A nemzeti oldal egy része is kultúrmarxista szellemiséggel van átitatva – interjúnk Domokos Endre Jánossal

A nemzeti oldal egy része is kultúrmarxista szellemiséggel van átitatva – interjúnk Domokos Endre Jánossal

Domokos Endre János, a Pax Hungarica Mozgalom vezetője kilenc esztendővel a zászlóbontás után néhány nappal ezelőtt közleményben jelentette be a szervezet feloszlatását. Domokos a közleményében hangsúlyozta, hogy a mozgalom nem volt hajlandó beállni a demokratikus játékszabályoknak megfelelően működő, hűséges tagjait a parlamenti választások esetleges sikere után jól fizető állásokkal jutalmazó politikai pártok sorába. A mozgalom vezetőjét megkértük a feloszlatást kiváltó okok részletesebb kifejtésére. Domokos Endre János portálunknak beszélt még a jelenlegi római pápáról és elődjéről, a történelmi Magyarországnak területeit birtokló szomszédnépekhez, szavai szerint „testvérnépekhez” való viszonyulásáról, a közép-európai népek közötti valódi béke, a Pax Hungarica megvalósításának feltételeiről.

– A Pax Hungarica Mozgalom egyik sarokköve a kereszténység. De milyen, melyik kereszténység? A Ferenc pápa által irányított jelenlegi Római Katolikus Egyház kereszténysége? Vagy az elmúlt kétezer esztendő alatt sokféleképpen magyarázott, értelmezett, és sokszor bizony meg is hamisított eredeti, tehát a Jézus korabeli kereszténység? Az interjút azért is kezdjük ezzel a kérdéssel, mert a Pax Hungarica Mozgalom feloszlatását bejelentő közleményének címében Jézusnak a Szent Máté evangéliumában olvasható, a kövek közé hulló magról szóló tanítását idézi föl.

– A Pax Hungarica Mozgalom (mostantól rövidítve: PHM – H. J.) tagsága túlnyomórészt hagyományhű katolikusokból állt, de voltak sorainkban a történelmi protestáns felekezetek tagjai is. Egyházunkhoz mindannyian hűségesek vagyunk, rendszeresen járulunk szentségekhez, részt veszünk a szentmisén, míg a protestánsok az istentiszteleten. Igyekszünk minél többet megvalósítani életünkben a krisztusi eszményekből, noha Ferenc pápa politikai ámokfutását erős kritikával figyeljük. Az Anyaszentegyház az elmúlt kétezer évben Ferenc pápa tevékenységénél jóval durvább dolgokat is túlélt, gondoljunk csak az avignoni fogságra, a reneszánsz pápákra, a hitszakadásra. Az Anyaszentegyház Ferenc pápát is túl fogja élni, ha megtépázva, megfogyatkozva is. Az egyház természetfölötti eredetének éppen ez a leghatásosabb bizonyítéka: a pokol kapui sem vesznek erőt rajta. Magyarán, még a saját bűnei sem képesek elpusztítani.

– Ha már a jelenlegi pápa sokak szerint kereszténységet gyengítő megnyilvánulásairól beszélünk, idekívánkozik a kérdés: mi a véleménye a korábbi szentatya, a német XVI. Benedek meglepő, a pápaság történetében korábban csak egy ízben előfordult, úgymond nyugállományba vonulásáról?

– Nem szeretnék összeesküvés-elméleteket fabrikálni, habár Theodor Adorno szerint az úgymond fasiszták erre hajlamosak. Nem szívesen nyilvánulok meg olyan kérdésben, amire nincs teljes rálátásom. Joseph Ratzinger szűk nyolcévnyi pontifikátus utáni hirtelen lemondása engem is éppúgy meglepett, mint mindenki mást, aki a Hittani Kongregáció egykori fejétől azt várta, hogy gátat vet a zsinat utáni kilengéseknek és a főleg német területen elterjedt liberális teológiának, amely utóbbinak egyik emblematikus figurája Hans Küng. Azt vártuk tőle, hogy valóban megerősíti testvéreit a hitben. XVI. Benedeket a megválasztása óta egyfolytában támadták, míg Ferenc pápát az egyház ellenségei agyba-főbe dicsérik, néhány kiragadott mondatát széltében-hosszában idézik, a zászlajukra tűzik. Szerintem ez sokat sejtet arról, hogy kiknek is volt érdeke a hirtelen pápaváltás.

– Beszédeiben, írásos megnyilatkozásaiban sokszor él bibliai képekkel, a Szentírásból vett idézetekkel. Úgy tudjuk, hogy korábban teológiára járt, római katolikus lelkésznek szeretett volna lenni. Mi igaz ebből?

– Az első rendet, ahol a hosszabb időt, másfél évet töltöttem, neofita buzgalmamban túl lazának találtam, s ezért onnan még a fogadalomtétel előtt kiléptem. Azért hagytam ott a rendházat, mert ott jobb, kényelmesebb körülmények között éltem, mint itthon, s ezt nehezen voltam képes megemészteni. A renddel egyébként a mai napig tartom a kapcsolatot, vasárnaponként az általuk vezetett plébániára járok szentmisére. A második rend, ahol jó fél évet töltöttem egy 250 éves kolostor falai között, már számomra is megfelelően szigorúnak bizonyult, nagyon jó volt a közösség, s a volt rendtársakkal húsz esztendő után is összejárok. De nem azért mentem oda, hogy jól érezzem magam, s ezért akkor arra a belátásra jutottam, hogy az ottlétemmel magamon kívül senkinek sem használok. Nem bántam meg azt a két évet, amit szerzetesnövendékként eltöltöttem, mert egy életre elegendő útravalóval gazdagodtam.

– A PHM feloszlatásáról tett közleményében olvasható megállapítása szerint a nemzeti oldal is kultúrmarxista szellemiséggel és életfelfogással van átitatva. Mit ért a kultúrmarxista szellemiség és életfelfogás fogalma alatt? A nemzeti oldal nálunk elég széles skálán mozog, ezért kérem, mondjon példát arra, hogy kikre, milyen csoportokra vonatkoztatja ezt a megállapítását.

– Nem konkrét szervezetekre vagy csoportosulásra gondolok, hanem a nemzeti oldal összességében egyre inkább erősödő keresztényellenes, az elmúlt ezredév minden nagyságát megtagadó, s önnön életvitelét ezekkel a gondolatokkal igazoló figurákra. Olyan nemzettestvéreinkre gondolok, akik Berlinből vagy Londonból harsogják, hogy vesszen Trianon, miközben változatos jelzőkkel illetik a velünk egy cipőben járó testvérnépeinket. Olyan emberekre gondolok, akik számára az abortusz csak addig bűn, amíg azt más követi el, akik életvitelükben, életfelfogásukban, a drogok, alkoholizmus, szabad szerelem a család helyett tekintetében közelebb állnak a balliberálisokhoz, mint hozzánk. Azokról is beszélek, akik szellemi és morális síkon nem képesek meghaladni ezt a rendszert, csak érzelmeiktől vezérelve lázadnak egy bizonyos határon belül, s leginkább önnön lelkiismeretük megnyugtatására úgy gondolják, s most őket idézem: én nem vagyok ám olyan, mint a tömeg, hiszen nemzeti érzelmű vagyok. Sajnos vannak olyan gőzlevezető szervezetek, csoportosulások, amelyek ezt az említett réteget készséggel kiszolgálják, s még ideológiát is gyártanak mindezek igazolására, mondván: te nem tehetsz semmiről, nem is kell megváltoznod, nem kell tenned semmit, csak szavazz ránk. A lélek forradalma, avagy a normalitás lázadása ebben a közegben nyilvánvaló szitokszóként hangzik. Ha a létünket megalapozó örök törvényekre hívjuk fel a figyelmüket, arra rendszerint az ismert judeo-keresztényezés a válasz.

– Mely testvérnépeinkre gondolt, mint akiket a trianoni diktátum ellen szavukat külhonban is fölemelő magyarok, Önt idézzük: változatos jelzőkkel illetnek?

– A tótokra, rusznyákokra, rácokra, s a Kárpát-medence minden honképes, talajgyökeres lakójára gondolok, akiket a nagyhatalmi érdek szembefordított egymással.

– A magyaroknak jó okuk van, úgymond változatos jelzőkkel illetni az Ön által testvéreknek nevezett népeket, hiszen azok beleültek, igaz, nagyhatalmi segítséggel, a javainkba, elrabolták az országrészeinket, ahol 1918 óta egyfolytában igyekeznek genetikailag, nyelvileg, vallásilag és kulturálisan beolvasztani az uralmuk alá került magyarságot. Kivételt képeznek ezen a téren a ruszinok, akiket a szülőföldjükön az ott éppen ügyeletes megszálló ugyanúgy elnyomja, mint a magyarokat.

Hírdetés

– Az ottani soviniszták szerint viszont éppen nekik van jó okuk változatos jelzőkkel illetni a magyarokat, hasonló sérelmek miatt. A kölcsönös sérelmek sorolását a végtelenségig lehetne folytatni, és várni a pillanatot, amikor mindenért megfizethetünk. De az erősebb kutya elve nem hozhat tartós békét, egységet a Kárpát-medence egymásra utalt népeinek, csak bosszúra bosszút, bizalmatlanságot, állandósult viszályt és gyűlöletet hoz. A XX. század vérzivataros történelme messzemenően igazolta azt az évszázados felismerést, hogy Közép-Európa népei csak egymással összefogva képesek megőrizni függetlenségüket, identitásukat, és gátat vetni a bármely irányból érkező imperialista törekvéseknek. Vélt vagy valós történelmi sérelmeiktől elvakulva viszont könnyen válhatnak a nagyhatalmi érdekek eszközeivé.

– Az első és a második bécsi döntést, azaz Trianonban elszakított magyar területek visszatérését is egyes nagyhatalmaknak köszönhetjük, amiképpen korábban, 1920-ban, az elrablásukat is. Idős, a még élő észak-erdélyi magyarok például ma is nosztalgiával beszélnek az 1940-1944 közötti kis magyar világról.

– Ha a népeink megosztottságát kiaknázó külső erők, s nem pedig az itt élő népek közös akarata rajzolja meg Kelet-Közép-Európa térképét, egyik vagy másik népnek kedvezve, a többi rovására, az nem oldja meg a problémát, csupán a mindenkori vesztes bosszúvágyát és gyűlöletét tüzeli, újabb konfliktus csíráit elhintve. A tengelyhatalmak esetleges győzelme esetén sem lehetett volna tartós megoldás Magyarország 1938 és 1941 közötti területgyarapodása, hiszen a visszatért területeken élő nem magyar nemzetiségek alig várták, hogy az, úgymond megaláztatásukért revánsot vegyenek, ami 1944-1945 fordulóján meg is történt. Gondolok itt az erdélyi atrocitásokra, a délvidéki vérengzésre, a felvidéki magyarok jogfosztása és kitelepítésére, miután a szövetségesek, akárcsak az első világháborúban, ismét a maguk hasznára fordították a térség megosztottságát, melyből a második világháború első szakaszában még a németek profitáltak.

– Mi lenne hát a megnyugtató megoldás a Trianon óta eltelt közel egy évszázad alatt etnikailag, vallásilag, nyelvileg alaposan és több helyütt erőszakos eszközökkel átrajzolt térségünk megosztottságának, ellenségeskedésének felszámolására, a valódi béke megteremtésére?

– A valódi béke, a Pax Hungarica, nem a pillanatnyilag erősebb akaratának rákényszerítése az éppen gyengébbre, hiszen a szerepek gyorsan cserélődhetnek, hanem az érdekelt népek nagyhatalmi befolyástól mentes, népszavazással szentesített közös alkotása. A magyarság volt egy évezreden keresztül a Kárpát-medence vezető népe, s ez a soviniszták elképzeléseivel szemben nem valamiféle velünk született történelmi előjog, kiváltság, hanem hivatás, kötelesség és felelősség. Ezért nekünk kell megtenni az első lépést, felülemelkedni a sérelmeinken, példát és jövőt mutatni az itt élő többi népnek is.

– A közleményében azt is megállapította, hogy már bekövetkezett a Jobbik önfeladása. Ha ez tényleg így van, a kérdés az, hogy miért következett be, mi válthatta ki.

– A Jobbik demokratikus párt, s ez a megállapítás viszont egy nyilas szájából nem kimondottan hízelgő jelző. A demokratikus pártoknak pedig az a céljuk, hogy demokratikus úton hatalomra kerüljenek. A demokratáknak viszont nincsenek elveik, csak érdekeik. Így aztán az, aki ma radikális és antiszemita, az holnap néppárti és filoszemita lesz. De holnapután akár nyilas is lehet, ha attól több szavazatot remél. Lásd Orbán Viktor eszmei kalandozásait a Soros-ösztöndíjtól a Soros-plakátokig. A demokratáknál szigorúan a lét határozza meg a tudatot, vagyis éppen abban hisznek, pontosabban mondják, hogy hisznek, ami a legjobban eladható, ami közelebb viszi őket az áhított húsosfazékhoz, hogy aztán a közjavakból fizessék ki a támogatóikat, híveiket.

– De ez nem csak a magyar politikai életre jellemző.

– Persze, hogy nem. Nincs ez másképp nyugaton sem, csak ott talán diszkrétebben csinálják. Egy tőkés érdekcsoport felkarol és finanszíroz egy politikai pártot, mert a megfelelő propaganda, a médiajelenlét igencsak sokba kerül, s ha a támogatott párt hatalomra jut, az említett érdekcsoport szája íze szerint törvénykezik. A nagyobb közbeszerzéseket, természetesen nyilvános pályázaton, demokratikusan, ez a társulat kaparintja meg. Minden pártnak megvan a maga Simicska Lajosa vagy Mészáros Lőrince. Ez hozzá tartozik a rendszer lényegéhez, s aki részt vesz ebben a játékban, az a játékszabályokat is elfogadja.

– Ön szerint miért volt szüksége a Jobbiknak a néppártosodásnak nevezett arculatváltásra?

– A Jobbik egykor a széteső MIÉP helyét foglalta el a politikai palettán, de a párt vezetői mára belátták, hogy ebben a piaci szegmensben nincs több potenciál, legfeljebb 15-20 százalékot képesek összeszedni a választáson. Gőzlevezetőként a rendszer ugyanis csak ennyit engedélyez nekik. Ez a pártelit és közvetlen rokonaik megélhetését biztosítja, de a trafikok, állami földek és egyéb hűbéri javak adományozásáról még mindig a Fidesz dönt. Hofi Géza örök érvényű definíciója szerint a korrupció pedig az, amiből engem kihagynak. Vona Gábor tehát ezért vette el a Jobbik lelkét, ezért engedte el a gárdisták kezét, ezért fordult szembe mindazokkal, akik hűségükkel, hitükkel, munkájukkal a Parlamentbe juttatták. Én még azt sem zárnám ki, hogy Szegedi Csanád egyszer újra a párt alelnöke lesz.

– Mivel a Jobbik még meglevő radikális szárnyának a képviselője ebben a beszélgetésben nincs jelen, az Ön válaszára reagálva az interjú készítőjének kell megjegyeznie, hogy a Jobbik a 2014-es választásokon országosan 20,70 százalékot ért el, tehát már akkor is meghaladta az Ön által felső határként említett 20 százalékot. Abban az időben minden jel arra mutatott, például a tapolcai időközi országgyűlési választáson elért siker, hogy attól kezdve folyamatosan növekszik a párt támogatottsága a nemzeti radikális szavazók körében. Ezután zúdult hazánkra a sáskajárás, illetve az azzal kapcsolatos brüsszeli követelések. Miközben a Fidesz stratégái rögtön érzékelték a néphangulatot, s hogy kifogják a szelet a Jobbik vitorláiból, csak a szavakban ugyan, de kormányzati szintre emelték a Brüsszel-ellenes politikát. Ki tudja miért, de ezzel párhuzamosan a Jobbik legfelsőbb vezetése, személy szerint Vona Gábor, a Fidesz házi rabbijánál próbálkozott hanukázni, a magyar–zsidó párbeszédet sürgette, s az akkor nagyjából egymillió potenciális szavazóját igyekezett letéríteni az addig követett radikális útról. A Fidesz meg szépen átvette a Jobbik által korábban hangoztatott jelszavakat, elkezdett kardoskodni Brüsszellel a migránsok és a nemzeti önrendelkezés ügyében, eközben a Jobbik vezérkara elkezdett cukiskodni.

– Azzal, hogy a Fidesz lenyúlta a Jobbik korábbi témáinak egy részét, egyben legitimálta is őket a tömegek előtt. A Fidesz a fősodorba emelt olyan, a Jobbiktól átvett gondolatokat, amelyeket Nyugat-Európában csak a radikális pártok mernek hangoztatni. Az emberek nagy része, hála az évtizedes agymosásnak, bár maga is hasonló véleményen van, de irtózik attól, hogy ráagassák a radikális, vagy a vele egyenértékű nyilas, neonáci, fasiszta, kirekesztő és ezekhez hasonló jelzőket. Amíg a Jobbik mondta, addig mindez valami ipari szélsőséges dolognak számított a tömeg szemében, de amint ugyanazt a Fidesz kezdte mondani, az jött át belőle, hogy most már erről is szabad beszélni.

– A PHM feloszlatását bejelentő közleményéből a sorok között az is kiolvasható, hogy belefáradt a küzdelembe, a jóformán eredmény nélküli politikai harcba. Más szóval, úgy érzi, hogy a jelenlegi magyarságnak nincs igénye az Ön által vezetett mozgalomra. Szálasi Ferenc idejében viszont komoly igény volt a Nyilaskeresztes Pártra, a Hungarista Mozgalomra. Talán azért nincs igény a PHM-re, mert mostanában jobb a magyarság helyzete, mint volt a második világháború előtt és alatt?

– A Nyilaskeresztes Párttal ellentétben a most feloszlatott Pax Hungarica Mozgalom, tanulva a történelemből, nem volt politikai párt, és soha nem is akart az lenni, mert a pártrendszer minden formáját eleve elvetendőnek tartottuk. Ahol egy párttagkönyv, legyen az nyilas, kommunista vagy fideszes, és nem az alkalmasság dönt valamely közhivatal betöltéséről, ott nehéz a közjó előmozdításáról beszélni. Nem attól lesz az ország valóban hungarista, hogy minden kulcspozícióban nyilasok ülnek, s egy tagunk esetleg még Mészáros Lőrinc kedvenc jachtjába is betelepszik. Hanem attól lesz hungarista, hogy az általunk vallott és hirdetett értékek az alapjaitól hatják át a társadalmat, amely így a politikát is képes rákényszeríteni ezen értékek tiszteletére, elfogadására. A sokat emlegetett lélek forradalma tulajdonképpen a társadalom alulról jövő szerves átalakítását tűzte ki célul. Valljuk be őszintén, ez nem népszerű program, mert az egyéntől nem fülkeforradalmat, hanem új emberré válást, munkát és áldozatot kíván. Mindezért cserébe a tagjainknak én nem tudtam bársonyszéket, zsíros állami állást ígérni, s a társadalom egészének is csupán lassú változást. Egyszerűbb lett volna azt mondani, hogy szavazz ránk, mi majd jól megmentjük neked a hazát, s neked csak tetszikelni kell majd az eredményt.

Hering József – Kuruc.info


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »