Tizenegy szem hallgató kezdheti meg tanulmányait nappali tagozaton a tavaly ilyenkor debütált három közösségi főiskolai campuson, Kisvárdán, Siófokon és Hatvanban – derül ki a felvi.hu összesítéséből. Megbuktak a „”sufniegyetemek”?
„Egyetemi várossá lép elő Hatvan”, „Siófok mától egyetemi város” – idézetek a tavaly szeptemberi lelkes nyitóbeszédekből, kíváncsian várjuk, egy év múltán mennyi maradt a lelkesedésből a friss felvételi adatok tükrében (no jó, a pótfelvételik még vissza vannak…). Siófokon a Gábor Dénes Főiskola nyitott campust, Hatvanba a Budapesti Műszaki Egyetem és a Budapesti Gazdasági Egyetem telepített egy-egy képzést, Kisvárdán a Debreceni Egyetem hirdetett meg néhány szakot. Az egy évvel ezelőtti kezdés után nagy reményekkel várták az idei jelentkezéseket, Hamvas Péter, a siófoki campus igazgatója a tavalyi évnyitón arról beszélt, hogy kevés idejük volt a jelentkezőknek, mert csak röviddel a felvételi határidő előtt kapták meg az akkreditációt, „de így is hetvenketten jelölték meg valahányadik helyen a Gábor Dénes Főiskola valamely siófoki képzését”. Idén bőven volt idejük a gondolkodásra a Siófokra pályázóknak, mégis csak alig többen, nyolcvanegyen jelentkeztek valahányadik helyen Siófokra. Ennél is kiábrándítóbb a „végeredmény”: nyolc új nappali tagozatos hallgató kezdheti meg tanulmányait a Balaton-parti campuson, ezen kívül hat távoktatásos és hét felnőttképzéses, összesen huszonegy. Aligha erre a nyerőszámra vártak…
„Inspiráló lehet a hallgatók számára, hogy történelmi személyiségek fordultak meg e falak között az egykori Sió és Hullám szállodákban, mint például Stefánia főhercegnő” – a jelek szerint a siófoki campusvezető ezen invitálása sem volt kellően ösztönző és az új turizmusszakra sem kaptak rá a fiatalok, pedig nagy dérrel-dúrral harangozták be, hogy az országban elsőként indul online-turizmus képzés; nos, három fő kezdheti meg végül ezen a tanulmányait szeptembertől, vagyis egyelőre még odébb van, amit Hamvas Péter mondott nem feltételes, hanem kijelentő módban a helyi sajtónak: „Siófok nemcsak a turizmus, hanem a turizmusképzés fellegvára is”. Valamikor tényleg az volt: százak tanultak a Kodolányi János Főiskola turizmus-vendéglátás szakán, amíg néhány éve az intézmény be nem zárta siófoki campusát. Siófok ekkor maradt felsőoktatás nélkül, ezért is mozgattak meg minden követ, történetesen Hamvas Péter alpolgármester vezetésével, hogy újraindulhasson és így találtak a Gábor Dénes Főiskolára. Van azonban még teendő bőven – addig is, amíg valóság lesz Witzmann Mihály szép szavaiból. A fideszes országgyűlési képviselő is tavaly szeptemberben találta mondani a campusnyitó lelkesültségben, hogy „Siófokról eddig a legtöbbeknek a turizmus, a Nyár fővárosa cím jutott eszébe, de ezek mellé az oktatás bástyája címet is elnyerheti a város”.
Innen szép nyerni, mondhatnánk… Addig is majd jól bérbeadják a hajdani Sió és Hullám szállók, a mai Balaton-parti campus hallgatók híján kongó termeit, ahogyan Zárda Sarolta rektor nyilatkozta, ugyancsak egy éve a megyei sajtónak:
„Amikor üzleti tervet készítettünk,nyolcvan fővel számoltunk, arra gondolva, hogy akkor már ki tudunk jönni, s nem nyereséggel kalkuláltunk, mert nem profitorientált vállalkozás vagyunk, hanem alapítványi felsőoktatási intézmény. Egyéb tevékenységekkel is számoltunk, hiszen komolyan gondoljuk, hogy a siófoki campus valódi közösségi hely, szellemi, tudományos, oktatási és kulturális műhely lesz”.
Érdemes még felidézni Lengyel Róbertnek, Siófok polgármesterének évnyitó szavait, s arra figyelni, mennyivel realistább, visszafogottabb az idézett megszólalóknál: „Miért is jó Siófoknak, hogy működik felsőoktatási intézmény a városban? Egyrészt presztízs, másrészt büszkeség. Presztízs, mert meggyőződésem, hogy egy városban akár egyetemi, akár főiskolai oktatás van, az a város nimbuszát növeli. Büszkeség, mert mostantól kezdve siófokiként, ha vendéget fogadunk, elmondhatjuk, hogy van egy gyönyörű főterünk, Víztornyunk, nagyon szép a Balaton part, jó itt lakni, és városunkban diplomás embereket is képeznek”.
Egyelőre ennyi és nem több. De még mindig jóval több, mint Kisvárdán, ahol eleve csak levelezős kurzusokat hirdettek; a mezőgazdasági mérnöki volt a legnépszerűbb, az huszonnyolc fővel indulhat, összesen pedig félszázan levelezhetnek a Debreceni Egyetemmel. Hatvan ezzel szemben három szem új nappali tagozatos hallgatót is magáénak tudhat majd az új tanévben, ők villamosmérnökök lesznek, rajtuk kívül tizenketten a felnőttképzés keretében tanulnak gazdálkodás-menedzsmentet.
Hatvanban a Robert Bosch Elektronika Kft. együttműködése is közrejátszott a felsőoktatási központ elindításához – adta hírül egy éve a helyi sajtó. Az elektronikai cég a villamosmérnökök képzésében érdekelt. Maga Palkovics László oktatási államtitkár vett részt a megnyitón, s rámutatott: a közösségi felsőoktatási képzési központok létrehozása elsősorban a felsőoktatási helyektől távol lévő, erős elvándorlással sújtott területeken kínál képzési lehetőséget, ezáltal pedig esélyt a fiatal szakemberek megtartására.
Előzetesen a kormánnyal egyeztetve felmérték, hogy milyen főbb munkaerőpiaci igényeket kell kielégíteni a környéken, ebben a tekintetben a Bosch jelenléte meghatározónak bizonyult. Az államtitkár szerint Magyarország a francia, illetve német mintát követve alakította ki saját rendszerét, amely szerint egy meglévő felsőoktatási intézmény viszi el a képzését olyan régiókba, ahol azt a közösség igényli. Komoly munkaerőhiányban szenved a mérnökpiac – állapították meg a 2016-os megnyitó résztvevői. Sándorné Kriszt Éva, a Budapesti Gazdasági Egyetem rektora arról beszélt: a felsőoktatás küldetése, hogy Budapesten kívül minél több helyen biztosítsa a felsőfokú tanulmányokhoz hozzáférés lehetőségét.
A hallgatók azonban a jelek szerint még nem haraptak rá erre a lehetőségre és a helyi közösség igényét sem támasztják alá az idei felvételi adatok. Igaz, a pótfelvételik még vissza vannak…
Intercity-professzorok
A Magyar Narancs számolt be arról tavaly: a Magyar Akkreditációs Bizottság kifejezetten ellenzi, hogy „felsőoktatási intézmények székhelyükön és telephelyeiken kívül, közösségi felsőoktatási képzési központban is képzéseket folytathassanak. Egy ilyen változtatás országszerte sufniegyetemek kialakulásához vezetne, mindez a felsőoktatás átláthatóságának romlását, a hallgatói-felhasználói tájékozódás és tisztánlátás megnehezítését jelentené. A képzés minősége szempontjából kifejezetten aggasztónak tartjuk az intercity-professzorok, utazó oktatók számának ennek kapcsán várható emelkedését”.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
