Egy év elmúlt… visszatekintés a 2017-es évemre

Egy év elmúlt… visszatekintés a 2017-es évemre

Egy év elmúlt, s ilyenkor vissza szokás tekinteni arra, mit sikerült elérnem, s miért kell hálát adnom az Úrnak. Író vagyok, így az írásaim tükrében veszem sorra, mi minden történt velem, s hogy olvasóim idejét se raboljam, címszavakban.

A legnépszerűbb idei versem: Tűzzel álmodtam… Lassan úgy járok Kárpátaljára, mintha hazamennék, igaz, elsősorban nem íróként, hanem tudományos munkásságom részeként, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola vendégeként. Ilyenkor általában bírálóként támogatom a Főiskola munkáját, de mindig viszek magammal egy-egy verset is. Idén a versem Váradi Natáliának íródott, s ide kattintva érhető el:

A legnépszerűbb idei novellám: Kávémesék: a szobrász és életműve – egy groteszk novella arról, hogy mit jelent a művészet és mit hajlandó befogadni ebből a külvilág (Az írás ide kattintva érhető el). Ezzel kapcsolatban volt egy érdekes élményem: egy tavaszi felolvasáson, amikor előadtam ezt a művemet, megpróbáltam jó előadóként hatásszüneteket tartani, s az egyik olvasóm önkéntelenül is folytatta a mondatokat: pont azokkal a szavakkal, amelyeket én is megírtam. Vagy nagyon sablonos a történet, vagy sikerült valami olyan egyetemeset megfogalmaznom, ami mások lelkében is visszhangzik – de a legfontosabb, hogy egy új barátot kaptam ajándékba.

Az év regénye: idén befejeztem az Élettánc c. regényem IV. részét, nyolc év elmúltával, mégsem ezt nevezném az idei év regényének, hanem Az eléghetetlen levelet – idén folytatásokban hozta le a polgarportal.hu, s nem is akármilyen sikerrel. A regény ide kattintva olvasható el.

Az év videója: egy barátom és olvasóm, Lilla, mesélte, hogy nagyon szereti az írásaimat, azonban sajnos a szeme miatt nem tudja elolvasni, ezért elindítottam a youtube csatornámat („Dávid Rozványi” néven található meg a youtube.com-on)és a videóimat közreadni az írói facebook oldalamon. A legnagyobb sikert egy régebbi videóm újra megosztása érte el, a június 4. – Trianon c. versem, több, mint 1100-an nézték meg (akinek nincs facebook hozzáférése, a youtube-on ide kattintva tudja megnézni). Ez a felvétel nem csak azért kedves nekem, mert barátom, Pocsai Ildikó olvasta fel, hanem azért is, mert ez volt az első alkalom, hogy a határainkon belül adták elő egy versemet.

Az év felolvasása: egy régi barátom, Yrys szervezte felolvasás volt talán a legemlékezetesebb: a programot fél órásra terveztem, de olyan csodálatos beszélgetés alakult ki, hogy majdnem három órán keresztül tartott utána a beszélgetés: mindenki elmondta, mit hozott fel benne az írásom. És úgy érzem, itt is csodálatos barátságok kezdődtek el. És még egy ajándékkal lettem gazdagabb: Yrys megajándékozott egy rólam készült portréval is.

Yrys portréja rólam

Az év meglepetése: nagyon ritkán fordul elő, hogy a műveimet egymástól függetlenül, ugyanazon a napon adják elő, s idén mégis megtörtént, ráadásul két egymáshoz tartozó művel: miközben Szent István napján én Budapest környékén a Békési Szent István c. versemet olvastam fel, a szívemnek oly kedves Lullán a vers második részét, a Békési Szent István – záró könyörgés c. versemmel emlékeztek meg a Szent Királyról.

Lullán előadták a Békési Szent István – záró könyörgés c. versemet.

Az év botránya: minden évben versekkel, novellákkal emlékezem  meg azokról a helyekről, ahol jártam, az idei sorozat Lulláról, erről a kedves kis Balaton melletti faluról szólt. A falu bájos, közel van a víz és rengeteg a látnivaló, neve pedig olyan játékos, mintha egy gyermekvers címe lenne, engem is játékra csábított, s a sorozat címe „Lullázás” lett. Sajnos, sokan, akik csak közben kezdték el olvasni, azt hitték, hogy ez a szó a pesti szlengben valamilyen szexuális aktust jelöl…

Az év legnagyobb öröme: nekem a Templomok Éjszakája solymári rendezvénye volt: a sok egyéb program mellett ilyenkor egy válogatás is elhangzik a műveimből. Az egyik felolvasó sajnos berekedt, s a fiam volt a beugró. Még nehezen formálta a szavakat, egy-két szót tévesztett, de ez volt az első alkalom, hogy a fiam szavalta a műveimet: ez mint apának és írónak a legnagyobb öröm. A rendezvényről ide kattintva olvasható bővebb beszámoló.

A fiam, Sala olvassa fel versemet

Az év legmerészebb kísérlete: a zebegényi Szőnyi István Emlékház, a Múzeumok Őszi Fesztiválja keretében rendhagyó, verses tárlatvezetést szervezett, s a festő képeimet a verseimmel mutatták be. Merész kísérlet volt, vajon az én verseim képesek-e megjeleníteni a XX. század talán legnagyobb festőzsenijének az üzeneteit? A kísérlet eredményéről a polgarportal.hu és a Danubia Televízió is beszámolt.

Színek és szavak találkozása Zebegényben – a legjobb helyen

Az év kritikája: megírtam életem legrövidebb versét, melyet teljes terjedelmében közlök is:

Elmém
én-mély
dióhéj

Egy olvasóm és barátom a vers hosszúságához méltó kritikát írt róla: „Az”.

Az év legsikeresebb rendezvénye: nos, itt három rendezvény is szóba jöhet: idén is sikerrel rendeztük meg a Szakmák Éjszakáját, a kedvezőtlen időjárás ellenére sikerült növelni a látogatószámot, hatalmas siker volt a solymári Templomok Éjszakája is, de azt hiszem, a legnagyobb siker az Európai Szakképzési Hét volt. Talán kevesen tudnak róla, de ezt a rendezvényt minden évben megszervezi az Európai Bizottság, a szakképzés népszerűsítése céljából, 52 ország (nem csak Európából, hanem Észak-Afrikából és Ázsiából is) szervezhet programokat, s a résztvevő országok között minden évben nemes versengés alakul ki, hogy melyik rendelkezik a legtöbb központilag akkreditált programmal. Tavaly Magyarország az első lett 127 programmal, eggyel előzve meg Spanyolországot, idén azonban nem csak elsők, hanem „szuperelsők” lettünk: az 1585 programból 420-at adott Magyarország, az utánunk következő Spanyolország „csak” 149-et, a harmadik helyezett lengyelek pedig 141-et…

Magyarország az első lett Európában, s ez talán nagyobb teljesítmény, mint amikor a sportban egyéni vagy csapatgyőzelem születik, mert ez nem néhány ember erőfeszítéséből született, hanem a szakképzésben dolgozó több ezer pedagógus kemény munkájából.

Már dolgozunk a jövő évi stratégiánkon, hogy harmadszor is mi legyünk az elsők, mert nincs csodálatosabb érzés, amikor az év végén úgy tudunk visszatekinteni, hogy a mi munkánk is benne volt abban, hogy hazánk a világ előtt is bizonyítsa elsőségét.

A képek az Európai Szakképzési Hét utolsó magyarországi rendezvényén készültek a Gyulai Szakképzési Centrum Dévaványai Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiumában (2017.12.21)A képek az Európai Szakképzési Hét utolsó magyarországi rendezvényén készültek a Gyulai Szakképzési Centrum Dévaványai Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiumában (2017.12.21)A képek az Európai Szakképzési Hét utolsó magyarországi rendezvényén készültek a Gyulai Szakképzési Centrum Dévaványai Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiumában (2017.12.21)

Köszönöm, hogy elolvasták ezen rövid beszámolómat, hogyan éltem meg íróként ezen évemet. Kívánok minden testvéremnek Krisztusban, minden barátomnak és olvasómnak Istentől megáldott boldog új évet!

The post Egy év elmúlt… visszatekintés a 2017-es évemre appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »