Az S3-Macron találkozó margójára: Pozsonytól nyugatra senki nem akar erős Visegrádi Négyeket

Emmanuel Macron francia államfő tegnap Salzburgban találkozott a Slavkovi Hármak (S3) vezetőivel, vagyis Christian Kern osztrák kancellárral, Bohuslav Sobotka cseh és Robert Fico szlovák kormányfővel. A találkozó hivatalos témája az olcsó kelet-európai kiküldött munkaerő korlátozása volt, amely Szlovákiában (európai szinten) csaknem 100 ezer munkavállalót érint.

 

A nyugati és a magyarországi sajtó azonban azt hangsúlyozta a találkozóval kapcsolatban, hogy a francia elnök szándékosan mellőzte Európa „rebelliseit”, Magyarországot és Lengyelország keleti turnéján, ami arra utal, hogy sikerült megbontani a Visegrádi Négyek egységét.

 

Úgy tűnik, Pozsonytól nyugatra senki sem akarja, hogy a Visegrádi Négyek sikeres legyen. Brüsszelben komoly fejfájást okoz a Kossuth Lajos Duna-konföderációjára hasonlító Három Tenger (Intermarium) kezdeményezés, ami a Balti-tengertől a Fekete- és Adriai-tengerig fogná össze Európa keleti peremét.

 

Az Intermarium projektje élvezi az USA támogatását is, Amerikának ugyanis alapvető érdeke, hogy földrajzilag is korlátozza Németország és Oroszország kezdeményezését. George Friedman, a magyar származású geopolitikai professzor megfogalmazásában ez annyit tesz, hogy Amerikának Németország 1871-es megszületésétől alapvető érdeke, hogy a német szofisztikált technológiai tudás ne tudjon egyesülni az orosz nyersanyag- és emberi erőforrásokkal – mert az veszélyeztetné az amerikai dominanciát.

 

A V4 csak a kezdet, új szövetség alakulhat ki Nyugat és Kelet határán

 

Osztrák részről sem véletlen a meghívottak listája

 

Másrészt nem szabad elfelejteni, hogy Szlovákiát és Csehországot a tegnapi salzburgi találkozóra Christina Kern osztrák kancellár hívta el. A világ legnagyobb magánhírszerző-elemző ügynöksége, a Stratfor szerint Ausztria a Habsburg történelmi hagyományok miatt Közép-Kelet-Európára mint saját befolyási övezetére tekint, ezért szintén nem érdekelt a Visegrádi Négyek sikerében.

 

Emmanuel Macron számára a tegnapi kelet-európai turné, ami egyébként Romániában folytatódik majd, sokkal inkább hazai belpolitikai célokat szolgál. Hiába nyert ugyanis a tavaszi elnökválasztáson Le Pen ellen, az olcsó külföldi munkavállalókkal szembeni ellenérzések Franciaországban sem csitulta. A fiatal, 39 éves államfőn pedig hatalmas a nyomás, hogy eredményeket tudjon felmutatni és megszilárdítsa a pozícióját, még mielőtt Németországban lezajlanak a parlamenti választások és Angela Merkel visszakéri a stafétát.

 

Macron számára nyilván kényelmesebb volt kihagyni a sokszor bírált Magyarországot és Lengyelországot, ám azoknak is igaza van, akik szerint a találkozó vendégeinek megválogatásánál külpolitikai célok is megfogalmazódtak. Lengyelország küldi ki például a legtöbb olyan munkást, akik miatt a salzburgi summit megvalósult, mellőzése tehát nem lenne indokolt.

 

Ám Franciaországnak sem érdeke egy olyan erős blokk, amelyre nincs kellő ráhatása, márpedig egy Visegrádi Négyek – ha összekovácsolódna – ilyen lenne. Közép-Kelet Európa túlságosan függ Németországtól, mint kereskedelmi partnertől, Párizs aligha tudna egy egész, négy országból álló blokkot befolyásolni. Helyette, úgy tűnik, visszatér az első világháború utáni Kis-Antant hagyományaihoz – amit egyébként épp a német dominancia ellensúlyozására hozott létre.

 

Jelentősen csökkent Emmanuel Macron népszerűsége

 

Mindenhol választások lesznek, ebből még bármi lehet

 

Ám a Visegrádi Négyeket sem egyszerű szétzilálni. Bár Bohuslav Sobotka cseh kormányfő is részt vett a találkozón, az ő álláspontja inkább a V4 és Brüsszel között billeg, és hogy végül melyik oldal lesz a vonzóbb, arról az őszi választások döntenek majd – ahol egyébként Sobotka már nem indul. Hasonló a helyzet Ausztriában, hogy ősszel szintén parlamenti választásokra kerül sor, és egy esetleges kancellárváltás esetén Bécs álláspontja is fordulhat. Gondoljunk csak a fiatal külügyminiszterre, Sebastian Kurzra, akinek Magyarországgal és a magyar állásponttal sok tekintetben szimpatizáló kijelentései vannak.

 

A különutas Fico ebbe bele is bukhat

 

És persze itt van Szlovákia. Robert Fico túl van egy szívműtéten, egyre több szó esik az utódlásról pártjában, a Smerben. Egy Körkép.sk által is idézett német lap írásában meg is jegyzi, hogy Fico szeme előtt akár Donald Tusk egykori lengyel kormányfő példája is lebeghet, aki felfelé bukva ma az Európai Tanács elnöke – és a merkeli politika nagy védelmezője.

 

Fico helyzete sem egyértelmű. A jelenlegi kormányválság könnyen végződhet előrehozott választásokkal, ne feledjük, épp hogy sikerült meghatalmazást kicsikarnia saját kormányából, hogy tárgyalhasson Macronnal.

 

Egyik koalíciós partnere, az SNS mindig is euroszkeptikus volt, másik koalíciós partnere, a Most-Híd politikusai között pedig akadnak, akik rossz szemmel nézik a Brüsszel(Berlin)-Moszkva tengely alakulását (példaként említhetjük František Šebejt). Egyszerűen fogalmazva, ha a kormányválság kormányváltáshoz vezet, Robert Fico elfelejtheti, hogy jólfizető és megbecsült uniós tisztséget kapjon, amiért kivezette Szlovákiát a V4-ből. A Visegrádi Négyek valószínűleg fontos választási témává válna a következő hónapokban.

 

Francia-visegrádi összecsapás volt az EU csúcson, újra beigazolódott: Szlovákia kilóg a V4-ből

 

A kiküldött munkavállalók ügye

 

A kiküldött munkavállalók körüli problematika alapja az, hogy sok nyugat-európai megbízást közép-kelet-európai munkásokkal végeztetnek el, akik olcsóbbak, és az adott munka elvégzése után hazamennek származási országukba (vagyis itt nem az életvitelszerűen Nyugatra költözőkről van szó).

 

Több mint 98 ezer ilyen szlovákiai munkavállalót tartanak számon évente. Ez jóval több a magyarországi adatoknál (63 ezer), de például a belgiuminál is (83 ezer). Ezek a munkások nyilván konkurenciát jelentenek a hazai (brit, francia, német, belga, stb.) munkásoknak, akik a kelet-európaiaknak kínált bérért nem hajlandók elvállalni az adott munkát.

 

Az Unió szeretne reagálni a nyugati polgárok elégedetlenségére, és akár a munkaerő szabad mozgásának egy részét is hajlandó lenne feláldozni érte. Például úgy, hogy olyan intézkedéseket hoznak nemzeti szinten, ami szerint például a szlovákiai munkás a kiküldetés ideje alatt a célország bérezési szintjén kapjon fizetést. Ezzel megszűnne a kelet-európai munkavállalók versenyképessége Nyugaton.

 

A második oszlop számai az adott ország által befogadott kiküldött munkaerő, a harmadik oszlop a az adott ország által kiküldött munkaerő nagyságát mutatja egy évben. Forrás: GEopoliticalFutures.com.

 

Paradox módon a francia elnök és még Robert Fico is a tervezett intézkedéseket úgy próbálják tálalni, mintha az a munkavállalók érdeke lenne. Macron szerint Franciaországnak védekeznie kell a szociális és bérdömping ellen (kérdés, akkor miért vállalja fel a migránsok beáramlásának hozadékait), Fico pedig azzal érvelt, hogy Szlovákia ez Szlovákia érdeke is, hogy védje hazai munkavállalóit a kelet felől érkező külföldi munkásokkal szemben.

 

Tény azonban, ha eltörlik a bérkülönbségeket, akkor nyugaton lényegében megszűnne a kereslet a kelet-európai munkások iránt.

 

Körkép.sk/KL

Nyitókép: Teraz.sk


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »