Így láttuk a 2017-es futballévet

Így láttuk a 2017-es futballévet

Ki az év játékosa? Melyik csapat játszott a legjobban idén? Melyik meccs volt a legizgalmasabb? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ év végi ankétunk második részében is.

Ághassi Attila

az Index sportrovatvezetője

Az év játékosa: Crisitano Ronaldo. Próbáltam meglepőt írni, de lehetetlen. Még akkor is, ha volt olyan szakasza az idénynek, amikor több gyereke született, mint ahány gólt lőtt a spanyol bajnokságban.

Az év csapata: Real Madrid. Nem véletlen, hogy a BL-trófeát eddig nem sikerült megvédeni egy csapatnak sem.

Az év meccse: Barcelona–PSG 6–1. Lehet, ha már van videóbíró, nem beszélünk erről a meccsről, mert Mascherano szabálytalankodott Di Maríával szemben, de nem volt. Az utolsó öt percet állva néztem végig, erre nem is tudom, mikor volt példa.

Az év edzője: Dárdai Pál. A Herthával folyamatosan jól teljesíteni kifejezetten nehéz, de neki sikerül. 100 Bundesliga-meccset lehúzott zsinórban, ezzel már alapból rekorder.

Az év pozitívuma: Az U17-es válogatott – legjobbja, Szoboszlai Dominik nélkül – legyőzte a franciákat. Ilyet nem látunk gyakran, a 2000-es korosztályban tényleg pislákol valami. Aztán persze a franciák mehettek a vb-re. 

Az év negatívuma: A magyar válogatott, Andorra és Luxemburg. Tömény kilátástalanság.

 

Berkesi Judit

az M4 Sport riporter-műsorvezetője

Az év játékosa: Cristiano Ronaldo, de nem az Aranylabda vagy épp a gólrekordjai miatt. Persze kétségtelen, hogy a Real Madrid 2017-es bajnoki és BL-győzelméből oroszlánrészt vállalt. Az ellentábor persze a harmatgyenge őszi bajnoki rajtot emlegeti vele kapcsolatban jogosan, de én nem elsősorban emiatt, vagy ezek ellenére szavazok rá, hanem azért, mert testközelből láttam idén, hogy egy ilyen nagy sztár hogyan hajtott a válogatottja edzésein, és miként tüzelte honfitársait a magyarok elleni mindkét összecsapáson. Visszatérve a Realra, sokszor hangsúlyoztam már, hogy ahhoz, hogy ezek a sztárjátékosok ilyen eredményesek legyen, mindig kellenek a „zongoracipelők”. Ha lehetne egy ilyen díjat alapítani, hogy a leghasznosabb játékos, akkor azt a díjat idén is a csendes, sztárallűröktől mentes, intelligens futballista Luka Modric kapná, aki ha nem cipelné és hangszerelné úgy azt a bizonyos zongorát, akkor CR7 sem tudna olyan virtuózan játszani.

Az év csapata: A Real Madrid. Az idei eredményeik, különösen a történelmi BL-címvédés után nem tudok más csapatra voksolni Európában.

Az év meccse: Barcelona–PSG: 6–1. Ez az összecsapás a „hát ilyen nincs és mégis van” kategóriába esik. Amit az utolsó 10 percben csinált a Barcelona, az hihetetlen volt. Azt hiszem, akkor döntötték el a párizsiak, hogy inkább megveszik Neymart akármennyiért, csak ne csináljon többet ilyet ellenük.

Az év edzője: Marco Rossi. Az, hogy az olasz tréner ezzel a csapattal, egy ilyen kiegyenlített bajnokságban aranyérmet nyert a Honvéddal, kiváló edzői teljesítményt mutat.

Az év pozitívuma: Ezt a díjat az egyik legpozitívabb magyar válogatott labdarúgó, Nikolics Nemanja kapja, de nemcsak közvetlensége és kedvessége, hanem teljesítménye miatt is. Négy éven belül három különböző országban lett gólkirály, most az Amerikai Egyesült Államokban bizonyít, és idén újra betalált a válogatottban is.

Az év negatívuma: Andorra–Magyarország 1–0. 

 

Csepelyi Adrienn

a Népszava újságírója

Az év játékosa: Nem is lehet kérdés: Szalah. Most stílszerűen bedobhatnék valami fáraós viccet róla, de inkább legyen az, hogy nem kótyavetyéljük el. A nőknél pedig a briliáns Lieke Martens.

Az év csapata: Az Európa-bajnok holland női válogatott. Imádom a meglepetéseket.

Az év meccse: Szubjektív, de a tavaszi Liverpool–Everton (3–1) az Anfielden. Mármint én, ott. Tényleg.

Az év edzője: Sarina Wiegman, a holland női válogatott szövetségi kapitánya – pedig év elején nem tettem volna erre nagyobb összeget.

Az év pozitívuma: Gyerekkori barátom, Farkas Balázs egy sor komoly sérülés után újra a pályán az MTK-ban, mi, egykori kolis társak a lelátón. Az élet néha tényleg nagyon szép.

Az év negatívuma: A kipukkant 2016-os Eb-lufi. Viszlát, illúziók!

 

Egri Viktor

a Digisport kommentátora

Az év játékosa: Minden kétséget kizáróan Cristiano Ronaldo. A BL utolsó szakaszában is megállíthatatlannak bizonyult, és a válogatottat is a vállán vitte ki a világbajnokságra.

Az év csapata: A PSG. Bár inkább nevezném az év klubjának. Nem a pályán mutatott játék, hanem az újszerű, az egész futballvilágot megrázó igazolási politikája miatt. Ha a futballt nézzük, még van teendőjük.

Az év meccse: Egyértelműen a Barcelona–PSG BL-nyolcaddöntő. Könnyen lehet, hogy az egész évtized legjobb mérkőzése is egyben. 0–4-ről kiejteni egy bármilyen ellenfelet, valószínűtlen, a PSG-t sci-fi, de legalább elképzelhető, de úgy, hogy ráadásul a 87. percben még 3 gól kellene ehhez, nem is létezik. De mégis.

Az év edzője: Massimiliano Allegri. A Juventus a hatodik bajnoki címét nyerte zsinórban, amire Olaszországban eddig nem akadt példa. Csapata BL-döntőbe került. Most ősszel pedig újra egy sok sebből vérző együttest épített bámulatra méltó módon már decemberre gördülékenyen működő szerkezetté.

Az év pozitívuma: Szoboszlai Dominik. Benne látom a jelenlegi magyar futball legnagyobb esélyét arra, hogy nemzetközi szinten is jegyzett labdarúgója legyen. Az U17-es válogatottban bizonyította képességeit.

Az év negatívuma: Andorra, Luxemburg. A magyar futball látványos visszatérése a földre.

 

Gundel Takács Gábor

az MLSZ budapesti igazgatóságának társadalmi elnöke

Az év játékosa: Lionel Messi.

Az év csapata: Chapecoense.

Az év meccse: BL-nyolcaddöntő: Barcelona–PSG 6–1.

Az év edzője: Antonio Conte.

Az év pozitívuma: A magyar U17-es válogatott.

Az év negatívuma: A magyar felnőttválogatott.

 

Lantos Gábor

az Origo sportrovatvezetője

Az év játékosa: Szoboszlai Dominik.

Az év csapata: Az izlandi labdarúgó-válogatott.

Az év meccse: Törökország–Izland 0–3 vb-selejtező.

Az év edzője: Herczeg András.

Az év pozitívuma: Az U17-es fociválogatott Eb-6. helye.

Az év negatívuma: A felnőttválogatott 2017-es éve.

  

László Ágnes

a Kislány, nagy foci blog szerkesztője

Az év játékosa: Mohamed Szalah. Drámai körülmények között kilőtte hazáját az oroszországi  világbajnokságra. Kongó ellen a 95. percben értékesítette az Egyiptom javára megítélt büntetőt, ami azt jelentette, hogy a Fáraók 28 év után újra ott lesznek a vb-n. Emellett a Serie A-ban és a Premier League-ben is a legjobbak között volt, remekelt a Romában és a Liverpoolban is. Ezen sorok írásakor vezeti a Premier League góllövőlistáját.

Az év csapata: Lincoln City. Igazi tündérmese az övék. Ötödosztályú csapatként jutottak a legjobb nyolcba az FA-kupában. Ez a bravúr korábban még nem sikerült ilyen alacsony osztályú klubnak a sorozat történetében. Ráadásul a bajnokságot is megnyerték, és feljutottak a negyedosztályba. Danny Cowley fantasztikus menedzser. Nem csodálkoznék rajta, ha egyszer egy PL-csapatot bíznának rá.

Az év meccse: Borussia Dortmund–Schalke 4–4. A Ruhr-vidéki derbi mindig különleges, de a november 25-én rendezett mindent vitt. A 61. percig 4–0-ra vezetett a Dortmund, de a vége 4–4 lett. Nem csoda, hogy a gelsenkircheniek egyedi pólót dobtak piacra a nagy comeback után.

Az év edzője: Graham Potter. Potter 2010 decemberében vette át a svéd Östersunds együttesét. Akkor a negyedosztályban szerepeltek. Majd következtek a feljutások. 2015 októberében megváltották jegyüket az első osztályba. 2017-ben pedig megnyerték a Svéd Kupát, és indulhattak az Európa Ligában, ahol többek között búcsúztatták a Galatasarayt és a PAOK-ot. Ezt tovább fokozták azzal, hogy továbbjutottak a csoportkörből megelőzve a Zorja Luhanszkot és a Herthát. A Bajnokok Ligája és az Európa Liga 48 továbbjutó csapata közül csak egynek van angol edzője, aki nem más, mint a svéd Östersundsot irányító Graham Potter. A Potter név kötelez. Harry után Grahamről is elmondhatjuk, hogy varázsló!

Az év pozitívuma: A Monaco és a Borussia Dortmund drukkereinek összefogása, miután a BL-meccsre tartó Dortmund csapatbusza közelében bomba robbant. A találkozót elhalasztották, de ekkor már többen a stadionban voltak. A Monaco-szurkolók, amikor megtudták, hogy mi történt, elkezdték éltetni a Dortmundot. A Borussia drukkerei pedig befogadták otthonukba azokat a Monaco-szimpatizánsokat, akiknek nem volt szállásuk arra az éjszakára.

Az év negatívuma: A magyar válogatott veresége Andorrától és Luxemburgtól. Olyanra, hogy egy csapat ugyanabban az évben kapjon ki Luxemburgtól és Andorrától is, még nem volt példa a futballtörténelemben.

  

Molnár Norbert

a Kisebbségi Kulturális Alap igazgatója

Az év játékosa: Kevin De Bruyne.

Az év csapata: Panama – először jutottak ki a vb-re, megelőzve az Egyesült Államokat.

Az év meccse: Benevento–AC Milan 2–2 – az olasz élvonal újonca 14 meccset vesztett zsinórban, a tizenötödiken szerezte meg első pontját. A 95. percben Brignoli kapus fejes góljával.

Az év edzője: Pep Guardiola (írom ezt MU-drukkerként) – eddig folyamatosan az a vád érte, hogy könnyű jó csapatot jól vezetni. Na de mindegyiket?

Az év pozitívuma: Fiatal szlovákiai játékosok komoly európai csapatokban stabil helyet szereztek maguknak. Gondoljunk csak Škriniarra (Internazionale), Lobotkára (Celta Vigo) vagy Bénesre (Mönchengladbach), ha nem sérül meg. Ugyanez sajnos nem mondható el a magyarországi fiatalokról…

Az év negatívuma: Andorra–Magyarország 1–0, Luxemburg–Magyarország 2–1.

 

Mózes Szabolcs

a Pozsonyi Magyar Szakkollégium igazgatója

Az év játékosa: Cristiano Ronaldo. A ligában tavasszal és ősszel is alulmaradt Messivel szemben, ám a BL-ben csapata vezére volt. Hamarosan 33 éves lesz, jövőre vb, ezen a portugálok nem sok vizet szoktak zavarni, a BL-t aligha nyerik meg harmadszor is egymás után, a ligában sem lesz gólkirály, így talán az idei volt élete utolsó Aranylabdája. 

Az év csapata: Real Madrid. Mondom ezt Barca-drukkerként. Történelmi címvédés a BL-ben, megérdemelt győzelemmel. (Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy egymás után kétszer úgy sikerült győzni, hogy a 2016-os cím messze van a megérdemelt kategóriától. De az idei abszolút az.) 

Az év meccse: Az FC Barcelona–Paris SG BL-nyolcaddöntő visszavágója. 0–4-re 6–1 volt a válasz. Ekkora fordítást ilyen szinten 30–40 évente egyszer láthat az ember. 

Az év edzője: Zinédine Zidane. A szokásos sztárigazolások és cirkuszi mutatványok nélkül sikerült szinte tökéletes szezont hoznia a Reallal 2016/2017-ben.  

Az év pozitívuma: 

Az év negatívuma: 222 millió euró. Nem tartozom a futballszocialisták közé, ám a Neymarért kifizetett 222 millió eurót, az újabb pszichológiai határt már én is túlzásnak tartom. Nemcsak az összeg miatt, hanem mert ez is jelzi, hogy az UEFA pénzügy fair play szabályzata semmit sem ér. Emellett meg kell említeni a magyar válogatott tragikomikus szereplését, amely az év csalódása, az év vergődése és az év égése kategóriák győztese is lehetne.

 

Németh Zoltán

irodalomtörténész

Az év játékosa: Hát, az az igazság, hogy nekem az utóbbi évtizedben Lionel Messi, de akkor most legyen a 18 éves Kylian Mbappé.

Az év csapata: A magyar válogatott! Az Andorra elleni vereség után nincs lejjebb, innét már csak felfelé vezet út! Nekünk már Vatikán válogatottja is túl erős lenne, ráadásul ott elképzelhető az isteni segítség, itt már az sem. 

Az év meccse: 2017. március 8.: FC Barcelona–Paris Saint-Germain: 6–1 (2–0). 

Az év edzője: A belga Georges Leekens, a magyar válogatott szövetségi kapitánya! Aki olyan mondatokat bír mondani, hogy „Ez is egyike azoknak a dolgoknak, amit az önök miniszterelnöke, Orbán Viktor nagyon helyesen lát.”, illetve „az önök miniszterelnöke is hisz bennem” stb., stb., azt mindenképpen megilleti „Az év edzője” cím! 

Az év pozitívuma: Végre politikusok is járnak a DAC mérkőzéseire! Remélem, a magyarországi és szlovákiai magyar politikusok után nemsokára Robert Ficóval, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyinnal, Angela Merkellel vagy Donald John Trumppal is lehet majd találkozni Dunaszerdahelyen! De félretéve az iróniát: örülök annak, hogy a DAC egyre inkább hasonló filozófiájú etnikai csapattá válhat, mint a spanyolországi baszk Athletic Bilbao.

Az év negatívuma: Sajnos nem kínai csapat fizetett Neymarért új világrekordot jelentő 222 millió eurót, hanem a francia Paris Saint-Germain. Pedig már nagyon várom a szép új világot, amikor a Kuangcsou Evergrande, a Csiangszu Szuning, a Shanghaj SIPG vagy a Tiencsin Csüencsien mérkőzéseit közvetítik a tévécsatornák a legnagyobb sztárokkal, mellőzve a regionálisan unalmas angol vagy spanyol focit. Még ezt is veri azonban év negatívuma bónuszsztori: egyik ismerősöm egy társasággal jegyet akart venni a DAC–Slovanra, de amikor megnyitották a pénztárakat, kiderült, hogy már alig van eladó jegy, nem sikerült szerezni. A társaságból ketten azonban mégiscsak eljutottak a meccsre MKP-tag rokonok jóvoltából, akik az MKP-n keresztül szereztek jegyet. Néhány héttel később egy konferencián szóba került a foci, és egy pesti egyetemi tanár nem akarta elhinni ezt a történetet, mert – mint mesélte – az ELTE-n árusítottak belépőjegyet a DAC–Slovanra. Ez így egészen szép kerek történet, de tkp. nem értem: most akkor mi van?

 

Pető Péter

24.hu felelős szerkesztője

Az év játékosa: Nemanja Nikolics, aki góljaival ügyesen került egyre távolabb a válogatottkerettől.

Az év csapata: Andorra, amelyik a legreálisabb helyzetértékelését adta a magyar futballnak az utóbbi tíz évben.

Az év meccse: A Videoton–FTC meccs, amely azért szakadt félbe, mert a felcsúti stadionban tönkrement a világítás, és sötét lett.

Az év edzője: José Mourinho, aki neves hangesztétaként jelezte, hogy a Manchester City játékosai nem megfelelő szintű zajjal ünneplik az MU elleni sikert.

Az év pozitívuma: Saját nevelésű játékos lépett pályára a Puskás Akadémiában.

Az év negatívuma: Kabát Péter abbahagyta a futballt, hogy szerepelhessen a Celeb vagyok, ments ki innen című műsorban.

 

Sánta Szilárd

irodalmár

Az év játékosa: Amíg Andrés Iniesta nem vonul vissza, nálam mindig ő lesz az első helyen. Mindent tud a futballról: zseni.

Az év csapata: Izland.

Az év meccse: Barcelona–PSG 6–1.

Az év edzője: Zinedine Zidane.

Az év pozitívuma: A DAC-ot körülvevő szeretet.

Az év negatívuma: A magyar válogatott gyenge szereplése.

 

Szombathy Pál

újságíró, a Digisport műsorvezetője

Az év játékosa: Francesco Totti. Nem lehet más abban az évben, amikor visszavonult a világfutball egyik zsenije, a klubhűség szimbóluma, akit hangos zokogással búcsúztatott Róma és a stadion 80 ezer nézője – hátborzongatóan nagy pillanat volt.

Az év csapata: Real Madrid. Megnyerték a spanyol bajnokságot és a Bajnokok Ligáját, mit lehet ehhez még hozzátenni? Legfeljebb annyit, hogy Zinedine Zidane vezetőedző sztárparádézás helyett csapatot formált, ami megintcsak különlegessé teszi az évüket.

Az év meccse: Barcelona–PSG 6–1. A második helyen lehet az odavágó, ahol a párizsiak 4–0-ra verték a Barcát, de amit a katalánok műveltek a visszavágón, az felér három függetlenségi nyilatkozattal. 

Az év edzője: Maurizio Sarri, a melegítős bankár, aki különlegesen szép futballt valósít meg a Napoli mestereként, szemet gyönyörködtető játéktempóval, a címre a Manchester City megreformálásáért nálam szintén esélyes Pep Guardiola csodálatát is elnyerve. Cruyff élt, él, élni fog.

Az év pozitívuma: A Debrecen feltámadása a tavasz végi majdnem kiesés után a labdarúgó NBI-ben, mert a Loki megmutatta, hogy jóval kevesebb pénz is sokkal többet érhet egy klubnál, ha egy lokálpatrióta jó szakember kézbe veszi a saját nevelésű fiatalokat. Ja, és persze az újabb DAC-stadion(tribün)átadó Slovan-veréssel!

Az év negatívuma: Olaszország nem jutott ki a 2018-as labdarúgó-világbajnokságra középszerű edzőjének bénázásai miatt, de ami ennél még fájóbb egy magyar szurkolónak: Bernd Storck és szakmai stábja bukása, ahogyan válogatottjával átfordította a tavalyi Eb-szereplés eufóriáját letargiába. Andorrai postások, luxemburgi grófok, szevasztok.

 

Szöllősi György

a Nemzeti Sport főszerkesztője

Az év játékosa: Számomra két amerikai légiósunk, Nikolics Nemanja, aki egy sor szövetségi kapitány tévedésére rávilágítva lett a magyar és lengyel után immár amerikai gólkirály is, illetve Sallói Dániel, aki tulajdonképpen egyetemistából lett profi játékos és lőtt gólt az amerikai kupadöntőn, hogy mindezt követően végre a magyar utánpótlás-válogatottba is bekerüljön.

Az év csapata: Természetesen a Real Madrid, itthonról pedig a magyar U17-es válogatott, amely nemcsak kijutott az Eb-re, de még ott is továbbjutott a csoportjából.

Az év meccse: Azok közül, amelyeket a helyszínen láttam, nekem az Eszék–PSV (1–0) a legemlékezetesebb, a világnak meg nyilván a Barca–PSG (6–1).

Az év edzője: Zinedine Zidane.

Az év pozitívuma: Hogy a Real Madrid a BL történetében először lett címvédő, s ezzel 12. alkalommal is megnyerte az Európa-kupát, s hogy a Videoton legyőzte és búcsúztatta a Bordeaux-t.

Az év negatívuma: Andorra–Magyarország 1–0, Luxemburg–Magyarország 2–1.

 

Bitter Péter

az Új Szó korrektora

Az év játékosa: Lionel Messi.

Az év csapata: Belgium.

Az év meccse: Barcelona–PSG 6–1 BL-nyolcaddöntő.

Az év edzője: Pep Guardiola.

Az év pozitívuma: A ManUtd EL-győzelme.

Az év negatívuma: A magyar csapat vb-selejtezős szereplése.

 

Bőd Titanilla

az Új Szó sportújságírója

Az év játékosa: Gigi Buffon. Ha már egyszer elvesztett egy BL-döntőt és egy vb-pótselejtezőt, legalább annyi vigasza legyen, hogy valaki az év játékosának választja. 

Az év csapata: Az izlandi futballválogatott. 

Az év meccse: Barca–PSG 6–1, mert ilyen nincs és mégis van. DAC–Slovan 2–1, mert mindenkinek szüksége van katartikus élményekre. Szlovákia–Svédország 3–0 az U21-es Eb-n, mert bár minden meccsen ilyen vagány játékot látnánk.

Az év edzője: Zinedine Zidane.

Az év pozitívuma:  JA rimaszombati csapat ugyan kiesett a második ligából, de a harmadosztályban – zömében hazai játékosokkal – nagyon jól tartja magát! Az elmúlt két szezon gól- és győzelemínséges időszaka után egészen hihetetlen olyan meccseket látni, ahol 5–2-re meg 7–0-ra nyerünk.

Az év negatívuma: Az Andorra előtti és utáni nyilatkozatok. Meg persze maga Andorra.

 

Hegedűs Henrik

a Focitipp szerkesztője

Az év játékosa: Kevin De Bruyne. 

Az év csapata: Az izlandi labdarúgó-válogatott.

Az év meccse: Real Madrid–Juventus 4–1.

Az év edzője: Zinedine Zidane.

Az év pozitívuma: A magyar utánpótlás-válogatottak – őszi tétmeccseiken 13 győzelem és 2 döntetlen mellett egyetlen vereséget szenvedtek, és ezzel előreléptek a teljes európai rangsorban is, melyet az elmúlt három év összes tétmérkőzése alapján számítanak ki: az eddigi harmadik helyett már a második kalapból húzták ki az U17-es és az U19-es válogatottat a következő idény Eb-selejtező sorsolásán.

Az év negatívuma: Andorra–Magyarország 1–0, Luxemburg–Magyarország 2–1. 

 

J. Mészáros Károly

az Új Szó sportújságírója

Az év játékosa: Cristiano Ronaldo, mert aki ötödször is aranylabdás, és legnagyobb riválisa, Messi nem hagy annyi nyomot bennem, mint ő, az megérdemli, hogy rá szavazzak. Pedig játékstílusa nem a virtuózokra emlékeztet, pökhendisége meg kimondottan zavar.

Az év csapata: Kifogott rajtam ez a kérdés. Így szokott járni, aki nem szurkol senkinek. Már régen volt, amikor még a Fradiért dobogott a szívem, most legfeljebb a DAC-ért dobogna, de túl kevés volt a produkció a pályán ahhoz, hogy nagyot dobbanjon, és ráférjen az év végi sikerlistámra. A DAC-lelátó az más, ha lenne ilyen ankétkategória, csak a sárga-kék szurkolókra voksolnék.

Az év meccse: Láttam egy BL-döntőt. Reménykedtem a Juventus diadalmenetének betetőződésében, de aztán megint kétszer is villant egy portugál (ki más, mint Cristiano Ronaldo), és a végén 4–1 lett a Real Madrid javára.

Az év edzője: Sorra megbukott edzők jutnak az eszembe, nekik azért mégse adnék szavazatot, bár az elbocsájtás is életük velejárója. De itt van Dárdai Pál, ő még állja a sarat. Realistaként éli hétköznapjait a Hertha Berlin kispadján.

Az év pozitívuma: Hogy Izland újabb világversenyen szerepelhet. Hátha egyszer a gejzírek világába fogunk járni focileckére…

Az év negatívuma: Gondolta volna Buffon, hogy a BL-döntő elvesztése után még nagyobb csalódás is érheti? Pedig érte, az olasz válogatottal, amely a jövő évi vb-szereplés kapujában bukott el. Ki fog védekezni Oroszországban? Nekem hiányozni fognak a foci pókhálószövői.

 

Mészáros György

az Új Szó online koordinátora

Az év játékosa: Ezen a kérdésen sokat gondolkodtam. Legyen Ronaldo, aki nemrég megnyerte az ötödik Aranylabdáját? Messi, aki a világ legjobb játékosa? Vagy Neymar, aki a legdrágább? Az Aranylabda-szavazáson őket követte Buffon, aki olasz bajnokságot és kupát nyert, és bejutott a BL-döntőbe, mindezt 39 évesen. Az alázata és az elhivatottsága megsüvegelendő – teljesítményét nem is említve –, nálam ő az év játékosa.

Az év csapata: Real Madrid. Zidane rögtön az első szezonjában összerántotta a gárdát, így nem csak nevében lett királyi a Real. Először a spanyol bajnokságot húzta be, az akkor még Neymarral felálló Barca előtt, majd a Bajnokok Ligája-trófeát gyűjtötte be. Úgy, hogy a döntőig vezető úton egy gólt kapó Juventusnak négyet szórt a fináléban. 

Az év meccse: Juventus-szurkolóként mi más is lehetne az év meccse, mint a Barcelona 3–0-s leiskolázása Torinóban. A három lőtt gól magáért beszél, de ami még a góloknál is szebb volt, az a Juventus védekezése. A hátsó alakzat olyan volt, mint egy fal, Messiék rendre fennakadtak rajta. Ha pedig véletlenül át is verekedték magukat rajta, akkor ott volt Buffon. Nagybetűs Catenaccio volt ez. 

Az év edzője: Kicsit csalok, mert két edzőt is megnevezek. Az egyik Zidane, azért, mert összerántotta a Realt, és felültette a nemzetközi és a spanyol trónra. A másik pedig Allegri, azért, mert a BL-döntő második 45 percén kívül tökéletes szezont hozott le a Juventusszal. Magabiztosan nyerték az olasz bajnokságot és az Olasz Kupát is. 45 percre voltak a triplázástól. 

Az év pozitívuma: Az, hogy kis falunkban, Csallóköznádasdon újraindult a foci. Fiatal és jó kedélyű társaság jött össze. És ugyan az indulás után döcögött a szekér – egy-egy nagyobb arányú vereség is becsúszott –, a szezon végére összeállt a csapat, ami végül pontokban is megmutatkozott.

Az év negatívuma: A magyar válogatott blamája a világbajnoki selejtezőn. Az olasz válogatott blamája a világbajnoki pótselejtezőn. Kinek fogok így szurkolni a világbajnokságon? De ami ezeknél is nagyobb csalódás, az a Neymar-saga. 

A PSG képes volt 222 millió eurót fizetni egy játékosért. Egyetlen emberért. Eddig is tudtuk, de most már biztos, hogy rossz irányba tart a futball.

 

Orosky Tamás

az Új Szó sportújságírója

Az év játékosa: Neymar. Nem vagyok híve a kategóriák átminősítésének, mégsem a teljesítménye miatt választottam Neymart: 2017-ről nekem ő és az érte fizetett embertelen 222 millió euró fog beugrani, ami nagyon szomorú.   

Az év csapata: Az első fél évé a még moratás, jameses, (majdnem) mindent megnyerő Real Madrid, a másodiké a (majdnem mindig) megállíthatatlan Neymar–Cavani–Mbappé-trióval operáló PSG.

Az év meccse: Real–Juventus. Ha BL-döntőt játszik a Madrid, azt azért nálam nehéz überelni, hát még ha 4–1 a végeredmény ide

Az év edzője: Zinedine Zidane. Másfél éve siettem Real-mezt rendelni a nevével, még mielőtt kitenné a kiszámíthatatlan Pérez elnök, de ezek szerint ráértem volna: a BL+La Liga kombó egy ideig védettséget nyújt Zizou-nak, remélhetőleg.

Az év pozitívuma: Rendkívül szimpatikus, ahogy a két lábbal a földön álló Bénes László lépésről lépésre építi a karrierjét. Kíváncsi vagyok, Mönchengladbach meghódítása után mi fog következni.

Az év negatívuma: Thomas Doll még mindig a Fradi edzője, vágtam rá zöld-fehérként elsőre, aztán eszembe jutott Andorra, meg Luxemburg, meg Feröer…  

 

Somogyi Tibor

az Új Szó fotóriportere

Az év játékosa: Gianluigi Buffon.

Az év csapata: Izland.

Az év meccse: Barcelona–PSG 6–1.

Az év edzője: Radványi Miklós, benntartotta a Mezőkövesdet!

Az év pozitívuma: A Liverpool visszakerült a BL-be.

Az év negatívuma:,Az olasz válogatott nem jutott ki a vb-re.

 

Szabó Zoltán

az Új Szó sportújságírója

Az év játékosa: Cristiano Ronaldo. Ez az esztendő is egyértelműen a portugál klasszisé volt, oroszlánrészt vállalt a Real Madrid és a portugál válogatott sikereiben. Teljesen megérdemelten nyerte meg ötödször is az Aranylabdát. 

Az év csapata: Real Madrid. Amióta Bajnokok Ligájának hívják a sorozatot, csak a királyi gárdának sikerült megvédeni a címét, simán verte a Juventust. A La Ligában is elsőként értek célba.

Az év meccse: A lelátóavató DAC–Slovan mérkőzés, amelyen 0–1-ről jó játékkal fordítottak a sárga-kékek. Fantasztikus hangulat uralkodott a stadionban. 

Az év edzője: Antonio Conte. Az olasz mester szinte ugyanazzal a kerettel nyert bajnoki címet a Chelsea-vel, amely egy évvel korábban csak tizedik lett a Premier League-ben. 

Az év pozitívuma: A MOL Aréna minden igényeknek megfelelő új főtribünjének az átadása. Chelsea-drukkerként pedig az, hogy kedvenc csapatom bajnok lett.

Az év negatívuma: A magyar futballválogatott gyenge eredményei, Dzudzsákék andorrai és luxemburgi veresége. Ezekre a fiaskókra nincs magyarázat, magára valamit is adó kapitány az andorrai kudarc után azonnal vette volna a kalapját. Bernd Storck viszont novemberig maradt…

 

Tomi Vince

az Új Szó egykori sportújságírója

Az év játékosa: Marc Rebés (az andorrai–magyar meccs gólszerzője).

Az év csapata: Andorra.

Az év meccse: Andorra–Magyarország világbajnoki selejtező (1–0).

Az év edzője: Koldo Alvarez (andorrai).

Az év pozitívuma: Hogy a magyar válogatott csak 1 gólt kapott Andorra la Vellában.

Az év negatívuma: A magyar média (a szolgalelkű) hiába szépítgette indokolatlanul a mákos  látszatteljesítményeket, „a király meztelen”.

 

Összeállította: bt, sz.z., hh


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »