Történelemformáló tévészereplés – sok ilyen történt az elmúlt évtizedekben. Idehaza 1989-ben villant fel a monitorokon egy képsor, amely később tragikus, de legalábbis drámai következményekkel járt: miniszterelnökké emelt egy közvagyon-kótyavetyélőt.
A kerítésátvágás legendás képsorairól van szó.
A szörnyű következményű tévészereplést most az idézi fel, hogy elhunyt Alois Mock, Ausztria volt külügyminisztere, egykori alkancellár, az Osztrák Néppárt (ÖVP) korábbi vezetője.
Maga az alaphír is elsőként említi a kerítésvágást.
„Alois Mock 1989. június 27-én Horn Gyula akkori magyar külügyminiszterrel a világ számos országából érkezett újságírók előtt az osztrák-magyar határon, Sopronnál jelképesen is átvágták az akkor már bontás alatt álló, évtizedeken keresztül Európa hidegháborús megosztottságát szimbolizáló vasfüggönyt.”
A határőrök az előző napon visszaépítettek 10 méternyi kerítést.
A „vasfüggönyt” ugyanis már korábban lebontották, de a tévéfelvételhez kellett egy díszlet. Horn és Mock ezt a díszletet vágta át hősiesen, s lettek a szabadság bajnokai e hazug jelenettel.
Németh Miklós legnagyobb tévedése volt Hornt küldeni.
A magyar miniszterelnök akkor Pozsgay Imre államminiszterrel hozta meg a történelmet (de)formáló döntést, amely így hangzott: „Küldjük a Gyulát.” Azt a Gyulát, akinek a kerítésbontás eldöntéséhez semmi köze nem volt.
Külügyminiszterként tudomásul vette a kormányfő döntését.
Még az sem biztos, hogy lelkesen hajtotta végre a kapott feladatot. Akkor még ő sem tudhatta, hogy a televíziós felvételnek ekkora hatása lesz. Még szabadkőműves-kitüntetést is kapott érte.
Bár erre utóbb nem volt büszke.
Az 1994-es fölényes – és egyben tragikus – szocialista győzelmet nagyrészt ennek, és csak kisebb részben a vaskoronának köszönhette. 54 százalékkal már kormányozhattak volna, de felülről azt az utasítást kapták, hogy vonjanak be koalícióba egy szélsőséges pártot.
Azóta is Horn-Kuncze garnitúrának hívják a kótyavetyélő kettőst.
Horn ugyanis minden mozdíthatót és nem mozdíthatót „privatizált”, magyarán külföldi kézbe kótyavetyélt, azért, hogy megbocsássák neki kommunista múltját, s lássák, hogy megjavult, lelkes kapitalista lett.
Máig nyögi a magyar gazdaság a kótyavetyét.
Ha 1989-ben Németh Miklós és Franz Vranitzky vágja át a díszletet, másként alakult volna a magyar történelem. Pozsgay Imre is jobb választás lett volna, egyértelműbb jelzés az európai jövő mellett.
Még akkor is, ha Pozsgayt utóbb nem tüntették volna ki a szabadkőművesek.
„Mock európai és nemzetközileg elkötelezett kereszténydemokrata volt, érdemei páratlanok” – méltatta a csütörtökön elhunyt osztrák politikust egy híres brüsszeli alkoholista.
Ezzel nem feltétlenül tett jót Mock emlékének.
„A Die Presse megemlékezett a vasfüggöny átvágásáról is. Idézte az egykori külügyminisztert, aki ezzel kapcsolatban az egyesült Európáról szóló álmok megvalósulásáról beszélt.”
Állítólag utóbb maga Mock is elhitte, hogy jelentős volt a díszlet átvágása.
Ő is elhitte, hogy a szabadság bajnokává vált „a Gyulával”, amikor kezükben drótvágóval a kamerák kereszttüzében a határőrök szakmai tanácsai szerint átvágtak néhány huzalt az előző napon fölállított kerítésen.
A történelem napfényes szabadtéri színpadán.
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
