A mai 20-asok, 30-asok nem gondolnak a nyugdíjas évikre, biztonság helyett fontosabb a függetlenség

A jobban kereső középosztály Szlovákiában is meg-megengedhet magának némi luxust. A időskor még messze van, mondják. Ez a felfogás látszólag tényleg általánosnak mondható. Sokan ugyanis még messze nem gondolnak nyugdíjas éveikre, és közülük többen is rengeteg pénzt dobnak ki az ablakon.

 

Grant Sabatier blogjában befeketetési és takarékossági tanácsokat oszt olvasótáborának azzal kapcsolatban, hogyan lehet féken tartani a költekezést.

 

A blogger abból indul ki, hogy egy átlag amerikai dolgozó bérének 70 százalékát költi lakhatásra, utazásra és ételre. Tehát ezeknél lehet a legtöbbet spórolni is.

 

Így spórolnak a profik

 

Sabatier saját elmondása szerint egyszerű „intézkedésekkel” 40 százalékkal sikerült növelni megtakarításait. Átköltözött egy kisebb lakásba, ami ráadásul közelebb volt a munkahelyéhez, így a bérleten és az utazáson is spórolni tudott. Visszafogta az éttermi étkezések gyakoriságát is. Az egész önmegtartóztatás évi 13 ezer dollár pluszt jelentett számára – legalábbis állítása szerint.

 

Ugyanezen az elven egy másik milliomos fiatal, az ausztrál Tim Gurner is blogot kezdett írni, ahol azt fejtegette, hogy a milleniumi generáció (1980-as években és később születettek) a „csak egyszer élünk” jelszó szerint gazdálkodik.

 

Gurner szerint a 20-as és harmincas korosztály jelentős része keresztülutazza Európát, túlárazott pirítóst eszik avokádóval és méregdrága latte kávét iszik a kávézókban, ahelyett, hogy saját lakásra spórolnának. Persze, avokádós megjegyzése nem aratott osztatlan sikert, a twitteren nekiestek a kommenetelők.

 

Nyugdíjas évek kontra “élj a mának”

 

Alapvető igazság, hogy nem szabad általánosítani, mert a milleniumi generáció is tud spórolni, csak épp mások a prioritásai. Míg a babyboom korosztálya és az X-generáció azért takarékoskodott, hogy kevesebbet kelljen dolgoznia, vagyis hogy időben nyugdíjba mehessen, addig az 1980 után születettek célja az, hogy életüket „saját elképzeléseik szerint élhessék”. Ezt nevezhetjük egyéni szabadságnak, függetlenségnek vagy öntörvényűségnek is.

 

Ez utóbbi korosztálynak – szüleik generációjával ellentétben – csak egy harmada dolgozik azért, hogy olyan körülményeket teremtsen magának, amivel nyugdíjas korában elégedett lehet. A többi két harmad hajlandó bevállalni életviteléért (legalábbis ha ezt tudatosítja egyáltalán) annak veszélyét, hogy élete végéig dolgoznia kell. Tíz évnél messzebbre nem gondolkozik.

 

Nehéz eldönteni, melyik felfogásnak van nagyobb létjogosultsága, vagy hogy nincs-e egyáltalán mindkettőnek. Maga Sabatier, a fentebb idézett blogger is elismeri, hogy a pénz előtérbe helyezése óriási hiba, amibe ő maga is beleesett.

 

„A pénz nem minden és nem éri meg, hogy az ember az egészségét, a családját, a barátait és más élményeket áldozzon fel érte. Annak ellenére, hogy komolyan gondolom, hogy a pénz függetlenséget ad, végeredményben csak egy eszköz, amivel életünket tartalmasabbá tudjuk tenni”

 

eTrend.sk, Körkép.sk

Nyitókép: etrend.sk


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »