„Az élet többnyire elviselhetetlen, kivéve ha ittas az ember” Samuel Johnson
A történelem kétségtelenül megírható lenne úgy, mint az alkoholizmus története. Köztudott, hogy Nagy Sándor élete vége felé gyakorlatilag egyfolytában részeg volt. Az is ismert, hogy a német vezérkar a háború vége felé szintén folyamatosan ebben az állapotban leledzett. És még lehetne sorolni a példákat. Bárkiről legyen szó a hétköznapokban, ha tettei indokát keressük, nem felejtjük el felemlegetni italozási szokásait és ilyen, vagy olyan cselekedeteit ezekkel magyarázni. Természetes dolog ez, hiszen, ha másból nem, saját tapasztalatainkból tudjuk: nem biztos, hogy szesz nélkül is azt tettük volna, amit tettünk. Furcsa módon azonban a történetírás nem szereti ezt felemlegetni. Az egyes cselekedetek mögé mindig komoly megfontolásokat képzelnek és komoly formában elemzik, hogy mi mindenért döntött úgy az illető, ahogy. Pedig hát az utolsó feles után igazán kár ésszerű érveket keresni. Egy angol történetíró szerint azért viselkednek így a történészek, mert ha ő leírja, hogy XY ezt azért tette mert részeg volt, akkor azonnal megkapná, hogy ő meg azért írta ezt mert szintén. Kinek hiányzik ez. Jobb a békesség. Mi most mégis megkíséreljük bizonyos történéseket e szempontból értékelni.
(Igen, előzetesen elismerem, hogy én is ittam, mielőtt e sorokat róni kezdtem. Ám Rejtő Piszkos Fredjével szólva, aki miután szemére hányták egy megbeszélés során, hogy részeg így válaszolt: „Igen, de mi köze ennek a szóban forgó ügyhöz?”)
Híre ment, hogy mindannyiunk G. Lajosa, médiacézár és egyben a szabad sajtó utolsó végvári vitéze, keddre virradóra Veszprém városában egyes hirdetőoszlopokra felsprézte a régebben elhíresült, tömör jellemzését hazánk miniszterelnökéről. A neves médiamogul tettéhez a következő magyarázattal szolgált: „Már két évvel ezelőtt megmondtam a véleményemet, most a plakátokon csak megerősítettem. Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!” Továbbá azt is megtudtuk tőle, hogy a saját hirdetőoszlopaira pingált, így semmiféle bűncselekményt nem követett el. Persze ez akár ellentmondás is lehet, hiszen olyan hirdetési helyekről volt szó, melyeket már „eladott” a Jobbiknak. Szívrepesve várjuk a Jobbik tiltakozását a plakáthelyeit ért atrocitás miatt. Bár – teszem hozzá – a G. Lajos által felfirkáltak és a Jobbik gengszterezős plakátjai között sem céljaiban, sem tartalmában nemigen lehet szabad szemmel különbséget felfedezni.
A hír karriert futott be. A haladó sajtóban a tudósítások mellől nem hiányozhat a kép, melyen az inkriminált felirat jól olvasható. Amennyiben valaki nem nézné meg a képet, azok számára, a hír címébe is beleírták, valamint legalább kétszer idézik a tudósítás szövegében is. Biztos, ami biztos. Azonnal megindultak a találgatások. Miért tette? Miért most tette?
A legelterjedtebb vélemény szerint így akart tiltakozni a Jobbik gengszterezős plakátjainak eltávolítása ellen, ami a szabad sajtó és a szabad plakátolás bajnokától el is várható. Hogy miért a tiltakozásnak eme meglehetősen szűkkörű és kisipari módját választotta az – a haladó sajtó szerint – rejtély. Bizonyára van rá ésszerű magyarázat, hiszen – mint azt a szabad sajtó másik hérosza Csintalan Sanyi megállapította – Simicska nem hülye. Mondjuk én óvakodnék bármely kérdésben Csintalan kijelentését bizonyítéknak tekinteni, figyelemmel Sanyi kalandos politikai pályafutására, valamint arra a tényre, hogy G. Lajostól kapja a fizetését. De én haladó körökben nem vagyok mértékadó.
Elnézve a tudósításokhoz mellékelt képeket, feltűnik Lajos zakóján, hogy feltehetően némi hempergésre is sort kerül az éjszaka során. Ez, számomra, azt valószínűsíti, hogy az éj némiképpen mámorosra sikeredett. Feltehetően az Orbán elleni gyűlölet szította a mérges szeszek lángját, mígnem azok az egekig csaptak. Azonban hiába a szellem szárnyalása, a test bizony esendő és a kémiailag túlmotivált neuronok hajlamosak megtagadni az egyensúlyozást. Ennek tanúbizonysága a zakó.
Elhiszem én, hogy lehetségesek politikai elemzői, pszichológiai, vagy addiktológiai magyarázatok az esetre. Ám mély meggyőződésem, hogy Lajosunk szimplán berúgott, mint az albán szamár és ez állapotában jó ötletnek tartotta spray-t ragadni. Magyarország hajdan egyik legbefolyásosabb embere ezek után ott áll, potrohosan, cigarettával, összehempergett zakóban és tettét magyarázza a hatósági közegeknek. Mert az alkohol, öl, butít és nyomorba dönt. De jólesik. Sic transit gloria mundi.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
