Dr. Zsebők Csaba: Vörös diktatúrák a Kárpátok alatt – 7. rész – Muravidéki magyarok a háború után

Dr. Zsebők Csaba: Vörös diktatúrák a Kárpátok alatt – 7. rész – Muravidéki magyarok a háború után

Az oroszországi bolsevik hatalomátvétel 100. évfordulójához közeledve górcső alá vesszük, milyen hatást gyakorolt a kommunizmus az őshonos magyar nemzetrészekre. Itt, a PolgárPortálon hétről hétre megjelentetünk a témában egy tudományos igénnyel megírt történelmi esszét.

Ma, ha átmegyünk a magyar-szlovén határon, akár Pincénél, akár Lendvahosszúfalunál, meglepődhetünk, hogy odaát a füvet is sokkal szebben nyírják, s egyáltalán a határ túloldalán jóval rendezettebb szinte minden. Pedig ezen a szlovéniai tájon, legalábbis a határ menti falvakban ugyancsak a magyarság van többségben. Közép-európai összehasonlításban a muravidéki magyarok komoly egyéni és közösségi jogokkal is rendelkeznek, immár évtizedek óta. Ám mindehhez el is kellett jutni a megfogyatkozott számú szlovéniai magyarságnak, amelynek száma a XX. században megfeleződött. Így lélekszámuk tízezer fő alá csökkent…

Bence Lajos az Írott szóval a megmaradásért (A szlovéniai magyarság 70 éve) című könyvében leszögezi, hogy a Vörös Hadsereg erről a területről a német csapatokat a jugoszláv partizánhadsereg szövetségeseként űzte ki, így már a háború befejezése előtt egyértelművé vált, hogy a békekötés után hova tartozik majd Muravidék. A teljes jogfosztottság időszakában – a többi jugoszláviai nemzettársunkhoz hasonlóan – a szlovéniai magyarságot is a legkülönbözőbb atrocitások érték a győztesek részéről. A legkegyetlenebb intézkedések közé sorolható, hogy 1945 nyarán tömeges deportálást eszközöltek, amely során 558 magyart hurcoltak el a hrastoveci gyűjtőtáborba. Az internáltak mintegy 33 százaléka tizenöt éven aluli gyerek, 44 százaléka pedig nő volt…

Háborús bűnösök felett rögtönítélő bíróság ítélkezett, ám ilyen ítélet igen kevés született. Kíméletlennek bizonyultak az 1947. májusi események: Lendva-vidék és a muraszombati „község” – azaz járás – több falujából deportáltak családokat minden ingóságukkal együtt távolibb vidékre, ahol csekély fizetés, élelmiszerjegy ellenében kellett dolgozniuk évekig. Különböző gyűjtőtáborok szintén működtek, mégpedig hivatalos nevükön átképző és átnevelő táborokként. Közülük a filóci (Filovci) volt a leghírhedtebb, ahol a partizánok kegyetlenkedései – visszaemlékezések szerint – nem ismertek határokat.

Becslések szerint mintegy 1000-1200 embert deportáltak, internáltak, tehát a magyar összlakosság 10-13 százalékát. A különböző táborokban uralkodó embertelen viszonyokról gyakorlatilag csupán szóbeli közlések maradtak fent. Ezek szerint a fogvatartottakkal gyakran úgy bántak, mint az állatokkal, így nem csoda, hogy közülük arányaiban sokan hunytak el különféle fertőző betegségekben. Az áldozatok nagy részét a szülőföldtől messze, névtelen sírokba temették.

Kovács Attila “A muravidéki magyarság 1920 és 1991 közötti sorsfordulóinak áttekintése” című munkájában nyomatékosítja, hogy a muravidéki magyarok helyzetét tovább rontotta Sztálin és Tito konfliktusa. A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája (Kominform) 1948 júniusában közzétett határozatában elítélte Jugoszláviát, ami az országot kiközösítette a szovjetek vezette kommunista blokkból. Ennek eredményeként – mivel Rákosiék Sztálin leghűbb kiszolgálóinak bizonyultak – a magyar-jugoszláv határ „frontszakasz” lett. A hivatalos politikai-diplomáciai kapcsolatok felfüggesztése után a határokat hermetikusan lezárták, így a magyar-magyar kapcsolattartás szinte teljesen ellehetetlenült. A muravidéki magyar települések nagy része közvetlenül a jugoszláv-magyar határ mentén helyezkedett el, így a Kominform-konfliktus a lehető legrosszabb hatással járt. A magyar-jugoszláv határon felhúzott vasfüggöny miatt lényegében lehetetlenné vált a rokoni kapcsolatok ápolása. Ráadásul a jugoszláv államvédelmi titkosszolgálat gyakran zaklatta a magyar falvak lakóit, állandóan azt firtatva, hogy milyen magyarországi kapcsolataik vannak.

***
Felhasznált szakirodalom:

Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért (A szlovéniai magyarság 70 éve). Hazánk Könyvkiadó, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Győr-Lendva, 1996
Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, Budapest, 2006
Bence Lajos: Identitás és entitás. Pannon Tükör Könyvek, Zalaegerszeg-Lendva, 2005
Kovács Attila: A muravidéki magyarság 1920 és 1991 közötti sorsfordulóinak áttekintése. In: Földrajzi Közlemények 2012. 136. 3.
Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2001

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület)
A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola tanszékvezető docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja

***

Az első rész ITT olvasható

A második rész ITT olvasható

A harmadik rész ITT olvasható

A negyedik rész ITT olvasható

Az ötödik rész ITT olvasható

A hatodik rész ITT olvasható.

The post Dr. Zsebők Csaba: Vörös diktatúrák a Kárpátok alatt – 7. rész – Muravidéki magyarok a háború után appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »