Magyaráz az ávós csemete

Meglehet, egyszer – a közeli vagy a távoli jövőben – bekerül a magyar mondák közé. Ahogy az Árpád-házi uralkodócsalád ősanyja, Emese álma. Ez lesz majd Lajos álma. Aki azt álmodta, hogy az államalapítók – Álmos, Árpád, Géza, István – teljesítettek egy álmot, amelyben végig hittek. S mire az álom beteljesedett, az ország – az „erős, független, keresztény nemzet és magyar emberek közössége” – „megbecsült, egyenrangú, önálló tagként” lehet jelen Európa közösségében.

Itt azonban valami megzavarhatta az álmot. Talán az a sillabusz, amelyben az ünnepi szónokoknak kijelölték, miről kell beszélniük, talán más, ki tudja. A jövendő mondában netán választ találunk majd erre is. Mindenesetre kiderült, hogy ez a szép szövetség most éppen valahol hibádzik. S nem csupán Lajos álmodta ezt, hanem János is, meg László is, meg szinte mindenki, aki augusztus 20-a alkalmából megszólalt. Valamennyien úgy tudják, hogy népünk szabadságát, függetlenségét, kultúráját, sőt önazonosságát is Brüsszellel – vagyis az Unióval, tehát Európával – szemben kell megvédeni.

Ettől kezdve pedig már inkább rémálmokat látnak a hatalom jelenlegi birtokosai. Ahogy azt egyébként megköveteli tőlük a sorvezető, a kedves vezető és – hitük szerint – a haza. A rémálomban mindenütt ellenségek sorjáznak. Hol egy migráns, aki megsérti a határokat, hol egy milliárdos, aki mindenhová saját ügynökeit telepíti, hol meg egy hitetlen, aki nem érti, hogy mára Magyarország maradt a kereszténység és a nemzetállami lét szinte egyetlen – de mindenképpen legbátrabb – védelmezője. A harc és a védelem azok a kulcsszavak, amelyek e lidércessé vált álmokat jellemzik. Valamint: a siker. Mert ha valaki nem tudná – amint Lajos megálmodta -, „Magyarország az elmúlt több mint ezer évben a Szent István-i utat járva sikeres ország maradt Európa huzatos szívében”.

Ez még csak a kezdet. A választásokig nagyobbakat is mernek álmodni. És úgy tesznek, mintha álmaiknak köze lenne a valósághoz.

Sebes György: Lajos álma


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »