Megsemmisült a Szaturnusz légkörében a Cassini űrszonda

Megsemmisült a Szaturnusz légkörében a Cassini űrszonda

Megsemmisült a Szaturnusz légkörében a Cassini, az amerikai és az európai ûrügynökség, a NASA és az ESA ûrszondája pénteken, ezzel befejezõdött a húsz éve tartó misszió, az emberiség egyik legjelentõsebb mûholdas küldetése.

A 2125 kilogrammos szonda utolsó jelei pénteken 13 óra 55 perckor érkeztek meg a Földre, az ûreszköz ekkorra már belépett a Szaturnusz légkörébe, mivel a Cassinibõl érkezõ jeleknek 86 percre volt szükségük ahhoz, hogy eljussanak a Földre. Az atmoszférában lefelé száguldva a szonda egyre jobban hánykolódott, amint a sûrûbb rétegekbe merült, majd megszûnt a rádiókapcsolat a Földdel. Mire a Cassini elérte a nagyjából 1500 kilométerrel lejjebb örvénylõ felhõréteget, a bolygóba zuhanó szonda meteorként felizzott és darabjaira hullott.   

A NASA kutatói a megsemmisítéssel akadályozták meg, hogy az ûrszonda a földi élettel beszennyezzen egy esetleges életcsírát tartalmazó helyet.   

Az 1997 óta úton lévõ, a Szaturnusz bolygót és annak környezetét – holdjait és gyûrûrendszerét – vizsgáló ûrszonda többször meghosszabbított küldetése utolsó másodpercéig mûködött és gyûjtötte az értékes adatokat. A Cassini – fedélzetén az európai Huygens leszállóegységgel – 1997-es indítását követõen 2004 nyarán érkezett a Szaturnuszhoz, ekkor állt a bolygó körüli pályára.   

A Huygens egységet az év decemberében eloldották, és a kis szonda 2005 januárjában leszállt a Szaturnusz legnagyobb – egyben a Naprendszer második legnagyobb – holdja, a Titan felszínére. A Cassini-Huygens páros ezzel két rekordot is megdöntött: a Cassini a legmesszebbre küldött ûreszköz, amely pályára állt egy égitest körül, a Huygens pedig az eddig legtávolabbi helyen hajtott végre sima leszállást – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) közleményében.   

A Cassini ûrszondán lévõ 12 tudományos mûszer közül kettõ berendezés fejlesztésében magyar kutatók és mérnökök is részt vettek. Az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont (korábban MTA Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet) kutatói a plazma spektrométer (CAPS) és a magnetométer (MAG) földi ellenõrzõ és kalibráló rendszerét fejlesztették. A NASA oklevéllel ismerte el tevékenységüket. A kutatóközpont egy-egy munkatársa társkutatói szinten vesz részt a CAPS és a MAG kísérletekben.

A Szaturnusznak és környezetének közeli vizsgálatát célzó küldetést eredetileg négyévesre tervezték, de mivel a Cassini túlteljesítette a várakozásokat, a kezdeti sikerek hatására a mérési programot két évvel, 2010 szeptemberéig meghosszabbították. Ezt a második szakaszt a Cassini nap-éj egyenlõségi küldetésének nevezték, mert ez idõ alatt következett be a Szaturnusz Nap körüli keringési pályáján a bolygó nap-éj egyenlõsége. E két év alatt a Cassini 64 keringést végzett a Szaturnusz körül, eközben 28-szor került közel a Titanhoz, 8-szor az Enceladus holdhoz, 3 alkalommal pedig más jeges holdakat tudott közelrõl tanulmányozni.   

Mivel a mûszerek továbbra is kifogástalanul mûködtek, és a szondának is maradt üzemanyag-tartaléka, a Cassini programját másodszor is meghosszabbították: 2010 októbere és 2017 áprilisa között zajlott le a napfordulós missziója. A Szaturnusz 29 és fél év alatt végez egy keringést a Nap körül, tehát az évszakok nagyjából nyolcévenként váltják egymást. Ebben a hosszú idõszakban a Cassini 155 keringést teljesített, közben pedig 54-szer "látogatta meg" a Titant, 11-szer az Enceladust, 5-ször pedig más kisebb jeges holdakat.   

A Szaturnusz mesterséges holdjaként keringõ Cassini szonda 2017 áprilisáig "tisztes távolságban" maradt a gyûrûrendszertõl, ezért is tudta alaposan vizsgálni a bolygó nagyobb holdjait. Akkorra azonban az elõre tervezett pályamódosításokhoz szükséges rakéta-üzemanyag mennyisége már nagyon lecsökkent, ezért a program vezetõi úgy döntöttek, hogy a Cassini küldetésének 2017 szeptemberében véget vetnek. A befejezõ szakasz a "Nagy Finálé" nevet kapta.   

Az áprilisban megkezdett Nagy Finálé során a szonda még 22 keringést végzett a Szaturnusz körül, de minden alkalommal kissé más pályán. A Titan hold gravitációs hatásának igénybevételével a szondát a bolygóhoz egészen közeli vidékekre vezérelték. A Cassinit a hold tömegvonzása az addigi pályájáról a Szaturnuszhoz közelebbi pályára kényszerítette. Így sikerült elérni azt, hogy a Cassini minden egyes keringés alkalmával a gyûrûrendszer belsõ pereme és a bolygó atmoszférája közötti néhány ezer kilométer széles tartományban száguldjon át 120 000 kilométer per órát meghaladó sebességgel.   

Csütörtökön a Cassinin elhelyezett képalkotó kamerák elkészítették utolsó felvételeiket a Szaturnuszról, a bolygó északi pólusvidékén látható, hatszög alakú rejtélyes atmoszferikus képzõdményérõl, továbbá a Titan és Enceladus holdakról, valamint a gyûrûrendszerrõl. Ezután a kamerákat kikapcsolták, de a Cassini nyolc másik mûszere – infravörösben és ultraibolyában észlelõ spektrométerek, részecskeanalizátorok, magnetométerek – továbbra is mûködtek.   

Mûködése alatt az ûrszonda összesen több mint 453 ezer képet küldött a Földre a Naprendszer második legnagyobb bolygójáról, annak gyûrûirõl és holdjairól. "Ezek a felvételek olyanok lesznek, mint amikor utoljára körülnézel a házadban vagy a lakásodban, mielõtt elköltözöl onnan. Körbesétálsz az alsó szinten, majd felmész a felsõre, végighúzod az ujjaid a lépcsõkarfán, körülnézel régi szobádban, és elõbukkannak az elmúlt évek emlékei" – mondta Linda Spilker, a NASA pasadenai bolygókutatási laboratóriumának munkatársa, a Cassini-program egyik felelõse.   

Jelenleg a Szaturnusznak 62 holdja ismert, közülük egyelõre 53 kapott végleges elnevezést. A holdak számához a Cassini hét felfedezéssel járult hozzá. A Cassini által készített képeken talált 7 új hold mindegyike a gyûrûk közötti résekben kering.


Forrás:hirek.sk
Tovább a cikkre »