Folytatva előző írásom fonalának továbbsodrását: Horthy tehát meneszti a nyilasokra kacsintgató Darányit.
Imrédy azért kerül látószögébe, mert Gömbös alatt jól teljesített, pénzügyi sikereket ért el, s szociális szempontokat hangoztatott. És elfogadhatta a szélsőjobbos erősödő ellenzék is. A társadalmi gondok egyre égetőbbek. Részben Trianon, a gazdasági válság, s a mezőgazdasági reform hiánya következtében (az elmaradt földosztás). 1938 körül azonban javulnak a gazdasági mutatók (európai kemény valuta a pengő), ami nagyon fontos! Az élelmiszerre kiéhezett német piac fizetőképessége nő. És a munkanélküliséget csökkentette az ipar (hadiipar) fejlesztése is.
Népszerűségét gerjesztette Imrédy kaposvári beszédével. Szociális reformokat ígért, „csodás forradalmat”, aminek föltétele lett volna a rendeleti úton történő kormányzás. Horthy és a parlament azonban ragaszkodott a demokráciához és megakadályozták ezt a törekvést. Erre az időre esett az első bécsi döntés. Hangsúlyozom: nemcsak Hitler és Mussolini „jóvoltából”, hanem az angol és a francia fél jóváhagyásával. Vagyis a kormányzó (minden rosszhiszemű utólagos híresztelés dacára) józanul fölmérte a hazai és a nemzetközi állapotokat. Fölismerte a külső és belső szélsőjobboldali veszélyt, ezért azt kivédendő újra őt nevezte ki miniszterelnöknek. Jobb híján. Imrédy abban a reményben közeledett a németekhez, hogy Kárpátalját visszakaphatjuk. (Trianon!) Ennek érdekében készítette elő a második zsidó törvényt. Amit a következő évben, Teleki miniszterelnöksége idején ratifikálnak. Ha Teleki útját állja az Imrédy által előkészített törvénynek, mi lett volna a revizionisták, a megerősödött szélsőjobb ellenzék és éppen a zsidókérdés meg nem oldása miatt megszállással fenyegetőző nácik reakciója? Az angol Halifax ugyanakkor elhúzza a mézesmadzagot Horthyék előtt: nem feledkeznek meg a trianoni orvoslást áhító magyar igényekről. Másnap Göring közli: ha nem kapcsolódnak be a magyarok a csehszlovákiai megszállásba, semmi jóra ne számítsanak. Megint Trianon. Mi több: a baráti lengyelek is javasolják, vegyünk részt a csehszlovákellenes német–lengyel katonai akcióban. Ribbentrop pedig fenyegetően kérdi: mit tesz a magyar kormány, ha Németország megtámadja Csehszlovákiát? Kitérő válasz. Vagyis diplomáciai kibúvó Trianonból fakadó kényszerhelyzetben. (Ránki-féle sztereotípia megint.) Kedvezőtlen epizód Horthy rossz taktikai húzása: Werth Henriket nevezi ki a vezérkar főnökévé. Werth abszolút háborúspárti. Náci kompetens. Később oroszlánrésze volt abban, hogy beléptünk a II. világháborúba. Megint trianoni kényszerből ugyan, mert a szlovákok és a románok már beléptek. Werth arra hivatkozott, reményünk sem lesz területi korrekcióra, ha semlegesek maradunk.
És megint Trianon, és megint Trianon. Aki nem élt 1945 előtt, föl sem foghatja, mit jelentett a köztudatban a halálra csonkított hazában élni! Ezt még az akkori baloldal is átérezte. A mai érzéketlen defetista idiotoncok ezt képtelenek kapiskálni.
Csehszlovákia nem hajlott megegyezésre. Két kérésünket utasította el, annak ellenére, hogy torkán a náci bozótvágó: a magyar politikai bebörtönözötteket engedjék szabadon, és a trianoni békekötésben elfogadott kötelezettségüket hajtsák végre! Adják meg a magyarok kisebbségi jogait. A Ruszin Nemzeti Tanács magyarokat hív be rendfönntartás céljából. Ezt a német követ ellenzi. November 27-én Imrédy ismét lemond.
(Folytatjuk.)
Szalay Károly – www.demokrata.hu
A sorozat korábbi részei:
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
