Banánköztársaság

Banánköztársaság

Ha minden társadalmi és gazdasági kérdést oly nagy erőbedobással és lendülettel próbálnának megoldani derék kormánypolitikusaink, mint ahogy most a Dragnea–Tăriceanu, illetve Grindeanu–Ponta tábor kíséreli menteni a bőrét, bizonyára több száz kilométernyi új autópályán lehetne száguldozni, korszerűbbé vált volna az oktatás, illetve emberibbé az egészségügy.

Ám ezekre nincs akarat, idő, energia immár évek, évtizedek óta. Majd csak lesz valahogy, jól elvagyunk, egészség legyen – szinte a politikusok teljes kasztját átszövi ez az évtizedes közöny, léhaság. E legendás mioritikus nyugalom ellentéte a mostani parlamenti vajúdás, melynek eredményeként megszületik majd a legújabb hatalmi vívmány, rendeződnek a kormánykoalíció széttrancsírozott, oszlásnak indult sorai, s ha minden elképzelés valóra válik, lesz újra kormánya ennek a mindenkor reménykedő országnak.

Volt ugyan eddig is, pontosabban lehetett volna, ha a kormánykoalíciót alkotó szociáldemokraták, illetve liberális demokraták csúcsvezetői nem a bűnügyeiktől való szabadulást tekintették volna legfőbb célkitűzésüknek.

Ha valaki csodálkozni kíván, hát most teheti. Jelentéktelen és fajsúlyosabb törpék csörtetnek, törtetnek, nyilatkoznak. Ide vagy oda állnak, megmentőkként. Hirtelen legénnyé válnak a gáton, miközben az ár, a könyörtelen ár mindent sodor magával, menthetetlenül, alkutól és paktumtól függetlenül. Adott például a hangzatos nevű, háromszéki – korábban szociáldemokrata kötődésűnek mondott – Octavian Goga, aki teljesen ismeretlenként, Băsescu pártkatonájaként szerzett Kovászna megyei képviselői mandátumot – sajtóhírek szerint korábban éppen a helybéli szociáldemokraták utasították ki soraikból – ám most, e nagy csörtében, fütyülve a korábbi, helybéli szentenciára, a bukaresti szociáldemokraták kebelükre ölelték, mert hirtelenjében Goga is Dragneáék támogatójává lépett elő.

Nyilvánvalóan némi anyagi haszon ellenében, visítják Băsescuék. E kis, szinte jelentéktelen epizód mindent elárul a szokványos politizálási módozatokról. Nem stílusról, mert stílusnak itt nyoma sincsen, csupán örök haszonlesők tolonganak rövid távú, önös érdekekkel.

Olyasmi pörög most minálunk, amire Európában még nem volt példa: választásokon győztes párt saját kormányát próbálja bedarálni kétségbeesett igyekezettel. Az a titkos szövetkezés, alkudozás, bratyizás, ami most a színfalak mögött történik, csupán azért, hogy a bűnszövetkezet vezetői mentsék a bőrüket, egyszerre nevetséges és szánalmas. Nevetséges, mert ékes bizonyítéka a honi politizálás olcsó és elvtelen jellegének – ha Caragiale egy felhőn üldögélve követhetné a bukaresti fejleményeket, maga sem tudná, sírjon-e vagy nevessen –, és szánalmas, mert eme olcsó tragikomédia árát az itt élők fizetik meg.

Nem is az a kérdés, melyik tábor éli túl, avagy bukik bele a bizalmatlansági indítványba, hanem az, hogy vége lesz-e valaha a banánköztársasági állapotoknak…

Mózes László / Háromszék


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »