Fölszállott a páva: A győzelem további munkára sarkallja a Pósfa Zenekart

GELLE, BUDAPEST. Korábban már beszámoltunk arról, hogy a hangszeres szólisták és zenekarok kategóriájában a gellei Pósfa Zenekar győzött a Fölszállott a páva című népzenei és néptáncos tehetségkutató műsor pénteki döntőjében, amelyet a Duna TV élőben közvetített. Iván András zenekarvezetőt még Budapesten értük utol telefonon, ahonnan exkluzív interjút adott portálunknak.

– Azt már a széles nagyközönség is tudja, hogy a zenekarban hárman testvérek. Ez azt is jelenti, hogy családi indíttatásból kezdtek-e el komolyabban foglalkozni a népzenével, vagy más is befolyásolta a zenekar megalapítását?

– Zenei alapokat otthonról is kaptunk, hiszen az édesanyánk kántor, az édesapánk pedig pedagógus, aki prímásként a hétvégeken lakodalmas zenével foglalkozik. Mi, a három Iván-testvér (Péter – hegedű, András – brácsa, 3-húros brácsa, hegedűkontra és gitár, Zoltán – klarinét, tangóharmonika, magyar-duda, 3-húros brácsa és ütőgardon) zeneiskolába is jártunk, a nagybőgősünk, Álló István pedig autodidakta módon fejlesztette a hangszerbeli tudását, miközben amiben tudtuk, segítettük őt. Szakmai fejlődésünk kapcsán a népzenei táborokról sem feledkezhetünk meg, hiszen nyaranta több héten át ezekben a táborokban gyarapítottuk az ismereteinket. Mivel édesapámnak régi vágya volt, hogy kiránduljunk a különféle értékekben bővelkedő Erdélybe, 2009-ben erre sor került. Nagy örömünkre, Kalotaszentkirályon sikerült elcsípnünk a táborzáró táncházat, amelynek a sajátos, számunkra addig ismeretlen légköre nagyon mély nyomot hagyott bennünk. Magával ragadó volt a zenészek és a táncosok közti összhang, valamint a fergeteges jókedv. Az ott átélt élmények hatására a karácsonyi mendikálásunk idején próbáltunk népdalokat is játszani, és hamarosan megalapítottuk a Pósfa Zenekart. Nevét onnan kapta, hogy a Dunaszerdahelyi járásban található Gelle települést nyolc falu alkotja, azok egyike Pósfa. Ezzel egyúttal édesapám ifjúkori álmát is valóra váltottuk, hiszen ő már a ´80-es években is próbálkozott népzenekar alapításával, de e téren nagyobb sikerrel csak hét évvel ezelőtt járt: végre a fiaival együtt zenélhetett.

A zenekar számára mennyire bizonyult nehéznek, illetve sikeresnek a megalakulásuk óta eltelt időszak?

– Annak ellenére, hogy ez eltelt évek során felváltva kaptunk hideget és meleget, mindig kitartottunk a népzene és az élő szórakoztató zene mellett. Bő hét év alatt egyre jobban összekovácsolódtunk, miközben az előző cimbalmosunk, Béhr Márton később a színészi pályát választotta, és korábban két énekes is erősítette az együttesünket. Az alapformációnk megmaradt, de édesapánk aztán a nagy korkülönbség miatt kiszállt  – kiengedte szárnyai alól a fiait. A jelenlegi cimbalmosunk, a brácsa-tamburán is játszó Gólya Márton pedig hozzávetőleg egy évvel ezelőtt csatlakozott hozzánk, amikor a Csallóközi Néptáncegyüttes gálaműsorán muzsikáltunk, s az általunk meghívott másik cimbalmos egyéb teendői miatt nem tudott eljönni, de maga helyett elküldte Marcit. Utólag is úgy érezzük, hogy ez nagyon jó ötlet volt, hiszen kezdettől fogva nagy összhang van köztünk, és szívesen vállalta a felkérésünket, hogy ötödik tagként beálljon a Pósfába.

Idén először jelentkeztek a Fölszállott a páva című népzenei és néptáncos tehetségkutató műsorba, vagy már korábban is vállalták ezt a komoly megmérettetést?

– Már az első „Pávára“ is jelentkeztünk, de 2013-ban az alsó korhatár kapcsán problémáink adódtak, ugyanis az akkor harmonikán játszott, jelenleg klarinétozó Zoltán öcsém és az énekesünk, Valenský Miriam még nem volt 16 éves. Bár jelentkezhettünk és a selejtezőn megmutathattuk, hogy mit tudunk, de tovább csak nélkülük mehettünk volna, amit nem akartunk. Ahelyett úgy határoztuk, hogy inkább majd a későbbiekben ismét benevezünk a versenybe. Nem siettük el a dolgot, igyekeztünk kellőképpen felfejlődni ehhez a kihíváshoz, és másodszor csak idén jelentkeztünk. Nem bántuk meg a döntésünket, hiszen így volt időnk csiszolódni, és hisszük, hogy még mindig van hová tovább fejlődnünk.

Felkészítő mesterük-mentoruk a komáromi Lakatos Róbert brácsaművész, a kassai Thália Színház zenei vezetője volt. Úgy tudom, hogy nem újkeletű szakmai kapcsolatról van szó…

– Lakatos Róbertet már több éve ismerjük, ugyanis a komáromi Rév zenekarral együtt a zsigárdi Kaszás Attila Kulturális Fesztivál keretében már több alkalommal szervezett népzenei tábort. Oda évről évre visszajárunk, hiszen rengeteget tanulhatunk a tapasztalt zenészektől, akik egyben remek emberek is. Nagyon örültünk annak, hogy a „Páva“ szervezői éppen Róbertet választották ki a Pósfa felkészítő mesterévé – többéves ismeretségünk és amiatt is, hogy ő éppúgy otthon van az általunk is játszott felvidéki népzenében, mint például Németh Dénes, az egyik felkészítő tanárunk. Nagyszerű volt együttműködni vele. A zenekar tagjai mindig egyetértettek abban, hogy felvidéki zenekarként a felvidéki népzenét akarjuk népszerűsíteni. Összeállítottunk néhány produkciót, miközben úgy válogattunk, hogy az adott tájegységre jellemző dallamok, ritmusok kerüljenek előtérbe. Majd a mentorunk ötleteit, tanácsait is figyelembe vettük, és fokozatosan csiszolódott egy-egy produkció.

Figyelemmel kísérhettük az egyes döntőket, amelyekben a versenyzők erős mezőnye alakult ki. Ez vagy más számított-e a legnagyobb kihívásnak, leküzdendő nehézségnek?

– Állíthatom, hogy mivel a Páva során a korábban megszokottnál is jobban egymásra voltunk utalva, még jobban összehangolódtunk. Kéthetente más-más anyagból újabb és újabb produkciókkal kellett előrukkolnunk, s az ünnepek is közbejöttek, miközben ketten a főiskolai vizsgáink előtt is állunk. Mindez ugyan nyomásként nehezedett ránk, ám előnyösen is hatott ránk, mert egyre jobban összekovácsolt minket. Legnagyobb nehézségként a kéthetes időintervallumokat említeném, hiszen például nyáron hosszabb ideig készülhetünk egy-egy nagyobb fellépésünkre, amire itt nem volt lehetőség.

Szinte végig maximális pontszámot kaptak a szakmai zsűritől. Mikor kezdték érezni azt, hogy akár győzhetnek is?

– Az elődöntőben és a döntőben 50, a középdöntőben pedig 49 pontot kaptunk az általunk nagyra becsült szaktekintélyektől. Az elég „kemény diónak“ bizonyuló, szintén jól felkészült versenytársak ellenére egyre jobban reménykedtünk a győzelemben, tudatosítva azt is, hogy a döntőben még bármi megtörténhet. Úgy véljük, hogy a döntőben nagyon jól muzsikált az Ördöngös Zenekar, Debreczeni-Kis Helga citerás pedig kuriózumnak számító anyagot mutatott be, de a középdöntőben remekelt tamburazenekar is nagyszerűen játszott. Persze, nem baj az, hogy a nagyon erős mezőny nehezítette a versenyzők helyzetét, hiszen egyúttal a rendezvény nívóját is emelte.

A zsűirtagok nagyon sok pozitívumot mondtak a Pósfáról. Melyek azok a szívhez és észhez szóló mondatok, amelyek vélhetően hosszú idő elteltével is visszacsengnek majd a fülükben?

– Mindnyájunknak nagyon jól esett a sok kedves, dícsérő szó. Például nagyon tetszettek a Zsuráfszky Zoltán által mondottak: úgy muzsikálunk, hogy megszólal a tánc a zenénkben. Sebő Ferenc pedig azt mondta, hogy sikerült behoznunk a jókedvet a muzsikálásunkba, ami emelte annak színvonalát. Ugyancsak örömmel töltött el minket Agócs Gergely pozitív szakmai véleménye is. Mindezért utólag is köszönetet mondunk!

A szakmai elismerés mellett a fiatal zenészeknek valószínűleg a 2 millió forintos pénzjutalom is jól jött. Eldöntötték-e már azt, hogy mire költik az összeget?

– Két cél lebeg a szemünk előtt: a hangszervásárlás és az első CD-nk megjelentetése, az utóbbira ugyanis eddig még nem nyílt lehetőségünk. Remélhetőleg erre is, arra is telik majd a 2 millió forintból. Az az igazság, hogy a pénzjutalmon kívül azzal is nagyon sokat nyertünk, hogy szerepelhettünk a televízióban. Továbbá a kapcsolati tőkét is okvetlenül megemlíteném, hiszen a Pávában rengeteg nagyszerű anyaországban és annak határain túl élő zenésszel, táncossal ismerkedtünk meg, akikkel a jövőben akár közös fesztiválokat is szervezhetünk. Mivel több napig egy fedél alatt laktunk, sokat beszélgettünk egymással, egyebek mellett a jövőre vonatkozó közös céljaink is körvonalazódtak, amit ugyancsak fontos dolognak tartok.

Olvasóinknak azt is áruljuk el, hogy a Páva-döntő éjszakai befejezése után a Pósfa Budapesten maradt, és csak szombaton délután ért haza, Gellére. Kikkel ünnepeltek?

– Mi tagadás, éjjel volt egy kis közös mulatozás előbb a TV-stúdióban, majd hajnali öt óráig a szállodánk földszintjén. Megemlíteném, hogy Lakatos Róbertnek pedig az Esszencia együttessel éppen pénteken este volt egy nagysikerű koncertje a Zeneakadémián. Sajnos, egyszerre nem lehettünk két helyen, de Robi később eljött utánunk a szállodába, s velünk együtt ünnepelt. Azt mondta, hogy nagyon büszke ránk és örül a sikerünknek. Szombaton délelőtt pedig az M1 Ma délelőtt című műsorában az öcsémmel együtt élő adásban beszélgettünk a „Pávában“ történtekről. Gellén pedig végre családi körben szusszanhatunk egyet, kipihenhetjük magunkat.

Ez a győzelem reményeik szerint hogyan könnyíti majd meg a Pósfa zenekar további boldogulását, bővül-e az eddigi lehetőségeik skálája?

– Bizonyára lesznek közös fellépéseink további pávás szereplőkkel, és remélhetőleg majd másféle meghívásoknak is eleget tehetünk. Szeretnénk minél több emberenek megmutatni mindazt, amit mi képviselünk. Tudatosítjuk, hogy ez a győzelem nagy felelősséggel is jár, és még magasabbra kell emelnünk a lécet. Számunkra továbbra is a népzene marad majd az alap, miközben másféle zenékkel is próbálkozunk, szem előtt tartva a folyamatos színvonalemelés szükségszerűségét. Gólya Marci cimbalmosunk a budapesti Zeneakadémia népzene-tanszakán cimbalom- és brácsatambura-játékát fejleszti tovább, én pedig a pozsonyi Zeneművészeti Főiskola klasszikus bőgő-szakának negyedéves hallgatója vagyok. Jelenleg az Erasmus-program keretében Budapesten tanulok. Mindnyájan fontosnak tartjuk, hogy folyamatosan tovább tudjunk fejlődni.

Győzelmük kapcsán a közösségi portálokon számtalan pozitív hangvételű bejegyzés jelent meg, és sok sms-szavazatot is kaptak. Végül mit üzen a felvidéki rajongóiknak, akik érezhetően büszkék a Pósfára?

– Köszönjük a rengeteg támogató sms-t mindazoknak, akik végig kitartottak mellettünk! Segítségüket a továbbiakban koncertekkel, táncházbeli zenéléssel és fesztiválokon szeretnénk majd meghálálni. Reméljük, hogy megmarad az irántunk táplált jóindulatuk, és némileg mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy még jobban megszeretik a népzenét és a néptáncot, s gyakran találkozunk majd egymással a különféle folklórrendezvényeken.   

A Pósfa Zenekar döntős produkciója megtekinthető itt.


Forrás:hirek.sk
Tovább a cikkre »