A magyar nők dícsérete

2010-03-08 16:13:15

Először is, már csak azért is szeretünk titeket, mert ilyen gondolatok vannak bennetek. Ha nem passzol a ruha a cipőhöz, ha más árnyalatú a smink, ha túl harsányan felnevettek, ha feljön egy-két plusz kiló, ott van bennetek a kérdés, a félelem: „Jaj, vajon így is tetszem neki? Veszítettem szemében nőiességemből?”

Ügyeltek arra, hogy mindig szépek, ápoltak legyetek, csinosan öltözködjetek. Isten jóakaratából magyarok lehetünk, és így megkönnyebbüléssel nézünk tőlünk nyugatra: „De jó, hogy nekünk a magyar nők jutottak! Ezek a nők itt nem tudnak öltözködni, az arcuk sem olyan szép, ráadásul feministák is! Még fel vannak háborodva, ha előre merjük őket engedni az ajtónál.”

 

És az eb sírhelye itt található. Azok nőietlenek, míg magyar nő NŐIES! Nemrégiben készült egy felmérés (valószínűleg brit kutatók műve) amely kimutatta, hogy egy magyar nő háromszor annyi házimunkát végez, mint egy francia nő, de mégis, mindkét nemzet hölgyei azt mondják: a házimunkából megfelelő hányadot vállalnak el.

Mert míg sok más nő önző, addig a magyar nő NŐ akar maradni, és nőiesen akar élni, meg akar felelni egy férfinak. Közben nem gondol bele, hogy az ő párja nem biztos, hogy férfi. Lehet hogy csak pasi. Utóbbiból rengeteg van, de a férfi kevés. Mert egy férfi megbecsüli azt, amit egy nőtől kap. Tiszteli, és férfiasan viselkedik. Erős, határozott, jó vezető, de nem nézi le a nőt. Egyenrangúnak tartja, csupán tudja, hogy mások a szerepeik. A nők sokkal nőiesebbek, mint amennyire a férfiak férfiasak.

 

A nőiesség belülről fakad. Akinél a női lét abban merül ki, hogy szőkére vagy ébenfeketére festi a haját, szoláriumba jár, plázában shoppingol a hozzá hasonlóan egységsugarú pasija pénzéből, szilikont tölt az ajkaiba és melleibe, valamint egy tea elkészítése már a gasztronómiai képességeinek csúcsát jelenti – az nem nő. Az csak a Homo sapiens sapiens egyik nőstény példánya, de nem nő. Ti viszont nem ilyenek vagytok. Ti nőiesek vagytok. Mosolyogtok ránk, nevettek a poénjainkon, szívesen dolgoztok velünk, divatosan öltözködtök, étellel vártok minket, nevelitek gyermekeinket, és szerető társak vagytok, egy életen át.

Magyarként mire lehetünk a legbüszkébbek? Mi a legféltettebb nemzeti kincsünk? A több mint ezer éves múltunk? A Szent Koronánk? A világ egyik legkiválóbb termőföldje? Bőséges édesvízkincsünk? Kiváló ételeink, messzi földön híres boraink, pálinkáink? A rengeteg találmány, amit tudósaink a világnak adtak? A Kárpátok fenyvesei, az Alföld búzakalászai? Ezek mind fontosak, de mit sem érnének, ha nem lennétek ti, magyar nők. Ti vagytok a legbecsesebb hungaricum mind fölött. Ha tehetnénk, a Világörökség részévé nyilvánítanánk titeket, hogy örökre ilyenek maradjatok, amilyenek most vagytok. Ugyan melyik másik nemzet lányai, női, asszonyai mondhatják el magukról, hogy akkor is csinosak és karcsúak, ha pörköltet vagy sültet esznek? Hogy ugyanúgy szeret szerelmeskedni, mint egy férfi?

 

Tudósok (nem britek) kimutatták, hogy a magyar domináns gén. Ha keveredik mással, átformálja azt, kiválogatja belőle a jót, és magáévá teszi. Történelmünk folyamán sok néppel keveredtünk. Ez a genetikai sokszínűség tette a magyar nőt a legszebbé, legkívánatosabbá a világ minden nője közül. Ezért vagytok ti a legfontosabb nemzeti kincsünk. Mert a magyar nő nem csupán egy nő. A NŐ. Így, nagybetűvel.

Köszönjük, hogy vagytok nekünk, s nemcsak értelmet, hanem tartalmat is adtok életünknek.

P. T.

szebbjovo.hu

További cikkek az Althír Tallózóból