Apáti Bence: az én igazi bajom a migri-hisztivel és az azt körülvevő libbant agit-prop tevékenységgel

Miközben a ballib oldal egy Mariana-árok méretű hazugságspirálban vergődve harsogja a – szerinte – tutit, aközben mindenki mást, aki vitába száll a baromságaikkal/hazugságaikkal, a szólásszabadság iránti hallatlan tolerancia jegyében lenáciz, leagymosottaz, leembertelenez, legyűlöletkeltőz és mintegy mellékesen kiátkoz az emberiség szobatisztaságra szoktatott részéből. E sorok szerzője rengetegszer találkozott már azzal a majd minden – a zsohárzsuzsai bullshitet némi szkepszissel fogadó ember által ismert jelenséggel, – hogy mikor a szíriai egyetemi tanárok, magfizikusok és emberi jogi aktivisták, valamint a nők s gyermekek teljesen nyilvánvaló hiányára hívta fel liberális ismerősei figyelmét, akkor habzó szájakkal, ijesztően ökölbe szorult fejekkel és fülsiketítően csikorgó fogakkal találkozott. Ezen tünetegyüttesek néha Orbánozással, olimpiázással, – régebben lélegeztetőgépezéssel, ma “cétézéssel” – és a “hol marad az emberség” gyakori ismételgetésével súlyosbodtak. 

Pedig a nyilvánvaló hazugságok megcáfolása még egyáltalán nem biztos, hogy a cáfoló rejtett náci hajlamára való bizonyítékok. Továbbmegyek. Biztos hogy nem azok. Még tovább megyek. Az, hogy nagyjából másfél éve a Zsohárok, Bedék, Paprikakingák és a sok megszámlálhatatlan un. NGO-k ezekkel a hazugságokkal kezdték megdolgozni az erre alkalmas, többségében – szerintem – jó szándékú civilt, az ami nagyon komoly kérdéseket vet fel.  A jó szándékú civilt ez esetben azokra az emberekre használtam, akik valóban azok: nem megélhetésileg, hanem valós érzéstől vezérelve jártak Szegedre és a Keletibe a migránsokat megsegíteni. Persze a helyzet azóta pont úgy változott, mint amikor az élelmes ámde az igazmondással és az eredetvizsgával semminemű közösséget felvállalni nem akaró autónepper elad egyik barátunknak egy totálkárból feltámasztott roncsot, azonban az átvert cimboránk nemhogy nem hajlandó tudomást venni a pofátlan biznisz tényéről, de minél többször áll meg alatta a hamvaiból “újravarázsolt” gépezet, ő annál dacosabban dicséri a remek vételt.

Néha még sörözni is elmegy a csibész kereskedővel. Csak azért is.

Mert őt aztán nem szokták átverni. Anyagfáradás az. Meg természetes kopás.

Tehát: nincsenek is átverve. Nem is mondták ők soha, hogy elméleti fizikusokat (De!), hogy szíreket (De!) és hogy csak háborús menekültek etetnek (Dee!).

“Igazából mindenkinek jár a segítség, aki ilyen nagy utat tesz meg és hát emberek vagyunk, na! És különben is a Zorbán! “

 Ugye mindenkinek van ilyen ismerőse, aki hasonló stációkat járt be?

(Az őszödi beszéd után a mi egyszeri és megismételhetetlen gyuriferink teljes magyar ballib értelmiség gondoskodó kezei általi fényesre suvickolása is hasonló történet volt. Látták ők, hogy nem ilyen (pszichopata, hazug) lovat akartak, de már megvették, rajta ültek. Valahogy meg kellett magyarázni saját lázadozó lelkiismeretüknek, miért nem viszik a vágóhídra, ahelyett, hogy tovább gondozzák, kockacukorral etetik.)

Hogy honi liberálisaink miért viselkednek úgy, mint a viccbéli megcsalt nő, aki a saját szeme helyett inkább a hűtlenkedő férjének hisz, azt nem tudom.

Az én személyes tapasztalataim ettől eltérnek. Mikor a Keletit megszállták az illegális bevándorlók, épp az Erkel színházban dolgoztam, így minden nap megfigyelhettem az ott táborozó népeket. A tömegben kilencven százalékban fiatal férfiakat láttam, akik rendszeresen kelet felé borultak le, hogy Allahhoz imádkozzanak. Amikor pedig nagy semmittevésükben épp megunták a várakozást, akkor csak és kizárólag úgy voltak hajlandóak megrohamozni a rendőr sorfalat, ha megfelelő mennyiségű érdeklődő és forgatócsoport kísérte az akciójukat. (Ezen viselkedésforma egyébként csak a legritkább esetben jellemző a keresztényekre. Poszttraumás stressz ide, poszttraumás stressz oda.)

Liberális barátaink viszont nem ezt tapasztalták. Vagy csak nem akarták ezt tapasztalni. Mondanám, hogy végül is mindegy, hogy mit és miért nem láttak, de néha szeretem azt hinni, hogy ugyanabban az országban élünk, hol bizonyos dolgokról ugyanazt gondoljuk. Például, ha valakik egy vizes vébényi pénzből azt hazudozzák, hogy ez a kb. 2 millió illegális bevándorló többségében Szíriából érkezett sokdiplomás értelmiségi, akiknek a keresztény hitük miatt kellett elmenekülni, az egy rendkívül gusztustalan, veszélyes és alávaló hazugság.

De leginkább veszélyes. Csak aztán gusztustalan.

És, hogy miért beszélek most erről, mikor ott a kerítés, meg egy árva migráns sem óbégatja a Keleti körül, hogy dzsermáni?  Mert egyrészt a balkáni útvonal most épp nem rajtunk keresztül halad át, de attól még tömegek jönnek a Közel-keletről. Másrészt Afrika most kezdi csak megérezni a bulika fémesen – izgalmas izét. Tudom,hogy rohadt meleg van, de odaát ez a gatyarohasztó időjárásnak csúfolt izé a normális. Valamint Afganisztán vérzivataros történelme egy nézhetetlenül nyálas Disney adaptáció ahhoz képest, ahogy az afrikai törzsek, hadurak és diktátorok intézik az apró cseprő érdekellentétetiket.

És mi, ugyan most nem érezzük, nem látjuk, de baromira elindultak ezek az afrikai legények Európába. És én elhiszem, hogy mi jobber nácikok néha úgy tűnünk, mintha magasról leszarnánk, hogy a ballib polgártársaink mit gondolnak, de én már nagyon rühellek olyan országban élni, ahol azon kell stresszelnem, hogy mikor kezdi el kimosni az arra alkalmas agyakat Földes András, Zsohár Zsuzska, a444 és társaik, a tekintetben, hogy ez a 100 millió afrikai férfi mind a Boko Haram elöl menekülő keresztény filozófushallgató, akik latinul írják a mentőcsónakokban a diplomamunkájukat.

 

The post Apáti Bence: az én igazi bajom a migri-hisztivel és az azt körülvevő libbant agit-prop tevékenységgel appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »