Elhunyt Papp Sándor újságíró

Elhunyt Papp Sándor újságíró

POZSONY. Hatvanegy éves korában, hosszú súlyos betegség után október 12-én, csütörtökön este elhunyt Papp Sándor újságíró, a Pátria Rádió korábbi fõszerkesztõje, az állami hírügynökség volt munkatársa. Újságíró kollégánk neve egybeforrt a szlovákiai magyar rádiózással, hiszen tevékenységével több mint három évtizeden át határozta meg a Szlovák Rádió magyar adásának mindennapjait. Temetésérõl késõbb gondoskodnak.

Papp Sándor 1955. november 2-án Érsekújvárban született. A gyermekkorát Párkányban töltötte. 1976-ban a pozsonyi konzervatóriumban érettségizett.  1987 és 1991 között a Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán levelezõ tagozaton végezte el az újságírói szakot. Késõbb ugyanitt doktorált a szlovákiai magyar rádiózás történetébõl.

Papp Sándor 1975. június 1-jén került az akkori Csehszlovák Rádió magyar szerkesztõségébe. Pályafutását zenei szerkesztõként kezdte, sokáig a néprajzi mûsor szerkesztõje volt, majd a Vasárnapi randevú és a Fiatalok stúdiója címû mûsorok meghatározó hangja lett szerkesztõ-mûsorvezetõként. Késõbb szerkesztõségi titkár lett. 1992 májusától 2006 júliusáig volt a magyar adás, a késõbbi Pátria Rádió fõszerkesztõje. A Szlovák Rádió után rövid ideig az Ifjú Szívek igazgatói posztját töltötte be, majd a közszolgálati televízióban igazgatói tanácsadóként dolgozott. 2009-tõl a szlovák állami hírügynökség, a TASR munkatársa volt. Idén májusban vonult nyugdíjba. Két hét múlva töltötte volna be 62. életévét.

Leírni is nehéz, hogy az újságíró szakma ismét megfogyatkozott, ismét kevesebben lettünk.

Papp Sándor több mint három évtizeden át dolgozott a rádió magyar szerkesztõségében. Végigjárta a ranglétrát, ismerte a rádiós szakma minden oldalát. A rádió az élete volt. Majd másfél évtizedig – a legnehezebb idõkben is – fõszerkesztõje volt a magyar adásnak. Hajtómotorja volt a rendszerváltás utáni években a rádiózás újjáformálásának, az élõ mûsorok, az élõ adás megteremtésének. Mindig csak egy cél vezérelte, jó rádiót csinálni! És ebbõl nem engedett. Elszánt volt és konok, s végtelenül kitartó. Amit eltervezett, véghez vitte, tûzön-vízen át. Ellenszélben is. Dacolva az ellenakarattal is.

Bennünket, a munkatársait már csak az idõ ajándékozott meg a felismeréssel, hogy a szilaj tempót, amit diktált, nem a „csakazértis” és nem a szembenállás táplálta, hanem az alkotó, a teremtõ erõ. A hite, hogy mindig lehet jobban s jobbat csinálni.

Szenvedélyesen szerette a munkáját, s ezen az sem változtatott, hogy a sors váltásra kényszerítette. Az újabb feladatok megtalálták, de a rádiózás iránti odaadása mit sem változott. Élete végéig rádiós volt.

Sándor egyik legfõbb adottsága szervezõi készsége volt. Még rádiósként kötelezte el magát a népmûvészeti mûsorok mellett, évekig aktív résztvevõje volt a különbözõ országos rendezvények szervezésének. Errõl a késõbbiekben sem mondott le. Teljes odaadással és elkötelezettséggel tette e téren is a dolgát. Nevével egybeforrt a Tavaszi szél vizet áraszt… népdal és népzenei verseny, melyet kétévente hívott életre, ezzel is gazdagítva az országos fórumok palettáját.

Sándor egészsége az utóbbi hónapokban láthatóan megtört. Ennek ellenére nehéz volt elhinni, s még nehezebb volt elfogadni, hogy beteg, hiszen tele volt tervekkel. Élete szenvedélyét, a rádiózást még ekkor sem engedte el, az évtizedek alatt felgyûlt dokumentumokat akarta könyvvé rendezni. Visszaemlékezése fontos adaléka lett volna ugyancsak hiányos sajtótörténetünknek.

A tervek már csak torzók. Emlékirat helyett marad az emlékezés. Nekünk, a barátainak, kollégáinak. A sok jövõ idõben együtt megfogalmazott mondatunk múlt idõvé foszlik. Miénk a fájó jelen, a keserû felismerés az elfogadás kényszerével, hogy szûk baráti asztaltársaságunk alig egy év után ismét megfogyatkozott. Az egykori rádiós történetek mesélõje örökre elhallgatott.

Drága Sanyi!

A történeteidet – ígérem – mi meséljük tovább, a terveidet mi szõjük tovább…

Emlékedet örökre megõrizzük.

Nyugodj békében!

Barátaid és volt kollégáid nevében: Molnár Judit


Forrás:hirek.sk
Tovább a cikkre »