A válságok korában élünk, amelyek az életünk szinte minden területét érintik. A legtöbben elkerülnénk ezeket a helyzeteket, pedig áldássá válhatnak egy ember, egy szervezet, sőt egy nemzet számára is. Ha a változás során figyelmen kívül hagyjuk a problémákat, válsággá terebélyesednek. Azok a szervezetek, amelyek a krízisben megteszik a szükséges lépéseket, erősebbé válnak, míg a megdermedés gyengülést eredményez, amely végzetes lehet. Hogyan viselkedjünk egyházként a válságok és változások sűrűjében? A választ nehéz megtalálni, hiszen ebben a témában szűkös a szakirodalmunk. Esztergály Előd, a Csömöri Református Egyházközség lelkipásztora nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy az egyházközségeket sújtó krízishelyzetek kezelésében, elemzésében, sőt megoldásában segítséget nyújtson. Egyházközségi diagnosztika és válságkezelés alapjai címmel készült szakdolgozatának témavezetője Noszkay Erzsébet, a Budapesti Metropolitan Egyetem professzora volt. Hamarosan könyv formában is megjelenő hiánypótló munkájának szakmai lektora Bogárdi Szabó István, a Budahegyvidéki Református Egyházközség lelkipásztora.
Bogárdi Szabó István, a Budahegyvidéki Református Egyházközség lelkipásztora, Noszkay Erzsébet, a Budapesti Metropolitan Egyetem professzora, Esztergály Előd, a Csömöri Református Egyházközség lelkipásztora
Miért kezdett diagnosztikával és válságkezeléssel foglalkozni?
Esztergály Előd: Gyülekezetem tíz év alatt elérte hosszú távú céljait, korszakhatárhoz érkezett. Naponta eltöprengtem, hogyan adhatnám tovább gyülekezetépítési és közegyházi tapasztalataimat. Közgazdászként vállalkozásszervezésből szereztem diplomát, majd a Biblia egyik Igéje megfordította az életemet, és Isten teljesen új úton indított el: beiratkoztam a teológiára. Soha nem gondoltam, hogy egy egyházközség lesz a „vállalkozás”, amelyet szervezni fogok. Szolgálatom során válsághelyzetekkel találkozva döbbentem rá, hogy az egyház nincs felkészülve ezekre, továbbá rövid és hosszú távú hatásaikat sem elemeztük, szakmailag nem tártuk fel. Generációk végzik el úgy a teológiát, hogy alig van erre vonatkozó ismeretük, majd a gyülekezetekbe kikerülve elkövetik ugyanazokat a hibákat, mint az elődeik.
Nekünk feladatunk, hogy az utánunk jövőknek továbbadjuk a tapasztalatainkat és elméleti úton megszerzett ismereteinket, szakmai alapon megújított válságkezelési módszereinket. Keresni kezdtem, és rábukkantam a Budapesti Metropolitan Egyetemen Executive MBA Turnaround menedzsment kurzusán változás- és válságmenedzsmentet oktató Noszkay Erzsébet munkásságára, akinek mentori közreműködésével születhetett meg a szakdolgozatom. A segítségével adaptáltam a vezetés- és szervezéstudomány, valamint az üzletviteli tanácsadás területén évtizedek óta hatékonyan alkalmazott Palwons vállalatdiagnosztikai, változás- és válságkezelési ismereteket és módszereket az egyházi környezetre.
De nemcsak a szakmai oldalt szándékoztam erősíteni, hanem a Biblia válság- és változáskezelését is fel akartam tárni, mert ez az ősképe a menedzsment területén alkalmazott kríziskezelési módszereknek. Az amerikai–izraeli származású Ichak Adizes professzor vállalati életciklusról szóló tanulmányai szintén segítettek a téma még teljesebb megértésében és gyakorlati alkalmazásában.
Esztergály Előd: Csak akkor szűnnek meg a problémák, ha nem lesz többé változás
Milyen személyes kapcsolat előzte meg a lektorálás szakmai munkáját?
Bogárdi Szabó István: Előd korábban már tartott előadást a gyülekezetünkben. Azért kértük erre, mert voltaképpen hasonló helyzetben szervezte a csömöri református közösséget, mint ahogy a miénk alakult. Száz éve Budahegyvidék területére az ország minden részéből érkeztek olyanok, akik a megélhetés miatt vállalták a nagyvárosi létformát, de félő volt, hogy az életük összes többi része azon a vidéken maradt, ahonnan jöttek. Megnéztem az első, 1934-es anyakönyvet, amelyből látszik, hogy a felnőtt gyülekezeti tagok kilencvenöt százaléka nem Budapesten született.
Ehhez hasonlót tapasztalt Csömör is, ahol befogadták a felvidéki kitelepítés áldozatait, valamint a rendszerváltoztatás után tömegesen érkező kárpátaljai és erdélyi magyarokat. Csömör az egyházkerület gyülekezetszervező, illetve plántáló programjában vált 2010-ben önálló missziói gyülekezetté, és Előd lett az első kinevezett lelkipásztoruk. Előadása után nyomban elvállaltam a készülő könyv szakmai lektorálását.
Bogárdi Szabó István: A válságkezelés nem egyéni érdekek mentén történik, az egész egyházközség fennmaradását és a jó irányba való változtatását célozza
Mi ragadta meg a témában?
Bogárdi Szabó István: A komplex szempontrendszer. Megtanít, sőt, ha helyesen alkalmazzuk, kényszerít is számos olyan tényező figyelembevételére, amellyel gyülekezetszervezéskor, rövid vagy hosszú távú gyülekezeti missziói terv kialakításakor nem szoktak számolni. Mindenki feszegeti a személyi kérdéseket, a közösségirányítást és -formálást, sokan elkészítik a gyülekezet korfáját is, számolunk kulturális tényezőkkel és az anyagiakkal is, de nem összefüggő rendszerben. Előd modelljének a segítségével világossá válik, hogy a gyülekezet vezetősége képes-e helyesen és idejében érzékelni, értékelni a változásra intő jeleket, megfelelően kijelölni ennek irányát és céljait, és ezekhez megfelelő módszereket alkalmazni. Sőt, ez a modell visszacsatolást is ad a kialakult rendszer hatékonyságáról és minőségéről. Mondhatnám azt is, hogy Előd könyve olyan szempontrendszert kínál, amely megújíthatja a gyülekezetlátogatás (vizitáció) rendszerét, és elmélyítheti az egyház egész közösségének együtt gondolkodását.
A megjelenés előtt álló könyv közgazdasági szempontokat is figyelembe vesz. Hogyan tud a gazdálkodás- és menedzsmenttudomány segítséget nyújtani a gyülekezeti válságkezelésben, illetve az életciklusok megállapításában?
Noszkay Erzsébet: Erősek az analógiák az egyház, valamint a civil, illetve a gazdálkodó szervezetek életében, különösen válsághelyzetekben. A már említett Ichak Adizes, az életciklusok témájának avatott szakértője az emberi életciklust vette alapul. Az ember által alkotott mesterséges szervezet hasonlít alkotójára. Ahogyan az élő organizációk is kiszámítható mintázat szerint növekednek és hanyatlanak, úgy a szervezetek is. Adizes a növekedési szakaszt a kezdetektől a csecsemőkoron, a virágzó gyerünk-gyerünk szakaszon, a serdülőkoron át a férfikorig számolja. Ezután megkezdődik az öregedési szakasz, amely a megállapodottság, majd az arisztokrácia periódusával folytatódik, amikor csökken a növekedési hajlandóság és aktivitás, kevés az érdeklődés az új piacok, illetve az emberek kreativitásának és kockázatvállalásának bevonása iránt, majd következik a bürokrácia fázisa, míg végül bekövetkezik az időszakos, majd a végső halál.
A szervezetnek a fejlődés minden egyes új ciklusában egyedi kérdésekkel, gazdasági kihívásokkal kell szembenéznie. Az, hogy a vezetőség mennyire jól vagy rosszul kezeli ezeket, mennyire biztosítja az egészséges átmenetet az egyik szakaszból a következőbe, jelentős hatással van a szervezet sikerére vagy kudarcára. Nehézségekkel minden szervezetnek meg kell küzdenie a fejlődése egyes szakaszaiban. Mindenütt vannak emberi és rendszerszintű problémák. Az utóbbiak a nehezebbek. De minden összefügg mindennel, tehát egy krízishelyzetben kiéleződnek a konfliktusok. Hihetetlenül fontos, hogy ilyenkor ne fagyjunk le. A dezintegráció kezelése, az integráció legjobban proaktív módon érhető el, azáltal, hogy megtanuljuk, hogyan jelezzük előre a problémákat és hogyan oldjuk meg őket, még mielőtt világossá válnának.
De ha már kialakult a válság, ahelyett, hogy a konfliktusokra vagy a külső erőkre összpontosítunk, amelyeket nem tudunk ellenőrizni, nézzünk magunkba, és koncentráljunk arra, hogyan akadályozhatjuk meg a szervezet szétesését. Ha már a krízis előtt is volt az emberek között bizalom, együttműködés, akkor ez nem következik be. Az Előd által integrált Adizis-módszer diagnosztikai eszköz, szerszám. Nem több, nem kevesebb. Arra való, hogy a segítségével lépésről lépésre haladva megtaláljuk a megfelelő megoldásokat, hiszen a mai kor embere rendkívül súlyos kérdéseket tesz fel az egyháznak. Ezért voltam hihetetlenül boldog, amikor Előd felhívott és együttműködésre kért, mert fontos, hogy az egyház találkozzon a gazdasági szemlélettel és fordítva.
Meggyőződésem, hogy csak a hittel átitatott ember tud igazán jó döntéseket hozni.
Noszkay Erzsébet: Egy egészséges szervezet – legyen az egy házasság vagy egy vállalat – azáltal hatékony belsőleg, hogy minden alrendszert összehangol, hogy egységesen működjön, mind rövid, mind hosszú távon
Megfogalmazása szerint a válságkezelés Isten találmánya, akinek a módszereit végigkísérhetjük mind az Ó-, mind az Újszövetségen.
Esztergály Előd: A krízismenedzsment mindig az egészséges állapot megismerésével kezdődik. A Szentírás is ezt teszi: az Édenkert tökéletes, szeretetteljes létforma, amelyben a Teremtő és a teremtmény harmóniában élnek együtt. Láthatók az alapvető célok, a teremtett világ működésének alapelvei. Ezután következett be a válság. Noszkay professzor asszony meghatározása szerint ez olyan, előre nem tervezett és nem kívánatos folyamat, mozgás, amely a rendszer szétesésének irányába mutat, alapvető céljai teljesítését és tartós fennállása esetén a rendszer fennmaradását, közvetlen létét is veszélyezteti.
A bűneset ilyen nem kívánatos folyamatot indított el. Az ember egyéni vágyaitól fűtve fellázadt, és már nem a Teremtő akaratát teljesíti, hanem a saját feje után megy. Isten a válság hatékony kezelésére kiválasztott egy módszert (drasztikus terápiát), amely az új teremtés Krisztus által, a megváltás. Mi, keresztyének a válság megjelenésére mindig a bűn következményeként tekintünk, ezért riasztónak tartjuk.
Jellemző, hogy a gyülekezeti válsághelyzeteket a legnagyobb titokban kezelik, a lelkészek egymás között is elhallgatják, csak nagyon kevesen tudnak róla. Holott optimista módon kellene a krízishez állnunk. Sőt lehet, hogy a krízis Isten válasza az imáinkra. Hívőként tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül a hitpróbákban. Minden ilyen alkalom lehetőség a bűnbánatra, az imádságra és a Szentháromság Istenhez fűződő élő kapcsolatunk megerősítésére.
Esztergály Előd: Ha nem rendelkezünk lényegre mutató és pontos diagnózissal a gyülekezetünkről, akkor hogyan várható el a lelkészektől, a presbiterektől, az elkötelezett gyülekezeti tagoktól, hogy a változáskésztetésekre jó döntésekkel reagáljanak, vagy hogy a nem kívánt (működési) válsághelyzetet megfelelően kezeljék?
Egy működő szervezetben nehéz belátni, hogy már akkor el kell kezdenünk foglalkozni a következő életciklussal, amikor még „jól fut a szekér”, látszólag növekszik a gyülekezetünk, anyagilag rendben vagyunk.
Bogárdi Szabó István: A jelenések könyvében Isten kiváló diagnózist és terápiát ad hét gyülekezetnek. János Patmosz szigetén tartózkodott, amikor lélekben elragadtatott, és azt az utasítást kapta, hogy mindent, amit lát, írjon le és küldje el Ázsia hét gyülekezetének Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába. Mind a hét voltaképpen körlevél, amelyet minden gyülekezetben felolvastak. Ezek a közösségek különböző állapotban voltak: az egyik szinte teljesen szétszóródott, az ellenséges környezet iszonyatos nyomása alatt nyögött. Némelyik gyülekezet dicséretet kap, de figyelmeztetést is, a másik bírálatot, sőt szinte fenyegetést. Mondhatnánk, ez goromba terápia, ám föl kellett rázni őket.
Előd módszere arra sarkall, hogy gyülekezetként ismerjük meg önmagunkat, saját tevékenységünket. Készítsünk részletes elemzéseket, értékeléseket a közösségünk működéséről. Ne várjuk meg, amíg a krízis megcibál minket, és ne hasonlítgassuk magunkat más gyülekezetekhez. És ne legyenek illúzióink, hiszen a gyülekezet az életciklus bármely szakaszában, csecsemőkorban, fiatalkorban, sőt még az érett korszakban is lepottyanhat a semmibe. A csecsemő meghalhat, ha nem kap táplálékot. Egy kamasz elhunyhat, ha idétlenkedik, és nem fogadja el az életét óvó tanácsokat. Egy érett férfi is odaveszhet, ha százkilencvennel hajt az autósztrádán. Az arisztokratikus korszakban levő, tündöklő, ragyogó közösség is megszégyenülhet, ha elbízza magát. A jelenések könyvében a gyülekezetdiagnózisokban mindig ott a figyelmeztetés: vigyázz! És ez éber őrködést jelent, elkötelezett szeretetet a közösségem iránt.
A krízisek hangos, figyelmen kívül hagyhatatlan kiáltások, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy valami nem úgy működik, ahogy kellene. Egy ilyen komplikált helyzetben mivel tudja meggyőzni a gyülekezeteket, hogy elfogadják a módszerét?
Esztergály Előd: A legfontosabb, hogy a dolgozatom segítő szándékkal készült, tehát a szeretet az alapja. Biztatok továbbá mindenkit, hogy ne kudarcként éljék meg a válságot, mert megújulást hozhat. Az adminisztrációs teherként számontartott évi egyszeri kanonika vizitációs kérdőív a lelkészek számára inkább kényszerűség, mintsem a munkájukat segítő analitikus eljárás. Ez a módszeremmel gyökeresen megváltozik. A diagnosztika során biztosítom továbbá a gyülekezeteket az anonimitásról, harmadik félnek még véletlenül sem mehet ki információ.
Bogárdi Szabó István: Bármely értékelés során megjelenhet két szorító szélsőség: az egyik az önhittség, a másik a reménytelenség. Itt az egész közösség kerül a vizsgálódás középpontjába. Ez viszont komoly munka, önismeretre késztet. Ha egy lelkipásztor például olyan kérdésekkel szembesül, amelyeket hosszú ideje az emlékek rejtett bugyrába zárt ki a tudatos énjéből, az földrengésszerű lelki küzdelmekhez és szembesüléshez vezethet.
Esztergály Előd: Hogy mit kezdenek a gyülekezetek a diagnózissal, az mindig a vezetőségük és a tagjaik felelőssége. A könyv egyik fő üzenete, hogy nekünk szabadító Istenünk van, aki ott áll mellettünk, a tűz nem perzsel meg bennünket. Valódi segítséget szeretnék adni a közösségeinknek, ezért szükséges, hogy a diagnosztika és a válságzelés minél szélesebb körben ismertté váljon. A teológiai oktatásból sem szabad kimaradnia, hiszen így a lelkészeink kompetenciái elemző látásmóddal bővülhetnek. Szakértői csoportokat is létre kell hoznunk, amelyek országszerte támogatják a gyülekezetek munkáját egyházunk megújulása érdekében.
Bogárdi Szabó István: Bármely értékelés során megjelenhet két szorító szélsőség: az egyik az önhittség, a másik a reménytelenség
A pénz a mindennapi élet alapvető eleme, szükség van rá a gyülekezetek működéséhez. Nem tudunk nem beszélni róla. A számokból nemcsak az derül ki, hogy jól sáfárkodik-e a közösség a rábízott vagyonnal, hanem közvetve az egyházközség lelkiállapotára is következtethetünk.
Bogárdi Szabó István: Az egyházban uralkodik egyfajta beteges szemérmesség a pénzzel kapcsolatban, holott a Biblia szemlélete ezen a téren is kiegyensúlyozott. Igen, a vagyon szeretete roppant veszélyes, de a pénz önmagában hasznos eszköz. Jézus tanítványi körének volt szegénykasszája, Pál apostol pedig rendelkezett a jeruzsálemiek számára összegyűjtött adományokról. A korinthusi levélben példaként mutatja be némelyik gyülekezet adakozási kedvét, vagy elrendeli, hogy a szolgálóknak méltó életfeltételeket biztosítsanak, mert ők az egész közösség érdekében dolgoznak. Ennek ellenére vannak gyülekezeteink, ahol a tagok semmit nem tudnak a közösségük pénzügyeiről, a lelkész nem hirdeti az adakozást. A presbitérium nem fordul a gyülekezethez anyagi vonatkozású kérdésekkel. Ebben a diagnosztikában egy erős, ha tetszik kíméletlen rész megmutatja, hogy a közösség számarányát tekintve milyen intenzitással vesz részt az anyagiak megteremtésében.
Noszkay Erzsébet: A gyülekezetek esetében is igaz, hogy a pénzügyi átláthatóság erősíti a bizalmat, hiszen bizonyítja a szervezet integritását és etikus gyakorlatok iránti elkötelezettségét. Az elszámoltathatóság emellett biztosítja az érdekeltek számára a megalapozott döntéshozatalhoz szükséges információkat. Ez nagyobb elkötelezettséghez vezethet.
Bogárdi Szabó István: Egy tekintélyes lelkésztől hallottam egyszer egy érdekes mondatot: ahol ott van a Szentlélek, ott van pénz. Vigyázat, kétélű a megfogalmazás! Ha van pénz a gyülekezetben, attól még nem biztos, hogy ott van a Szentlélek. De ha a gyülekezet szeretetközösségben él, és alárendeli magát a krisztusi célnak, akkor a gyülekezeti tagok a szükséges anyagiakat is elő fogják teremteni. Előd diagnosztikája ezen a téren is tényeket vizsgál, és a tényekkel nem érdemes vitatkozni.
Noszkay Erzsébet: A gyülekezetek esetében is igaz, hogy a pénzügyi átláthatóság erősíti a bizalmat, hiszen bizonyítja a szervezet integritását és etikus gyakorlatok iránti elkötelezettségét
Gyülekezeteinket a lényegre mutató pontos diagnózis, a válságkezelést az igehirdetésben elhangzó élő evangélium segítheti.
Bogárdi Szabó István: A kettő együtt él, és összefügg egymással. A gyülekezet Isten élő Igéjének teremtése. Előd dolgozatában ez evidencia. A régiek szavával: ez az egyház létesülésének titka (esse ecclesiae), ez Isten akaratában van elrejtve. A diagnózis az egyház jólétét, a fejlődését, virágzását érinti (bene esse ecclesiae). Isten nem akarja, hogy vergődve, küszködve éljük meg az egyházi létet, hanem növekedésre rendelt bennünket az ő dicsőségére. Tehát az evangélium létesíti az egyházat, és annak hirdetése tartja meg. Pál azt írja a korinthusiaknak, hogy ők a Krisztus szentjei, majd azzal fejezi be, hogy minden ékes rendben történjék közöttük. Isten eszközöket ad arra, hogy ékesen és szép rendben történjen minden – ez a diagnosztika egy ezek közül.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!