Hömpölyög a politikai demagógia

Hömpölyög a politikai demagógia

Mennyire adottak a feltételei annak, hogy a közgazdász-társadalom megvédje a társadalmat a romboló demagógiától?

A demagógia a politikában a tudatos félrevezetés hatásos eszköze. A demagóg kifejezés jelentése: népámító. A demagógia célja, hogy a demagóg politikus hazug ígéretekkel, az érzelmek felkorbácsolásával és az előítéletek szításával nyerje meg a tömegek támogatását saját céljai érdekében. Ezen érdekeket népérdekként tünteti fel, hogy ezzel politikai ellenfeleit „a nép ellenségeivé” nyilváníthassa. Manapság az MSZP, a Jobbik és az ellenzéki törpepártok önjelölt népvezérei egymással versengenek népszerűségre szert tenni a szavazópolgárok köré­ben a legkülönfélébb hangzatos, demagóg jelszavak, ígéretek megfogalmazásával. Feltétel nélküli alapjövedelmet mindenkinek, fizessenek a gazdagok luxusadót, és a legújabban a bérunió jól hangzó koncepciójával.

Joggal merül fel a kérdés hazánkban: mennyire adottak a feltételei annak, hogy a közgazdász-társadalom megvédje a társadalmat a romboló demagógiától? Úgy tűnik, teljesen átszakadt a gát és a romboló demagógia féktelen tengere korlátlanul hömpölyög az utcákon mindenfelé, ahol csak járunk, hatalmas plakátok formájában köszön vissza ránk. A jóérzésű közgazdászok elkeseredett küzdelmet folytatnak a közgazdasági szakmában azért, hogy a választópolgárok minden fontos információhoz hozzájuthassanak az egyes jelöltek valóságos jövőbeni szándékairól. A szakmában meghatározó pozíciókat elfoglalók közül is sokan nyilvánvalóan anyagi érdekből sokkal inkább erősíteni igyekeznek a romboló demagógiát, mintsem megvédenének tőle.

Miért van az, hogy hű, bezzeg Németországban, az USA-ban vagy másutt mennyire jól él mindenki, míg Magyarországon mennyire rossz minden? Ez is a politikai demagógia része, az eredmények, a sikerek lekicsinylése. Nehogy egy percig is úgy érezhessük, hogy valami jó is van, valamiben jobban teljesítünk, mint mások. Aki szorgalmasan tanul és keményen dolgozik, az meg tud élni itthon is, és az utóbbi időben jelentős fejlődés történt az országban sok területen. Nyilvánvaló, hogy külföldön sincs kolbászból a kerítés, és kemény munka nélkül ott sem lehet boldogulni, még ha a szélsőséges liberális média folyamatosan ezt igyekszik sugallni, sulykolni.

Az EU-tagországokban a bérunió létrehozása jelenleg sem közgazdaságilag, sem politikailag nem kivitelezhető. Az Európai Bizottság eddig még soha nem adott uniós forrást tagországoknak béremelésekre. A magyar bérek EU-átlagra való felemelése pártpolitikai alapon nem lehetséges, különösen egyik napról a másikra nem valósítható meg. A bérek színvonala nem egyszerűen politikai döntés eredménye, hanem a mindenkori gazdasági teljesítmény és a költségvetés pénzügyi helyzetének függvénye. Négy éve Nagy-Britanniában az angol jegybank új kormányzója, Mark Carney megválasztása kapcsán széles körű vita bontakozott ki arról, hogy ­miért olyan magas a fizetése.

Mark Carney fizetése forintban átszámítva mintegy 25 millió forint havonta. Kétségtelen, hogy ő lett a világ legjobban fizetett jegybankára. Egyenlő munkáért egyenlő bért: kapjon ennyi fizetést Matolcsy György is? Valóban azt akarjuk, hogy az Európai Unió bürokratái, az őket fogságban tartó lobbisták ugyanakkora béreket követeljenek majd a bankároknak, a parlamenti képviselőknek vagy a kereskedelmi ­médiák alkalmazottainak, a külföldi leányvállalatok vezetőinek és vezető tisztviselőinek, mint amilyet a fejlett európai országokban kapnak?

Tényleg azt szeretnénk, hogy a magyar képviselők is annyi fizetést és költségtérítést kapjanak, mint az Európai Parlament képviselői? Viszont egy kizárólag politikai alapon meghozott döntés az azonnali bérunióról a magyar költségvetést egyből kibillentené egyensúlyából. Jelentősen megnőne az államháztartási ­hiány, ismét ugrásszerű növekedésnek indulna az államadósság, sőt az államcsőd megint elérhető közelségbe kerülhetne. Ilyen felelőtlen politikát tehát nem szabad követni.

Az Európai Unióban nem véletlenül alacsonyak a bérek egyes országokban, hanem a meghatározó gazdasági szereplők foglalkoztatási politikája nyomán. Egyes meghatározó vállalkozásoknál egyértelmű szándék a bérek alacsonyan tartása.

Miért jó ez nekik? Egyrészt a versenytársak folyamatosan erre kényszerítik őket, másrészt a cégtulajdonosok profitelvárásai is erre ösztönzik őket. Ezért szeretnének minél több olcsó munkaerőből válogatni, akár a migráció támogatása által is. A német munkaadók szövetsége egyértelműen állást foglalt emellett. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a nagytőke az alacsony bérek miatt jön ide. Európai bérek esetén Ázsiába, Afrikába, olyan országokba menne, ahol az neki jobban megéri. Amennyiben a Magyarországon lévő külföldi tulajdonban lévő cégeket arra kényszerítenék, hogy az EU-s átlaghoz közelítsék a bérszinteket, akkor az jelentős elbocsátásokkal járna, mivel a sok esetben az EU-s átlagtól jóval elmaradó termelékenységi szint nem fedezné a többletköltségeket.

Ezért a nagy konszernek, mint a Daimler-Mercedes, az Audi, a Suzuki, továbbá az élelmiszer-kereskedelmi multik a feltörekvő országokba vinnék el tőlünk a termelésüket, üzemeiket, láncaikat, ahogy erre már volt példa 2012-ben, hogy a drága munkabérek miatt ne romoljon a versenyképességük. A külföldi működőtőke távozása megállítaná a gazdaság növekedését, recesszióval, jelentős elbocsátásokkal, a munkanélküliség újbóli növekedésével járna.

Feltűnő, hogy azok, akik eddig minden területen az állam befolyásának, szerepének a visszaszorítására törekedtek, ma a legkülönfélébb területeken az állami, központi intézkedések hiányát ostorozzák. Feltétel nélküli alapjövedelemért, azonnali bérfelzárkóztatásért, a munkaerőhiány megszüntetéséért kiáltanak, és aláírásokat gyűjtenek a köztisztviselői bérek bérplafonjának újbóli bevezetéséért. Ráadásul a bérunióval, a bérekkel kapcsolatos döntések jelentős részét az Európai Unió hatáskörébe kívánják utalni. Azonban a fejlett európai uniós országokban sincs egységes bérszínvonal, még Németországon belül sem.

Közismert, hogy Németország kötelezővé akarta tenni, hogy a területére szállító, de nem ottani székhelyű logisztikai vállalkozásoknak a német minimálbért kelljen ­fizetniük alkalmazottaiknak. Emiatt kötelezettségszegési eljárás indult Németország ellen, mivel az Európai Bizottság álláspontja szerint a bérek egységesítése korlátozta volna a szolgáltatások és az áruk szabad mozgását a közösségen belül. Úgy vélem, ha az EU bürokratái dönthetnének a magyar bérekről, azzal egyáltalán nem a magyar emberek járnának jól.

Ha valóban fontos, hogy a munkából élők előrébb léphessenek, akkor a 2018-as költségvetést kellene támogatni, mivel az biztosítja a további adócsökkentéseket és béremeléseket, a minimálbér és a szakmunkás-minimálbér emelését, az ápolók, a rendőrök, a katonák, a mentők, a szociális, a felsőoktatási és más területeken dolgozók további béremelését. Az utóbbi évek fokozatos béremelései makrogazdaságilag megalapozottan, fokozatosan, a gazdaság tűrőképességével összhangban valósultak meg, és öt-tíz év távlatában további 30-50 százalékos béremelkedést valószínűsítenek. Ez a magyar bérfelzárkóztatás útja, egyedül ez a járható ösvény.

Novoszáth Péter

A szerző közgazdász, egyetemi docens


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »