A leghihetőbb mítoszoknak mindig van valamilyen valóságalapja. Az Ókorból ránk maradt történetek az elpusztult civilizációkról, Isten haragjának pusztításáról olyan elemeket is tartalmaznak, amelyek ma már nehezen hihetők. Ennek oka egyrészt a tudományba vetett gyakran igencsak arrogáns hit, a másik pedig az, hogy a katasztrófáknak mindenáron magasabb erkölcsi értelmet tulajdonító emberi emlékezet egy sor hihetetlen elemmel egészítette ki a történteket. Íme néhány példa.
A dicső Atlantisz pusztulása
Az egyik legrégibb és leghevesebb vitákat kiváltó legenda, amelyet Platón feljegyzéseinek köszönhetünk. A mítosz szerint Atlantisz korának legfejlettebb és legkiemelkedőbb állama volt valamikor az időszámításunk előtti 9000-es évek derekán. Úgy tartják, elnyelte a föld, és vele az atlantiszi civilizáció minden vívmánya is eltűnt.
Sokféle vita folyik még ma is a legenda kapcsán. Egyesek még azt is vitatják, hogy egyáltalán létezett-e egy ilyen kultúra. A legtöbben mégis úgy tartják, hogy a nem kevésbé rejtélyes mínoszi civilizációról lehetett szó. Atlantisz tehát a mai Santorini szigeten lehetett (régi nevén Théra). Akkoriban a sziget nagyobb, de az egész egyetlen hatalmas vulkán volt. Az i.e. 16-17. században a vulkán olyan erővel tört ki, hogy a sziget (a vulkán) a magmakamra kiürülésével önmagába roskadt, és elnyelte az óceán.
A kitörés egyike volt a valaha bekövetkezett legnagyobbaknak: egy 2400 megatonnás robbanás erejével ért fel (ez a Hirosimára ledobott atombomba energiájának 160-szorosa).
Az indiai Majomhadsereg
India második számú eposza, a Rámájana valamikor az időszámításunk előtti 2-4 században íródott, és a hindu hősköltemények közül ez tartalmazza a legtöbb vért, erőszakot és szexet.
A történet szerint a főhős, Ráma hercege épp önkéntes száműzetését tölti feleségével Szítával és testvérével Laksmanával. A konfliktus ott kvöetkezik be a történetben, mikor Rávana királya elrabolja Szítát, és magával viszi Lanka szigetére. Ráma hatalmas sereget szervez majmokból, medvékből és farkasokból, és hidat építenek Indiától Srí Lankáig, és azon átkelve legyőzik a démonkirályt, Ráma pedig visszaszerzi Szítát.
A történet az eposzok minden tulajdonságával rendelkezik: fordulat, konfliktus, háború, isteni beavatkozás… Csakhogy: a híd létezik. Egy természetes úton létrejött, 17 millió éves homokpadról van szó, amely megszakítás nélkül húzódik India és Srí Lanka között, és amelyen a krónikások szerint a 15. században még száraz lábbal át lehetett sétálni.
Az Ádám hídjaként is emlegetett képződmény védte meg egyébként Indiát a 2004-es pusztító cunamitól is.
A bibliai Özönvíz
A biblai Özönvíz és Noé története szerint Isten megelégelve az emberek romlottságát, hatalmas özönvízzel pusztította el Földet és vele az emberek nagy részét. Kivételt csupán egyetlen ember és családja jelentetett: Noé.
Bár az vízözön példája a globális felmelegedés korában igencsak népszerű téma, ennek a legendának is jócskán van valóságalapja. A kutatók bő egy évtizede megállapították, hogy a Fekete-tenger környékén nagyjából 10 ezer évvel ezelőtt hatalmas, kataklizmaszerű áradás következett be.
Az ezt megelőző korokban a tenger szintje jóval alacsonyabb volt (egyesek szerint a Bering-szoroson keresztül száraz lábbal át lehetett sétálni az amerikai kontinensre – ezzel magyarázták az emberi faj Afrikából való elterjedését is). A Fekete-tenger nem rendelkezett kijárattal, lényegében csak egy tó volt. Ám 10 ezer évvel ezelőtt a tengerek szintje drasztikusan megemelkedett.
Az Duna-deltájából szerzett üledékminták tanúsága szerint a Fekete-tenger szintje a mostaninál 80 (más kutatások szerint csak 30) méterrel volt alacsonyabb. Az akkor még csak tó peremét képező szárazföld túloldalán egyre emelkedett a tenger szintje, míg a partvonal végül megadta magát, átszakadt, és utat engedett az áradatnak. Több mint 70 ezer négyzetkilométernyi (durván Szlovákia kiterjedésének másfélszerese) terület került víz alá.
Az legenda fenti magyarázatát a mai napig vitatják. A frissebb kutatások szerint nem 50-60 méteres hullámok csaptak le a fekete-tengeri népcsoportokra, hanem „csupán” 5-6 méteresek. A pusztítás ettől még nem kevésbé bibliai méretű.
Körkép.sk
Nyitókép: biblijaiznanost.net
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
