Mindenki veri a nyálát azon, hogy bezár a Gyorskocsi utcában a Pajtás – aki evett már ott, az tudja, hogy a hetvenes éveket idéző konyhabútorokon és hónaljszagú konyhásnéniken kívül semmilyen kuriózum sincs.
Botrányszar kaják botrányszar árakon a Kádár-korszakot idéző díszletek között. Minden, ami miatt a magyar gasztronómia lemaradt az elmúlt ötven-hetven évben. Nulla alapanyag-kultúra, nulla ízek, csak a zsíros, panírozott, olajban vagy zsírban tocsogó, túlsózott egyenételek a barakkból. Rendkívül rossz ár/érték arány és posztkádárista nihilizmus jellemezte tehát mind az ételeket, mind a személyzetet a Pajtásban (elég csak a videón arra az igénytelenségre fókuszálni, hogy a “mosogatnivaló” ott áll toronyban az egyik asztalon, mert basztak bevinni a rendkívül leterhelt, piacképtelen tudással rendelkező konyhásnéni-dinoszauruszok).
Pedig igazán fontos lenne, hogy színvonalas, megfizethető áron elérhető étkezdék legyenek a belvárosban is, ahol rengetegen dolgoznak és nem mindenkinek van lehetősége normálisan megebédelni, nem csillagászati árakon.
Mikor arrafelé dolgoztam sokszor ettem itt, mert nem volt jobb (á, nem, nem volt semmi) a közelben. Ma sem sokkal kedvezőbb a helyzet, van egy gyrosos, meg a Batthyány-aluljáró szendvicses helyei, a többi meg kávézó vagy igazi vendéglő, de menza nincs. Külön nevetséges, hogy Fónagy ÁT úr is itt parádézik a videón, mert bár “emberközeli” és híresen plebejusan-egyszerű az ÁT úr, azért a Parlament menzáján (sőt, az Iskola utcai NFM-MVM-es étkezdében) ő is jobbakat ehet, nem sokkal súlyosabb árakon.
Úgy érzem, az Indexnél nemcsak minősíthetetlenül vonalas az újságírás, hanem már kifejezetten debilis is: tegnap Kemény Zsófi a címlapon, reggel nem értik, hogy miért kell hidat építeni, most meg ez. Ez közügy vagy társadalmi ügy, vagy bármi, ami egy indexes libsi agendájába beleillik?
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
