Hosszú licitek a kiemelkedő darabokért

Hosszú licitek a kiemelkedő darabokért

A Nagyházi Galéria és Aukciósház év végi négynapos árverésén is – akárcsak a többi aukciósházban – a piac élénkülése igazolódott vissza. Bár továbbra is egy szűk gyűjtői réteg vásárol, ám ők bátrabban licitálnak, és nemcsak a csúcsdarabok érdeklik őket. A hazai műkereskedelemből hiányzik a középréteg, amely a stabilitást, a pontosan meghatározható becsértékeket jelentené. A jó gyűjtői darabokra, a különlegességekre mindig van kereslet, most viszont az árak elszállását látjuk a felső szegmensben. A műtárgypiacot sajátosságai miatt nehéz tipizálni, hiszen itt mindenki az egyedit keresi, mindenből azt, ami eltér a megszokottól. A festménynapon két olyan festmény ért el – hosszú licitharc után – kiemelkedő árat, amely ritkaságnak számít. A piac érdeklődését fokozta, hogy ilyen kvalitású Egry József-festmény ritkán szerepel aukción, Kondor Bélától pedig eleve alig-alig kerül mű a piacra. Ha kisszámú alkotást tartalmaz az életmű, vagy a művek nagy része múzeumokban és olyan magángyűjteményekben van, ahonnan évtizedekig nem kerül ki, az mindig generálja az árakat.

Egry József Taorminai napfelkelte című festménye 1930-ban készült, amikor a festő baráti segítséggel Szicíliába utazott, ahol – bár nem következett be stílusváltás a festészetében – fő témájától, a balatoni tájtól eltérő képciklust alkotott. A tíz képből álló sorozat legtöbb darabja már múzeumban van. A most árverezett darabért ezért nagyon heves licitharc folyt, 7,5 millió forintos kikiáltási árát 22 millióig tornászták fel. Kondor Béla 1962-ben festett Szerb Krisztus című festménye sokszor kiállított és reprodukált munka. Az életmű kicsi, Kondor megjelenése a műtárgypiacon mindig esemény, most 3,4 millió forintos kikiáltási ár mellett 11 millióért ütötték le a kis méretű, farostra festett olajképet.

A műtárgynapon az óráknak volt sikerük, és az olyan különlegességeknek, mint két Wiener Werkstatte csillár. Mindkettő 1905 és 1910 között készült, jól beazonosíthatók, ismerjük a készítőjük nevét és a provenienciájukat, dr. Gonda István főgyógyszerész hagyatékából származnak. Az egyik 2,4, a másik 2,8 millió forintért kelt el. A bútorok esetében nincs változás, áraik nagyon nyomottak, és a csúcsdarabok is kikiáltási árukon kelnek el, éppen ezért hosszú távú befektetésnek alkalmasak lehetnek, de tudni kell, hogy ezekből még műtárgypiaci viszonylatban is nagyon hosszú idő után érdemes kivenni a pénzt. A bútorok közt Bauerfeind János redőnyös írókomódja 3,6 millió forintért talált gazdára. A bécsi születésű Bauernfeid asztalosmester az erdélyi kormányzó hívására érkezett Nagyszebenbe a 18. század második felében, hogy segédkezzen a kormányzó palotájának berendezésében. Később műhelyt alapított a városban, intarziás bútorairól vált híressé. A budapesti Iparművészeti Múzeum két bútorát is őrzi.


Forrás:vg.hu
Tovább a cikkre »