Mind enyém volt …

Mind enyém volt …

Első közös Szilveszterünk

Ünnepeltük, s akkor velünk

Közös jövő reményei

Incselkedtek, s mi ott neki

Oly őszintén örültünk…

És e régi, jeges télen,

Decemberi, furcsa éjen

Arcom büszke mosoly fedte,

Mert enyém volt teste-lelke,

S tudtam, szeret nagyon Ő.

És amint az élénk fényben

Vágyva, fűtve, hozzáértem,

Éreztem, hogy: itt az Álom!

S Érdemes volt ő rá várnom

Annyi magány-éven át.

S teste, mint egy puha paplan,

Decemberi zord fagyokban

Ringató, szép ígérettel,

S Áldott, édes melegével

Úgy hullt rám, mint soha még.

„S vesztes lennék, ha nem veled

Fejezném be életemet,“

Mondtam akkor, s el is hittem,

S lámcsak, mára mivé lettem:

Nem tartottam szavamat!

S azóta én minden évben,

Csókos párok gyűrűjében,

Felbukkanó fények között,

Boldog köszöntések mögött

Magányosan lépkedek.

Kerepesi Igor

Kép: sziakomarom


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »