Nem csak elnökéről, jövőjéről is szavaz Irán

Megy minden tovább a megkezdett úton, Irán folytatja a nyitást a világra, és próbálja learatni a 2015-ben megkötött úgynevezett atomalku gyümölcseit, vagy a perzsa állam hátraarcot csinál, ismét keményít politikáján és akár az elmúlt két év eredményeit is felrúgja? Habár ma Iránban csak elnökválasztásokat tartanak, a voksolás a fenti kérdésről szóló népszavazásnak is beillik.

Az egyik oldalon ott áll Hasszán Rohani, a mérsékelt tábort vezető jelenlegi elnök. Mellette szól a történelem, hiszen 1981 óta még soha nem fordult elő, hogy az elnök ne tudjon újrázni egy második ciklusra. Legnagyobb aduja a 2015-ben tető alá hozott nukleáris egyezmény, amely hosszú idő után a nemzetközi kapcsolatok rendezésével kecsegtetett, és ami még fontosabb, a szankciók egy részének feloldásával lélegzethez juttatta a gazdaságot. Csakhogy Rohani erőssége egyben a gyengesége is. Hiába ugyanis az atomalku, az iráni gazdaság nem lőtt ki egyik pillanatról a másikra, vagy legalábbis nem olyan ütemben, ahogyan azt sokan remélték. Az infláció csökkent ugyan, és a gazdaság is magabiztos növekedésbe kezdett, azonban a munkanélküliséget nem sikerült hatékonyan leszorítani, még mindig 13 százalékon áll, a fiatalok körében pedig még magasabb ez az arány. Márpedig hiába adják egymásnak a kilincset Teheránban a világ vezetői és legnagyobb cégei, amíg a lakosság nem érzi a saját bőrén, pontosabban pénztárcáján a gyarapodást, addig úgy tűnhet, a nyitás nem hozott semmit a konyhára.

És pontosan ezt az érzést lovagolja meg a másik oldal, a keményvonalas egykori főügyész, Ebrahím Raiszi. A választások másik nagy esélyeseként induló 56 éves jelölt erős túlzással nevezhető lehetne akár az irániak populistájának is, aki hadat üzent a politikai elitnek. Kampányában azt ígérte, hogy nekimegy annak a négy százaléknak, aki a 96 százalék „vérét szívja”, és az atomalkut kárhoztatva hangzatosan több millió új munkahely teremtését helyezte kilátásba. Raiszi azonban több, mint nagyokat ígérő politikus. Egyike volt például a „Halál Bizottságának”, annak a négytagú testületnek, amely 1988-ban több ezer politikai fogoly kivégzését rendelte el. Ő élvezi Ali Khamenei ajatollah támogatását is, mi több, sokáig arról találgattak, hogy ő lehet a 78 esztendős, egyes hírek szerint súlyos egészségi gondokkal küszködő legfelsőbb vezető utódja. Éppen emiatt a választás számára mindent vagy semmit helyzet: egy kudarc elnökként nyilvánvalóan alkalmatlanná tenné a legfelsőbb vezetői pozícióra is.

A „futottak még” kategóriában indul az ugyancsak keményvonalas Musztafa Mirszalim volt kulturális miniszter, és a mérsékelt Musztafa Hasemi Taba volt ipari miniszter, azonban őket egyértelműen esélytelennek tartják a győzelemre. A választások eredménye egyelőre megjósolhatatlan. A legutolsó közvélemény-kutatások szerint 55 százalékkal Róháni a legtámogatottabb politikus, azonban a szakértők arra is figyelmeztettek, hogy ezek a felmérések Iránban csalókák lehetnek, és Raiszinak is jó esélyei vannak. Ha a mai első fordulóban egyik jelölt sem szerzi meg a szavazatok 50 százalékát, akkor a két legtöbb voksot kapó jelölt május 26-án a második fordulóban mérheti össze ismét erejét.

A perzsa állam elnökválasztásait pedig alighanem most az egész világ árgus szemekkel figyeli. Ha Rohani győz, tetszik, nem tetszik, a keményvonalasoknak be kell látniuk, hogy az irániak türelmet szavaztak az elnöknek, és bíznak a folytatásban. Ha azonban Raiszi lesz az új elnök, az alaposan megbolygathatja a viszonyokat. Ha az atomalkut nem rúgná is fel azonnal, de az újratárgyalást felvethetné, ami alaposan kedvét szeghetné a külföldi befektetőknek is.

– Raiszi győzelme önmagában nem jelentené az atomalku felmondását, hiszen azt csak Ali Khamenei ajatollah rendelheti el. Az irániak egyébként is még mindig kivárnak, hogy mit lép Donald Trump – értékelte lapuknak Raiszi esetleges megválasztásának eredményeit N. Rózsa Erzsébet. Az MTA KRTK Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa az atomalku kapcsán még hozzátette, hogy ráadásul az Egyesült Államok elnöke körüli botrányok Teheránnak dolgoznak, hiszen így Trump „nem ér rá” Iránnal foglalkozni. És azt is tudják, hogy a világ nem követné az Washingtont a szankciók visszaállításában akkor, amikor az irániak teljesítenek. – Én azt várnám Raiszitól, hogy keményebben fogalmazna, de egyelőre nem változna az azomalkuban vállaltak teljesítése – fogalmazott. A szakértő is úgy látta, hogy az irániak egyelőre nem élnek jobban, ami Rohani gyenge pontja lehet. És hogy miért is olyan fontos az elnök Iránban? – Az iráni rendszerben az elnök a végrehajtó hatalom feje. A törvényhozás az alkotmány szerint Istené, akinek az akaratát a Legfőbb Vezető védelmezi, így a fő irányokat ő szabja meg. Mégis fontos az elnök, hiszen a végrehajtás a részletekről szól – magyarázta a Közel-Kelet-szakértő. – Befutónak mindenki Rohanit várja, de lehet még meglepetés. Ez persze nem lenne túl kedvező, hiszen sokkal ellenségesebb lenne a hangulat, amire az irániak mindig mondhatják, – és most valóban joggal – hogy az amerikaik kezdték – összegzett N. Rózsa Erzsébet.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.05.19.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »