A görög példa

2010-01-30 11:43:58

A görög államháztartási hiány elérte a bruttó hazai termék – a GDP – 13 százalékát. Ez kilenc százalékkal több, mint a jelenlegi magyar hiány. A görög gazdaság összeszűkülése 2009-ben 2,7 százalékos, míg a magyar gazdaságé 6,7 százalékos volt. Görögország az 53., Magyarország pedig a 45. a nemzetek versenyképességi listáján. Görögország helyzete tehát sokkal rosszabb, mint a miénk. Egyetlen mutatója, a GDP csökkenése tekintetében előz csak meg bennünket. Mivel azonban enyhébb a gazdaság teljesítményének csökkenése, ezért a munkanélküliségi szintje 9,8 százalékos, miközben a miénk már megközelítette a 11 százalékot. Görögországtól mégsem követeli olyan keményen és határozottan az államháztartási hiány csökkentését az EU, mint tőlünk. Pedig Görögország az eurózóna tagja, ezért hiánya nem haladhatná meg a maastrichti kritériumok szerinti három százalékot. Ennek ellenére Görögországban a hiány ennek több mint négyszerese. Igaz, az Európai Bizottság figyelmeztette Athént, hogy tegyen meg mindent a hiány csökkentése érdekében. A görög kormány meg is ígérte, hogy esetleg kisebb megszorításokat vezet be. Azonban azt is rögtön hozzátette, hogy az IMF hitelére nem tart igényt, mert saját erőből, saját döntésekre támaszkodva kívánja megoldani problémáit. Az egyik módszer, amelyet használni fog, az az indokolatlanul elfolyt, elpocsékolt pénzek hollétének kinyomozása és a pocsékolók, korrupcióba keveredettek megbüntetése lesz. A görög társadalom élénken figyelt kormánya szavaira. A megszorítások bejelentésére az emberek azonnal az utcára vonultak, és azt követelték, hogy a politikusok tetteiért, a rossz gazdálkodásért, pocsékolásért ne nekik kelljen fizetniük. Ezért a görög politikusok visszakozót fújtak, és már az EU sem erőlteti túlzottan a megszorításokat. Helyette egyes uniós politikusok azt mérlegelik, hogy Görögországot, legalábbis ideiglenesen, ki kellene zárni az eurózónából, és lehetővé kellene tenni neki, hogy visszatérjen korábbi pénze, a drachma használatára. Ez azonban politikailag veszélyes lépés lenne, ugyanis mindenképpen az eurózóna gyengülését és az euróba vetett nemzetközi bizalom megingását hozná. Itt van tehát a magyarnál sokkal nagyobb görög probléma, és az EU vezetői, valamint a nemzetközi pénzvilág képviselői eléggé kesztyűs kézzel bánnak vele.

Ezzel szembeállíthatjuk a magyar helyzetet: a megszorításokat, az ezek következtében egyre romló gazdasági teljesítményt, a folyamatosan növekvő munkanélküliséget, a drámaian romló életszínvonalat, a kilakoltatásokat és az élelmiszersegélyre szorulók növekvő tömegét. Lecsúszásunk oka – ismételjük meg! – az a megszorítássorozat, amelyet a helyi MSZP–SZDSZ együttműködők teljes támogatásával, az IMF, a Világbank és az Európai Unió ránk kényszerít.

Vajon mi ennek a teljesen eltérő hozzáállásnak az oka? Az államháztartási hiány nagysága nem lehet az ok, hiszen az nálunk már alig nagyobb a maastrichti kritériumok által előírt három százaléknál, pedig mi nem is vagyunk az eurózóna tagjai. A görög államadósság a nemzeti jövedelem több mint 110 százalékára rúg. A magyar államadósság a GDP körülbelül 80 százaléka. Ez sem indokolja tehát az eltérő bánásmódot. Sőt! Ez éppen hogy rámutat arra az álságos indokra, amely szerint nálunk azért kell különösen szigorú megszorításokkal sanyargatni a népet, mert nemcsak a hiányunk, de az adósságállományunk is magas. Hiszen látjuk: Görögország mindkét mutatója sokkal rosszabb. Ha pedig gazdasági magyarázatot nem találunk, akkor máshol kell keresnünk az okokat. Az egyik lehetséges ok a társadalom, az emberek viselkedése. A magyarok – ellentétben a görögökkel – a sokadik, helyzetüket egyre reménytelenebbé tevő megszorítást is békésen eltűrik. Pedig mára már nyilvánvaló lehet mindenkinek, hogy a megszorítások semmilyen eredményt nem hoztak, a gazdaságban, a társadalomban és az emberek egészségében viszont egyaránt óriási rombolást végeztek. A második ok az lehet, hogy a magyar emberek növekvő nyomora, a gazdaság elsorvadása a legkisebb mértékben sem érdekli sem az EU, sem pedig az IMF vezetőit. Ha már kellemetlen nekik az éhezők számának növekedése, akkor – mint korábban a gyarmatokra – küldenek egy kis élelmiszersegélyt. Közben viszont, elszegényedésünk miatt, egyre könnyebb lesz megszerezni a még megmaradt értékeinket: a földet és a vizet. Görögországban a mezőgazdaság a nemzeti jövedelem 3,7 százalékát termeli meg, és a munkaképes lakosság 12 százalékát foglalkoztatja. A görögöket mégsem biztatják arra, hogy a gazdák adják el a földjüket, vagy vágják ki a szőlőjüket.

Mindebből nyilvánvalóan következik az a tanulság, hogy nálunk sem indokoltak a megszorítások, és az IMF- hitel felvétele sem volt hasznunkra. Továbbá, hogy mezőgazdaságunkat kincsként kellene védenünk, hiszen stratégiai értéket jelent a számunkra. Az új kormánynak pedig elsősorban azt a következtetést kellene levonnia, hogy a magyar gazdaság sorsát csak saját értékek és érdekek szerint lehet rendbe hozni.
 
Csath Magdolna
magyarhirlap.hu

További cikkek az Althír Tallózóból