Csanády Lili: Európa Egyiptomból szemlélve

Csanády Lili: Európa Egyiptomból szemlélve

Gyermekkorom óta mágikusan vonz ez a különleges ország. Csupa megfejthetetlen csoda, misztikum, hatalmas kulturális kincsesbánya. Az általunk ismert történelme is több tízezer éves és még mindig folyik a kutatás az ismeretlen múlt és annak tárgyi emlékei után.

Egyiptom a szélsőségek országa. A Nílus évezredek óta ontja magából az élethez elengedhetetlen termőföldhöz az öntöző vizet, miközben a sivatag és a hatalmas sivatagi szélfútta hegyek uralják az ország nagy részét. Ebből adódóan, hogy kit hová pottyantott le a gólya, hatalmas gazdagság és rettenetes szegénység jár kéz a kézben az idők kezdete óta és határozza meg a társadalom arculatát. Furcsa módon a történelmünkben számtalan azonosság, hasonlóság van, mert Egyiptom is a fennállása óta idegenek által megszállt ország volt, és a függetlenségét csak a II. világháború után nyerte el, bár mi jóval később.

Ahogy hazánk is egy stratégiailag fontos csomópont közepén fekszik és képez évszázadok óta átjáró házat kelet és nyugat között, ugyanúgy Egyiptom is transzkontinentális ország lévén, stratégiailag a legfontosabb pontja az afrikai kontinensnek, azaz direkt módon érhető el több földrész onnan. Mindezt csak magyarázatképpen ahhoz, hogy miért fájt a foga mindenkor a hódítóknak, a gyarmatosítóknak Egyiptomra. Az ókori Egyiptom vallása két pillérre, a Napra és a halotti kultuszra épült, számtalan istennel és istennővel. A hódítások révén a vallási paletta is egyre bővült. Nem véletlen, hogy a hanyatló Római Birodalom részeként Egyiptomban a kereszténység már a 3. században meggyökeredzett, és lett egyre erősebb a kopt egyház. Egyiptomban az iszlám csak a VII. században terjedt el, úgy, hogy a koptok sokáig megtartották az állami pozícióikat is.

Miért tartottam mindezt szükségesnek leírni bevezetőként, mikor könyvtárakat tölt ki az irodalom Egyiptomról? Mert általában a közhit Egyiptomot egy arab országnak tekinti a sok közül, ahol az iszlám az élet és az emberek hitének a meghatározója, továbbá tengernyi téves, hazug információ kering a virtuális térben erről a fantasztikus országról az Arab Tavasz kapcsán. Hogyan függ össze az Arab Tavasz, a Majdan téri tüntetésekkel és a migráns válsággal Európában? Ha igaz az, amit immár a magyar kormány nyilvánosságra hozott Soros György céljaival és tevékenységével kapcsolatban, akkor nagyon jól láthatóak az összefüggések. A globalizációnak útjában állnak az erős nemzeti tudattal rendelkező és stratégiailag nagy „kereszteződésekben” fekvő államok. Számomra teljesen egyértelmű a magyarázat az Arab Tavasz kirobbantására: megerősítendő a szélsőséges iszlámot, letakarítani a kopt keresztény egyházat Egyiptom térképéről és megnyitni a direkt folyosókat az afrikai, arab bevándorlási tömegek előtt Európa irányába. Hát ez egyelőre nem sikerült a szélsőséges iszlamistáknak, de lehet, hogy ami nekik nem sikerült, azt gond nélkül, útlevéllel és beutazó vízummal elintézik, az Európa által tárt karokkal várt „turista” hordák.

Először 27 éve jártam Egyiptomban és csodáltam meg az akkori Kairót, Memphist, Szakkarát, Gisában a piramisokat, majd Sharm el Sheik-ben a tengert, a tájat. Akkor éppen a szállodánkat olasz emberszabásúak szállták meg, hangoskodva, az ételekkel pazarlóan bánva és egész nap bömbölő technót hallgatva. Már 27 éve nagy veszélyben voltak a Vörös-tenger élőlényei, leginkább a korallok. A kulturálatlan csürhe letaposta, vagy letörögette a korallokat, hajkurászta a halakat és lopott el mindent, ami mozdítható volt. Tíz éve Hurghadán a sörtől bután részeg németek és végre a „szabad világba” kiszabadult, ingyen vodkától eszméletlenre részegedett oroszok adtak kóstolót a „fejletlen” egyiptomi népnek az európai virtusból. Nota bene, Hurghada térségében ma már kipusztultak a korallok és hal is alig akad horogra.

Safaga az oroszok és a lengyelek kedvelt célpontja, persze all inclusiv. Nem akarom bántani szerencsétleneket, nem volt kitől tanulják a kulturált viselkedést, de azon túl, hogy – a nők is – rendesen felöntenek az ingyen italokból a garatra, úgy esznek, ahogy egy jól nevelt disznó sem, az asztalt csatatérként hátrahagyva. Csak egy szállodában napi 40-50 kg ételmaradék megy kárba, egy olyan országban, kontinensen, ahol millióan éheznek és gyermekek ezrével halnak naponta éhen. Sajnos az idei nyaralás is számtalan keserűséget és kétségbeejtő élményt hozott Sharm el Sheikben. Három egymás melletti szállodában – olasz vendégek okán – ment éjjel nappal az agyat lötyögtető techno, néha némi retro olasz zenével tarkítva, úgy 105 decibellel. Ja, mert a szegény európai fiatalság nem tudja magát elfoglalni, kell az animáció, meg a gondolatpusztító műzene. A szálloda, ahol laktunk, egy még ép korallzátony közelében fekszik, de nem sokáig. Naponta tíz-tizenöt kiránduló hajó vert horgonyt a koráll szigetek közelében, ahonnan szintén üvöltő disco és techno zene kíséretében vetették be magukat a korallszigetek közé az EU fejlett és kulturáltan viselkedni tudó polgárai, és lepte el a környéket a dízel olaj gőze. Egy arabot sem láttam ezeken a hajókon.

A korábbi „turisták”, mint Napóleon seregei, az angol gyarmatosítók számtalan műkincstől szabadították meg Egyiptomot. A karnaki templom húsz obeliszkjéből ma már csak kettő van otthon, a többit gondos turista kezek távolították el és vitték Párizsba, Londonba és a szélrózsa több irányába. Szegény Egyiptom, túlélte az összes megszállót, gyarmatosítót, a hatnapos izraeli háborút, a szovjetek barátságát, az Arab tavaszt, a bevándorlókat, de ezt a rettenetes tömegturizmust, a fejlett Európa turistáit nem, vagy csak nehezen fogja túlélni. De talán mégis, azzal, ha nem enged a szélsőségeknek a politikában és a vallásgyakorlásban, megmarad Egyiptom az egyiptomi embereknek, akik legalább olyan büszkék a saját hazájukra, mint mi a miénkre.

Hírdetés

Sharm el Sheikben a kopt ortodox keresztény egyház növekszik, az ottani lakosságnak mára nagyjából a 40%-át teszi ki és teljes békességben él egymás mellett keresztény és muzulmán. A szállodánk kopt fennhatóság alatt állt, a bejárat fölött feszület, a személyzet csuklójára tetoválva a kopt kereszt, de ugyanott és ugyanakkor, a müezzin felszólítására békésen imádkoztak a mohamedánok. Egyébként Sharm el Sheik régióban épült fel nemrég az ország egyik legnagyobb és legkülönlegesebb Mosé-ja az Old Marketen és pár kilométerre a kopt egyház büszkesége a The Heavenly Catedral.

Persze sokat beszélgettünk az egyiptomiakkal a tömegturizmus problémáiról, ami számukra is a róka fogta csuka esete. Bár tudják, hogy micsoda károkat okoznak a felelőtlen turisták, de az ország GDP-je rászorul ezekre a bevételekre. Néha azon gondolkodtam, miközben szó nem lehetett a pihenésről, relaxálásról, hogy nem kell különösebben csodálkozni, ha ebbe a fejlett európai kultúrába nem akarnak a bevándorlók integrálódni. Azért biztattam a szálloda alkalmazottait – akik minimum négy nyelven beszélnek, ma már oroszul is –, hogy figyeljék az európai eseményeket, mert ha ilyen ütemben folyik Európa kulturális, gazdasági, felekezeti tönkretétele, nem lesz senki, aki Európából Egyiptomba utazna! Viszont így legalább lehetne esély arra, hogy néhány alkoholüveg szeméthegy eltűnik és megmarad legalább mutatóban pár korall és hal az utókor számára.

Egyébként az átlag egyiptomi nagyon tájékozott, tudják, hazánk milyen iszonyatos migrációs nyomás alatt áll, és hogy nálunk biztonság és béke van. Visszafelé csak egyiptomiak ültek a repülőn, akik Magyarországon dolgoznak és látogatóban voltak Kairóban. Elmondták, nagyon szeretik Magyarországot, a kultúránkat, a vicces szokásainkat, a szép régi épületeinket, a rengeteg fát és virágot, a biztonságot, a kedves vendégszerető embereket és persze Puskást, Kocsist, Hidegkútit, no meg az egész Arany csapatot. Mindebben persze egyet tudtam érteni velük, függetlenül attól, hogy éppen melyik vallást gyakorolják.

Még van egy komoly közös vonás közöttünk, a család szeretete és a felelősség iránta. Persze ami évszázadok óta az egyiptomiaknál abszolút prioritás, az nálunk majdnem elsikkadt az elmúlt évtizedek gyalázatos családpolitikája következtében és csak most kezd ismét megfelelő hangsúlyt kapni a nemzetpolitikánkban. Az is természetes Egyiptomban, hogy a férfi feladata eltartani a családot és több generáció él egy fedél alatt. Látható, hogy az anyai gondoskodás, és hogy a kicsik nincsenek egyedül, nyugodt, kiegyensúlyozott gyermekeket produkál. Ordító, rohangászó csemete, aki késsel veri az asztalt az étteremben, csak európai volt. Megállapítható, hogy az egyiptomi gyermekek jól neveltek, nyugodtak, vidámak és gyönyörűek. A kislányok ruházatától meg egyszerűen elolvadtam, már kétévesen is nőiesek és tudatosan úgy is viselkednek. Szerencsére még nem tudják, hogy van gender, ők csak göndör hajakat ismernek.

Az egyiptomiak mindig mosolyognak, még akkor is, ha rossz papucsban, szakadt takarító göncben az utcát söprik. Remek kereskedők, és képesek azt is megvetetni az emberrel, amire a legvadabb álmában sem gondolt. Persze, ők is szeretik a pénzt, baksis nélkül szinte semmit, de baksissal mindent el lehet érni, és mint általában a régi kereskedő népek, az üzletkötés öröméért is teszik a dolgukat. Elég lehangoló élmény az európai turisták örökké morgolódó, mindent kritizáló, az őslakosokat lekezelő tömegeit látva arra gondolni, hogy majd ők szolgálnak az integráció mércéjéül a migránsokat befogadó országokban.

Orbán Viktor ismét kimondta azt az igazságot, amit nem tud, vagy szándékosan nem akar Nyugat-Európa sem fel, sem elismerni, hogy annyira távol eső kultúrákat kellene összekovácsolni, amire semmi esély nincs. A sajátunkat kell egyre erősebbé és finomabbá csiszolni, hogy akik hozzánk jönnek, azt mondhassák, igen, ennek a kis országnak van kultúrája és egy szerethető, tiszteletre méltó népe! Országunk nagy részét elcsatolták, gazdaságunkat tönkretették, kultúránkat, hagyományainkat és hitünket is többször megpróbálták elvenni tőlünk. Egyiptomból nézve is kultúránk a mi kincsünk – hagyományaink, nyelvünk, megmaradt termőföldjeink, tavaink és folyóink, amelyek mind magyarságunk megtartó erői. Egyébként már nem is tudom, kitől féltem jobban nemzeti értékeinket; a nem várt migráns vendégektől, vagy a báránybőrbe bújt brüsszeli farkasoktól.

Egyiptomban vált egyre nyilvánvalóbbá, kontúrossá a meggyőződésem, mely szerint nem akarok integrálódni egy számomra egyre kevésbé mércét jelentő un. európai kultúrába! Azon kívül, hogy keresztény (?) országok alkotják, mégis mi a közös bennünk? Talán annyi, hogy elvesztettük az illúziónkat egy mindenki számára igazságos, demokratikusan működő európai közösség lehetőségétől és kijózanodtunk minden fölösleges eu-fóriánkból.

Szerző: Csanády Lili

The post Csanády Lili: Európa Egyiptomból szemlélve appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »