Mit csinálnánk? Jót röhögünk

Mit csinálnánk? Jót röhögünk

Új „kulákok” Tengelicén. Interjú Molnár B. Tamással és Bittera Dórával. A kávé rehabilitációja. Szombaton Magazin.

„A Böszörményi úton volt egy kávézó, rendkívül vegyes közönséggel. Ott mesélték, hogy egyes Népszabadság-olvasók csipesszel vették ki a Magyar Nemzetből a Magazint, hogy elolvassák az írásunkat. Amúgy a Magazin célirányosan kívül tartotta magát a napi politikán.” (Molnár B. Tamás)

Ez csak néhány erős mondat a sok közül a szombati Magyar Nemzet Magazinból. Korszerű, kritikus, konzervatív – hetilap a napilapban. Keresse minden szombaton!

http://mno.hu/

 Van, amire születni kell. Az például, hogy hogyan kezeljük, ha a kilencéves, autista Robcsi ruhástul zuhanyozik – nem tanítható. Csöpi legfőbb támasza a kifogyhatatlan humor: átsegíti a legvadabb helyzeten is. A vagány pesti nő a kilenc sérült gyerekkel három éve költözött Tengelicre, felbolygatva ezzel a falu nyugalmát, és bár az életük nem egyszerű, ő élvezi minden percét. Mindig nagy családra vágyott, most megvan a focicsapat, sőt a tartalék is, ráadásul élethosszig anyuka lehet, hiszen a sérültek sosem nőnek fel igazán.

Tizennégy éve, 2003-ban e hasábokon indult el Molnár B. Tamás és Bittera Dóra gasztronómiai sorozata. A kéthetente megjelenő írások forradalmi erejűeknek bizonyultak, a magyar konyha egy része felébredt Csipkerózsika-álmából. Az immár legendás írások egy része most újraszerkesztve jelent meg egy kötetben Bűvös Szakács – Konyhauniverzum címmel. A szerzőkkel beszélgettünk.

Amikor megváltozik a tudomány megítélése egy népszerű élelmiszer­ről, az a legritkább esetben jelent pozitív felismeréseket. Sokkal általánosabb, hogy valamiről az terjed el: rákkeltő, mérgező, cukorbetegséget, szívinfarktust okoz. Ezért megy szenzációszámba, hogy újabban a kávéról csupa jó dolgok derülnek ki. A világ egyik legtekintélyesebb szaklapja egyenesen azt állítja: nemcsak hogy nem öl, de még egészséges is.

A karácsony előtti szombatra fehérbe öltözött a táj az alig ötszáz lelkes református székely falu, Kecset körül. A Hargita megyei Farkaslaka községhez tartozó település bejáratánál három nyelven: magyarul, románul és franciául mondanak Isten hozott!-at az érkezőnek. Aszfaltúton ereszkednénk be a faluba egy meredek lejtőn, de az út burkolata nem látszik a frissen hullott hótól. Igyekeznünk kell, délután három órára rendkívüli falugyűlést hívtak össze, és nem szeretnénk késni.

Kárpátalja két – magyar szempontból is – legjelentősebb városában, Ungváron és Munkácson felújított, történelmünket is bemutató kiállítás várja a látogatókat. Ami meglepő: a magyar és ukrán történészek, muzeológusok egészen jól tudnak együttműködni, már csak nagypolitikai téren kelne el némi változás.

Arra a legbüszkébb, hogy anya. Saját négy gyermekéé és mellette még több százé. Igaz, ez a fajta anyaság sokszor emberpróbáló, de legalább annyira szép, mint amilyen nehéz. A tiszadobi gyermekotthon egykori igazgatója, a kecskeméti S. O. S. gyermekfalu otthonvezetője, Illésné Áncsán Aranka, vagy ahogy sokan nevezik, anyácska nemrég Richter Arany­anyu Díjat kapott.

Témák a MagazinbólMit csinálnánk? Jót röhögünk
Hatalmas, vidám és igencsak különleges családként élnek Tengelic „kulákjai” – Csöpi, a vagány pesti nő a sajátjai mellett kilenc sérült gyerek vidéki felnevelésétől sem rettent meg (17., 20. oldal).A robot nem tud kóstolni
Bittera Dóra és Molnár B. Tamás a rommá spékelt pulykáról és a túl rövid ideig seprőn hagyott pezsgőről (18–19. oldal).Keserű igazság
„Elrabolja a gyerekek rózsás arcát és csillogó szemét” – Megdőlő tévhitek a kávéval kapcsolatban (21. oldal).Eldobott kő
„A becsületes cigányt ugyanúgy megbecsülik a faluközösségben, mint ahogy megvetik a semmirevaló magyart, románt” – Kecseten lerombolták egy roma család házát (22. oldal).Csak a bonjour

Abszurd nyelvháború mérgezi a békés hétköznapokat Kanadában (23. oldal).Ingatag egyensúlyok
Kétezer-tizenhét a külpolitikában: az év, amikor Amerika kiszorult a Közel-Keletről (24–25. oldal).„Rabok könnyét iszom”
Példás szakmai együttműködésnek köszönhetően nyílt meg a Kárpátalja történetét bemutató állandó kiállítás (24–25. oldal).„Volt, aki tíz évig haragudott”
Illésné Áncsán Aranka a tiszadobi huszonhat évről, a fordított bögrékről és a „nem roma” roma gyerekekről (26. oldal).Ugráló frekvenciák
Hedy Lamarr rendhagyó karriertörténete az Ekstasétól a köddé váláson és a vezeték nélküli kommunikáció megalapozásán át a Bécsi-erdőig (27. oldal).„Beleláttam mártír lelkük mélységébe”
A cári család kivégzése rituális esemény volt: egy korszakkal és egy osztállyal végzett – Szécsi Noémi esszéje (28. oldal).Babitsék a zombiapokalipszisben
Merész szerzői képregény született, amely akár újra felkeltheti az érdeklődést a Nyugat nagy nemzedéke iránt (29. oldal).Lukács Csaba az 1989-es romániai eseményekről. Gazda Albert a koros borok koráról. Hegyi Zoltán, Szörényi László, Halász Margit és Győrffy Ákos tárcái.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »