„Nők helyett beszéljünk menstruátorokról!” Megnéztük a CEU menstruációs kiállítását
A CEU-s kiállítás szerint ideje új, gender-semleges szavakat használnunk az olyan idejétmúlt kifejezések helyett, mint „nők”, „anyák” vagy „lányok”.
Nem győzünk álmélkodni az egyetemi élet újabb és újabb progresszív fejleményein. Amíg a Pázmányon holokausztot oktatnak, addig a CEU-n az igazán fontos dolgoknak is jut idő. Most például a menstruációnak szenteltek egy rövid kiállítást, amiből kiderülnek olyan szörnyű tabuk, mint hogy az elmaradott Amerikában úgy tartják, menstruáció alatt nem szabad szexelni. Micsoda értelmetlen megbélyegzés!
Még ennél is meglepőbb információ volt azonban, hogy a menstruáció „emberi jog”, és „nem csak a nők menstruálnak, hanem a transzneműek is”, akiket nem szabad megsérteni az olyan szóhasználattal, mint a „női higiéniai termék”.
A hiánypótló installáció értékét némileg csökkenti, hogy az egyetem aulájába nem egyszerű kívülállóknak bejutni – viszont láthatóan a célközönség, az egyetem hallgatói sem voltak elájulva a kiállítástól. A feedbackek céljára ott hagyott papírokon legalábbis olyasmik virítottak, hogy „Hagyjátok abba! Ez a biológiai működés, nem fogyatékosság!”, meg hogy „Ez hülyeség! Nem általános iskolában vagyunk!”
Valószínűleg a CEU-s hallgatók nem az ELTE-BTK-n végezték a művészetelméleti alapképzést, különben biztos nem vetemednének ilyen vaskalapos vélemények megfogalmazására.
Péterfy kollégának egyébként volt szerencséje több esztétika- és „kritikai kultúrakutatás”-kurzushoz is az említett intézményben, de még ilyen komoly előképzettséggel sem mert vállalkozni az alábbi kiállítási tárgyak esztétikai elemzésére.
Az utóbbi képekről annyit lehet tudni, hogy egy Widening the Cycle című amerikai menstruációművészeti (!) kiállításról származnak. Biztos jó sokba került őket idehoznia az egyetemnek Gyuri bácsi pénzén, de láthatóan ez sem hatotta meg az aulában tébláboló hallgatókat, akik vagy tudomást sem vettek a kiállításról; vagy olyan arcot vágtak a láttán, mint Péterfy kolléga, amikor először meghallotta, hogy lesz egy ilyen. Bizonyára rossz hatással van a fejlett nyugatról érkezett hallgatókra a macsó, szexista budapesti közeg…
És hogy segítsünk terjeszteni a meszidzset: a kiállításon osztogatott szórólap szerint ideje új, gender-semleges szavakat használnunk az olyan idejétmúlt kifejezések helyett, mint „nők”, „anyák” vagy „lányok”. A javaslat szerint a legjobb az lenne, ha a nőnemű egyedeket mostantól „menstruátornak” vagy „menstruációval rendelkező embereknek” neveznénk. Nem tudjuk kiverni a fejünkből, hogy a menstruátor hallatán ne valami nőnemű terminátorra gondoljunk, aki mondjuk azt hajtogatja: „I’ll be back. Every month.” Vagy valami ilyesmi. Kiváló South Park- vagy Family Guy-alapanyag lenne, na.
Sóhaj.” (Mandiner)
Íme, ide jutott a liberalizmus. Ide, mert már elég régóta bíbelődünk vele. A nemzeti törekvések és társadalmi egyenlőség egykorvolt ideológiája ma menstruátorokat gyárt, és egyes helyeken azért küzd, hogy legalizálják a nekrofiliát és a testvérek közötti szexet, vagyis a vérfertőzést.
Tegnap volt nálunk amerikából egy baráti pár, a nő egy amerikai egyetemen oktat. Elképesztő dolgokat mesélt például a gender őrületről, meg arról, ha kötelező olvasmányt ad a hallgatóknak, akkor fel kell hívni a figyelmüket arra, hogy esetleg olyan dolgot fog olvasni, ami sértheti a komfortérzését, ezért készüljön fel előre a traumára. Nem vicc! Ez van ma az amerikai egyetemeken! Ha nem hívják fel a kretének figyelmét, hogy esetleg „nőkről” és „férfiakról”, „családról”, „feketékről” és „fehérekről” fog olvasni, és ezért trauma éri, beperli az egyetemet. És nyer. Mert ma a „család” szó használata is kerülendő, nehogy megsértsük azok érzékenységét, akik valamiért elvetik a család intézményét. Mesélt a nő arról is, hogy az egyetem női vécéjében egyszer csak megjelent mellette egy csávó, aki elkezdte kirúzsozni a száját, majd harisnyát és szoknyát húzott, közben megdicsérte a barátnőnk melleit, mondván, „jaj de szépek! Igaziak?”, és márt ment is tovább. És neki eszébe sem juthatott kizavarni a hernyót az anyja picsájába, mert a hernyó nőnek érezte magát, így joga volt a női vécében rúzsozni és harisnyázni. De ez a probléma szerencsére megoldódott, mert már náluk is van harmadik vécé, az ilyeneknek.
Szóval, emberek, ma a CEU aulájában menstruációs kiállítás van. Hiánypótló, tényleg. Régóta hánykolódom álmatlanul, miért nincs végre egy jó kis menstruációs kiállítás, nekem már nagyon hiányzott. És annak is örülök, hogy az elavult és sértő fiú, lány, anya szavak helyett itt van végre a menstruátor. Évtizedek óta érzem, hogy nem nőkkel akarok ismerkedni, hanem menstruátorokkal.
Ezeket amúgy előbb-utóbb fel kell lőnünk a holdba.
De aki tud olcsóbb megoldást, mondja. Mindegy ugyanis. Csak történjen már végre valami.
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
