A NYT Madridból megkongatta a vészharangot

A NYT Madridból megkongatta a vészharangot

„Ma, amint Európa közeledik az új évezred harmadik évtizedéhez, a nacionalizmus visszatért…”

A vezető amerikai lap, a New York Times (az MTA Nyelvtudományi Intézete által előírt kötelező névelődadogásban: „a The New York Times”) több mint öt oldal terjedelmű madridi tudósításában rémiszti meg globális olvasótáborát azzal, hogy – mint a riport kulcsmondata kiáltja – „Ma, amint Európa közeledik az új évezred harmadik évtizedéhez, a nacionalizmus visszatért…”

A tudósítás azzal kezdődik, hogy Angel Munozt, a 62 éves gépkocsivezetőt éveken át jobboldali szélsőségesnek tekintették, mert karkötőjén viselt egy kis spanyol zászlót. De már nem így van, jelentette ki a lap tudósítóinak, rámutatva a környező házak lakásaiból kilógó spanyol lobogókra. Legtöbbjüket az elmúlt hetekben tették ki. Munoz elmondta, hogy tekintettel a Katalóniában történtekre, az emberek kissé büszkébben mutogatják a zászlót.

A nacionalizmus mindig „trükkös dolog” volt Spanyolország számára, olvasható. Az 1975-ben elhunyt Francisco Franco „diktátor” (a Nyugat kiváló, Spanyolországot a kommunista rákfenétől megvédő szövetségese, tegyük hozzá) halála után három évvel alkották meg Spanyolországban az alkotmányt.

De a nacionalizmust még mindig Francóval azonosítják, akinek tekintélyelvű uralma központosította Spanyolországot egy olyan véres polgárháború után, amely a 20. századi európai ideológiai konfliktusok közül az egyik meghatározó volt.

Majd következik az idézett kulcsmondat a nacionalizmus szörnyű visszatértéről, hozzátéve: „Hogy vajon a nacionalizmus ezen hulláma felébreszti-e a régi démonokat Spanyolországban, nyílt kérdés, és olyan, amely hirtelen sürgetőbb lett a katalán függetlenségi törekvéssel”.

De, figyelmeztetnek a spanyolok, ugyanilyen veszélyes a baszk és a galíciai nacionalizmus, melyek szintén széttéphetik Spanyolországot.

Hírdetés

„Amerikában az emberek büszkék arra, hogy hazafiak, míg Spanyolországban, ha valaki azt mondja, büszke országára, akkor azt lefasisztázzák”, idézi a lap Carlotta Carro 24 éves ügyvédet, aki támogatta a spanyol rendőrséget abban, hogy rárontott a katalán referendumban résztvevőkre. Carro kijelentette: „De most az embereknek van okuk kimenni az utcára, hogy mutassák a lobogójukat”.

És itt egy közbevetésre meg kell állnunk.

Mi az, hogy Amerikában minden OK, de ami a mi kontinensünkön az nem, beleértve a bűnözők kivégzését?

Épp tegnap írt egy visszataszítóan kettős mércéjű, a diktatórikus nyelvtörvényt szépítgetni igyekvő cikket Thorbjorn Jagland, az Európa Tanács főtitkára az Euobserverben, amelyben volt képe azt a mondatot is leírni, hogy „Európában a kisebbségeknek természetesen folyékonyan kell tudniuk (beszélni) országuk hivatalos nyelvét. Ez létfontosságú ahhoz, hogy teljes értékűen vegyenek részt a társadalomban, és az államnak minden eszközt fel kell használnia arra, hogy azt feltétlenül meg is tanulják”.

Vajon ez a jobboldali Magyarországot szintén rühellő, állandóan „viselkedni” akaró feleslegrakás hajlandó lenne ugyanilyen mondatban sürgetni az Egyesült Államokat és például Florida szövetségi állam kormányát, hogy a Miami belvárosában angolul egy mondatot kinyögni nem tudó spanyolajkú kiskereskedők szájába legalább két angol szót beleverjen?

De vissza a madridi tudósításhoz, amelyben megszólal egy ötvenéves üzletember is, aki nem kevesebb, mint 11 spanyol zászlót lógatott ki lakásából három nappal a katalóniai referendum előtt. Majd, mint mondta, „hajrával” biztatta a Katalóniába a szavazóhelyiségek lezárására induló rendőröket. Mint Thorbjorn Jagland utólag.

Lovas István


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »