A nyugati sajtó rárontott a budapesti csúcsra

A nyugati sajtó rárontott a budapesti csúcsra

A „tudósításból” megtudhatjuk, hogy Peking térségünkbeli mesterkedései „megszólaltatták a vészharangot” Brüsszelben.

A nyugati sajtó rárontott a ma kezdődött budapesti 16 + 1 csúcstalálkozóra

Tettessük magunkat naivnak egy másodpercre, miután vagy 27 éve azt verték a fejünkbe a globalisták, hogy a globális kereskedelemnél nincs jobb, nincs természetesebb és hogy az mindenkinek jó. A naivitásunkat most pedig dobjuk félre, ugyanis elolvastuk a globalizmus egyébként gátlás nélküli szekértoló médiumainak szó szerinti okádását azért, mert Budapesten Orbán Viktor magyar miniszterelnök meghívására megérkezett Li Ko-csiang kínai miniszterelnök és térségünk 15 országának vezetője, hogy a 17 országnak előnyös együttműködésről és előrehaladásról tárgyaljanak kereskedelmi, kulturális, turisztikai és egyéb téren a Közép-Kelet-Európa-Kína csúcstalálkozón.

Ami ráadásul még vicces is az az, hogy e médiumok idegösszeomlás közeli állapotukban egymásnak teljesen ellentmondó információkat terjesztenek hálás olvasóiknak ugyanarról a találkozóról.

Térkímélés céljából nézzünk csupán két ilyen cikket. Az egyik a mértékadó amerikai Politico brüsszeli kiadásában jelent meg annak budapesti tudósítójának, annak a Lili Bayernek a tollából, aki oly előszeretettel hivatkozik magát megnevezni nem akaró forrásokra, amikor Magyarországot éppen NATO- és egyéb ügyekben akarja bemártani az általa gondosan összehordott legfeketébb sárba. Cikke ezt a címet kapta portálján: „Kína nekimegy az útakadálynak Közép-Európába”. Alcím: „Kemény versenyjogszabályok és a tömbből való befektetés lassítja le Peking infrastrukturális nyomulását”.

A „tudósításból” megtudhatjuk, hogy Peking térségünkbeli mesterkedései „megszólaltatták a vészharangot” Brüsszelben. Az egész kudarc-sztoriból az egyetlen, számunkra pozitív elszólás – ami szembe megy az ezen csúcstalálkozót ugyancsak nagyon rossz szemmel néző hazai balliberális médiaállításokkal -, hogy Magyarországra érkezett a legtöbb kínai befektetés a térség országai közül. Miközben, állítja a szerző, az egész kínai térségbeli befektetési kísérlet megbicsaklott és leállt.

Lili Bayer megközelítésénél messze professzionálisabb az osztrák balliberális Der Standard napilap cikke, amely noha ugyanolyan ellenszenvvel tekint a budapesti, három napos csúcstalálkozóra, mint a Politico cikkírója, de azt azzal éles ellentétben egy hatalmas siker részének tekinti „Miként vásárolja be magát Kína Európába gigantikus beruházásokkal?” címmel írt cikkében, amely leszögezi: a budapesti konferencia Peking globális stratégiájának, az Új Selyemútnak a része. Hszi Csin-ping kínai elnök ezzel megkísérli, hogy az Új Selyemút mentén fekvő országokat magához ölelje. Ennek érdekében kontinenseket áthidalóan csővezetékek, utak, vasutak, kikötők, repülőterek és erőművek sűrű hálózatába fektetnek. „Ez egyfajta kínai Marshall-terv, amely Kína geopolitikai súlyát hatalmas mértékben megerősíti…”.

A balliberális lap cikke figyelmeztet arra, hogy mindez az Európai Unióban, Németország, sőt Ausztria szomszédságában történik. A kínai befolyás növelése olyan országokban megy végbe, amelyeket az Európai Unió éveken át saját, uniós forrásaival segített. Most pedig ezen országok kínai pénzt fogadnak el olyan projektek kivitelezéséért, amelyek látszólag nincsenek semmiféle politikai feltételekhez kötve. Írja az a Der Standard, amelynek ugyanez nem jutott eszébe, amikor Trump elnök kardtáncra perdült első külföldi útján, Rijadban, a szaúdi fővárosban. Majd hozzáteszi a cikk: csakhogy nincs ingyen „pekingi kacsa”: az alkotja a szabályokat, akinek pénze van, és ez vonatkozik arra az expressz tehervasútvonalra is, amely a görögországi Pireusz-kikötőből indul Belgrádon és Budapesten át Nyugat-Európa felé, írja a Der Standard.

Tényleg? – kérdezhetik azok, akik mindezidáig hittek a globalisták propagandájának és csak most ébredtek rá arra, hogy „az alkotja a szabályokat, akinek pénze van”. Márpedig ha ez így van, elemi érdekünk kipróbálni az eddigi globális pusztítások után egy olyan szabályrendszert, amelynek nem része más országok szétbombázása, belügyeikbe való napi beavatkozása, egy ország népe egy maroknyi részének támogatása a nemzeti érdekekkel szemben, hanem az a békés együttműködés, a kétoldalú és többoldalú kapcsolatok állandó szélesítése és mélyítése, aminek kárát eddig földi halandó nem bizonyította. Kivéve az olyan hamiskártyások, mint Paul Lendvai és Lily Bayer médiumai.

Lovas István


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »