Főpásztori köszöntés újév reggelén

Főpásztori köszöntés újév reggelén

„Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.” (Ézs 55,6–7)

Szeretett híveim, kedves testvéreim!

Isten jóságának köszönhetően esztendőfordulóhoz érkeztünk. Ilyenkor összegzünk és tervezünk, számba vesszük egyéni és közösségi életünk eredményeit és feladatait, sikereit és kudarcait. Az elmúlt esztendő viszontagságai között Isten gondviselő szeretetében bízva igyekeztünk eleget tenni a jézusi evangélium által megfogalmazott tanítványi küldetésünknek.

Sok minden próbára tett bennünket az elmúlt évben is. A természeti katasztrófák mellett a növekvő gazdasági válság, a megszorító intézkedések nyomán sokunkban eluralkodott a létbizonytalanság, és hosszan sorolhatnánk egyéni és közösségi életünk nehézségeit. Mindezeket csak fokozta az a morális válság, amelyben élünk: sokunk identitásvesztése, az értékrendszerek összeomlása, az ideológiai zavarodottság. Ezek mind jelen vannak mindennapjainkban, bár ritkán beszélünk róluk. Sokfelé látjuk a belső lelki élet összeomlásának szomorú jeleit. Többen irányt vesztettek, elhatalmasodott a korrupció, és a hazugság létjogosultságot kapott. Naponta tapasztaljuk, hogy minden szétesik körülöttünk: munkahelyünk bizonytalan, a család, a közösség egysége megbomlott, földjeink nagy része nincs megművelve. Nagyvárosok sűrűjében bolyonganak ifjaink, vagy éppen idegen földön keresik a megélhetést. Kemény harcot vívunk egyénileg és közösségileg, és kétségeink közt reménykedve nézünk szét, várjuk a segítséget, keressük a megoldást gazdasági, társadalmi és lelki bajainkra.

Útkeresésünkben a próféta figyelmeztetése próbál eligazítani: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.” (Ézs 55,6–7)

Újév reggelén először ezt a figyelmeztetést kell meghallanunk, hiszen Istent is sokszor félretettük! Mindennapi számításainkban nem vettük figyelembe, még akkor sem, amikor a megtapasztalt fejlődés ellenére még a legalapvetőbb kérdésre sem tudtuk megadni a választ: mikor leszünk képesek a szív és értelem egyensúlyát megteremteni, mikor leszünk képesek kialakítani egy emberhez méltóbb világot? A tudás világmegváltó hatalmában elbizakodva istenhitünk, Istenről valló ismeretünk meggyengült, a hit hajótöröttjeiként sodródunk az életóceán hullámai között.

Isten kereséséhez és az Ő megtalálásához szükséges, hogy önvizsgálatot tartsunk, felismerjük és beismerjük hibáinkat, gyarlóságainkat. A rendezetlen múlt történéseinek nem ismerése nagy teher, mely elzárja utunkat. A helyes önvizsgálat, az elrendezett múlt felhajtó erővel hat, mert Isten megbocsátó szeretete világít benne.

Erre a megbocsátó szeretetre vágyva a zsoltáríróval kell vallanunk: „csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig… Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten. Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk!”(Zsolt 62,2–3; 6–9)

Újév reggelén a hívő ember alázatával fogalmazódik meg bennünk a tiszta gondolat, és nyílik ajkunk hálaadásra templomunkban, otthonunkban. Az örökkévaló Istennek mondunk köszönetet, aki szeretetével nemcsak teremtette, hanem fenntartja a világot.

Újév reggelén örömmel köszöntjük egymást, köszöntöm unitárius híveinket és minden jóakaratú embertestvért. Köszönöm Istennek, hogy „napjainkhoz napokat, éveinkhez éveket” ad. Köszönöm híveink áldozathozatalát egyházunk fenntartásáért, megmaradásáért. Az elmúlt esztendő megpróbáltatásai között is megtapasztaltuk Isten gondviselő szeretetét, és reménységgel imádkozunk, hogy az új évben is velünk maradjon.

Az új év megújult reménységgel tölt el. Magyar keresztény unitáriusokként a 2018-as esztendő a 450 éve megszületett tordai országgyűlési határozatra emlékeztet, és annak szellemiségét eleveníti fel egy türelmetlen és megosztott világban. Bízom benne, hogy nemcsak nekünk, unitáriusoknak, hanem az Erdélyben és a Kárpát-medencében élő magyar testvéreimnek is fontos erre irányítani a figyelmét. Tordán, ott és akkor, elődeink tudtak bölcsen és okosan olyan határozatot hozni, melynek következményeként a különböző keresztény felekezeteknek lehetőséget teremtettek a békés egymás mellett élésre, szellemi és anyagi értékek megszületésére, Erdélynek a művelt európai országok sorába való emelésére.

Itt és most erről a szellemiségről, a szeretettől átitatott türelemről kell nekünk is bizonyságot tennünk. Most is szorongattatott helyzetben élünk, de elődeink példát mutattak, hogy miként lehet egymás mellett élni és Istenországa ügyét szolgálni. A 2018-as évi megemlékezések ebben a hitben és szellemiségben kell megerősítsenek bennünket, és ezért fogunk Tordán január 13-án közösen imádkozni testvérfelekezeteinkkel együtt, hiszen türelemre, megértésre, elfogadásra van most is a legnagyobb szükségünk. Erre az ünnepségre mindenkit szeretettel hívunk és várunk.

Az új esztendőben is, bizalommal tekintve a holnapok fele, tovább kell folytatnunk a kemény harcot. Erős hitű és tiszta gondolkozású emberekre van szükség, hogy közösségünket megtartsuk és elindítsuk, vagy továbbvigyük a fejlődés útján.

Tegyünk hitet arról, hogy a nehézségek között is Istenben bízó emberek maradtunk, és a ránk váró feladatokat a jézusi szeretet tanítása szerint igyekszünk elvégezni. Legyen bölcsességünk és erőnk megtartani szellemi és anyagi javainkat, s ezeket példaértékű élettel gyarapítsuk. Mutassuk fel újra az unitárius összetartozás erejét, mely évszázadok viszontagságai között megőrzött bennünket! Erősítsük az egymásra figyelést, és Isten is megsegít! Templomainkban és iskoláinkban tanítsuk továbbra is az Isten- és emberszeretet jézusi parancsát. Mutassunk példát, hogy egymás mellett állva szellemiekben és lelkiekben tudjuk gazdagítani Istennek világát, mert „új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik.”(2Pt 3,13)

Legyen ezért a 2018-as esztendő a hívő, becsületes és megújulásra képes emberek éve. Gyarlóságainkat megbánva tiszta lélekkel kezdjük az újévet. Segítsen bennünket Isten, hogy egyházunkat és népünket hűséggel szolgáljuk!

Gyülekezeteinknek, lelkészeinknek és gondnokainknak, híveinknek és minden jóakaratú embertársnak áldott és békés újesztendőt kívánok!

Főpásztori szeretettel, Bálint Benczédi Ferenc püspök


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »