjet befolyás és a KGB hatékonyságának ellensúlyozása.

A Truman-doktrína jegyében a CIA neki is látott a kommunizmus visszaszorításának. A nyitány az 1953-ban Iránban levezényelt Ajax hadmûvelet lett, amelynek keretében megdöntötték Mohamed Moszadek miniszterelnök hatalmát, s hatalomra segítették Pahlavi sahot. A politikai sikernek gazdasági hozadéka, az olajüzletbõl származó haszon amerikai kézbe kerülése is lett.

Irán után Guatemala következett, ahol a PBSUCCES hadmûvelettel megbuktatták az elnököt, helyére egy amerikaiak által támogatott politikus került. Az elsõ nagy kudarcot 1961-ben Kubában, a Fidel Castro hatalmának megdöntésére szervezett Disznó-öbölbéli partraszállással kellett elkönyveljék. Castro ezután a CIA "örök mumusa lett", akit tucatnyi alkalommal kíséreltek meg eltenni láb alól, mindig sikertelenül, holott állítólag még a maffiát is segítségül hívták. A látványos balsikernek más következménye is lett, az ügynökség ezentúl igyekezett teljesen eltûnni a nyilvánosság kíváncsi tekintete elõl.

A "cég" tekintélye a hetvenes években mélypontra süllyedt, amikor kiderült, hogy a Nixon elnök bukását okozó Watergate-botrány résztvevõi volt CIA ügynökök voltak. A lapok azt is megírták, hogy hiába tiltotta törvény, háborúellenes amerikai aktivistákat figyeltek meg, az utolsó csepp pedig az a kiszivárgott és a New York Times címlapjára került jelentés volt, amely az ügynökség piszkos és illegális tevékenységérõl adott képet.

A jelentõs presztízsveszteséget, a szenátusi és a képviselõházi bizottsági vizsgálatokat túlélve az ügynökség világszerte folytatta titkos hadmûveleteit. A CIA Chilében részt vett a baloldali Allende-kormány megbuktatásában és Augusto Pinochet hatalomra segítésében, az 1979-es afganisztáni szovjet bevonulás után iszlám lázadókat, mudzsahedineket részesített katonai kiképzésben. Ez hosszú távon visszaütött, hiszen ezek közül többen – élükön Oszama bin Ladennel – az Egyesült Államok legnagyobb ellenségei lettek. A hetvenes években sikerült Európában a francia és az olasz kommunisták befolyását visszaszorítani, bár ennek egyes összeesküvés-elméletek szerint igen komoly ára volt. E teóriák szerint a radikális baloldali szervezetek számlájára írt akciók elkövetõi közül többen kaptak támogatást a CIA-tól, mert Langley-ben azt remélték: a közvélemény szemében jelentõsen romlani fog a baloldal megítélése.

A több bestseller-írót megihletõ, a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után a terrorizmus elleni globális amerikai küzdelmet irányító ügynökséget az új évezredben sem kerülték el a botrányok. Bírálták a 2001-es merényletek elõtti feltételezett mulasztásokért, a titkos CIA-börtönök és az ott folyt kínzások, a Wikileaks portál által kiszivárogtatott, a tiltott adatgyûjtésekre vonatkozó információk miatt, és hírek szerint a hírszerzõ közösség viszonya az új amerikai elnökkel, Donald Trumppal sem felhõtlen.


Forrás:hirek.sk
Tovább a cikkre »