Nem Hannibal Lecter élete szerepe – Sir Anthony Hopkins 80 éves

Nem Hannibal Lecter élete szerepe – Sir Anthony Hopkins 80 éves

A filmtörténet legemlékezetesebb gonosztevője ugyan csak egy volt Anthony Hopkins majdnem 60 éves pályafutásának szerepei közül, mégis azzal a tizenhat perccel beírta magát a halhatatlanok közé. Erre pedig csak a legnagyobbak képesek, az igazán legendásak pedig szerény fejrázással annyit mondanak: csak megtanultam a szövegem. Sir Anthony Hopkins rendező, zeneszerző, festő, de elsősorban csupa nagybetűs színész ma 80 éves. 

Az akkor még csak simán Anthony Hopkins (Erzsébet királynő 1993-ban ütötte lovaggá) 1937. év utolsó napján látta meg a napvilágot a walesi Port Talbotban egy pékházaspár egyetlen utódaként. Gyermekként túlzottan visszahúzódó volt, sosem illett bele az iskolai közegbe, barátai sem igazán voltak. Akkor még ezt nem tudta, de egy évtizeddel ezelőtt diagnosztizálták Hopkinsnál az Asperger-szindrómát. Elmondása szerint betegségéből előnyt tudott kovácsolni, mert teljesen másképp látja az embereket. Mikor 16 évesen megszerezte a szintén Port Talbot-i, akkor már filmsztár Richard Burton aláírását, akkor fordult a színészet felé, és hamarosan rájött, hogy ez az a terület, ahol minden gátlását le tudja vetkőzni.

Huszonnyolc évesen ugrott be Sir Laurence Olivier helyére

Innen egyenes út vezetett előbb a helyi drámaiskolába és színpadra, majd a londoni Royal Academy of Drama and Artra. Álma, hogy a Nathional Theatre-ben lépjen fel nagyon rövid időn belül teljesült, sőt: az akkori színész-atyaúristen, Sir Laurence Olivier felkérte, hogy helyettesítse őt August Strindberg Haláltánc című darabjában. Hopkins tehát 28 évesen főszerepet játszhatott Anglia legfontosabb színházának deszkáin, és maga Olivier is le volt nyűgözve a fiatal színész alakításától.

Ezután minden úgy alakult, ahogy az a nagykönyvben meg van írva: miután jóformán az összes nagy drámai szerepet eljátszotta, sőt, már a Broadway-n is fellépett, kipróbálta magát a filmiparban is. Kezdő filmszínészként úgy vélte, amit Hollywood felkínál neki, azt el kell fogadnia.

Tíz év alatt, 1975 és 1985 között szinte mindent elvállalt, kapott BAFTA-, Golden Globe-, de a legrosszabb színésznek járó Arany Málna-jelölést is. „Ahogy Michael Caine is megmondta, először rossz filmeket csinálsz, majd ha híres leszel, akkor megengedheted magadnak, hogy végre jókban is szerepelj.”

Amikor tizenhat percnyi játék Oscart ér

1980-ban David Lynch Az elefántember című filmjében jelent meg, amely azért is volt fontos, mert itt figyelt fel rá Jonathan Demme. Az amerikai rendező tíz évvel később sem feledte Hopkins alakítását, amikor saját filmjéhez keresett főszereplőt. A feladat egy pszichopata sorozatgyilkos megformálása volt, Hopkins pedig örömmel fogadta a felkérést. Hannibal Lecter szerepéért odaítélték első, és idáig egyetlen Oscarját, ráadásul rekordot döntött: mindössze 16 percet szerepelt a filmben, soha ilyen kevés, vásznon töltött időért nem adtak még Oscart.

A kegyetlen, mégis magas inteligenciával rendelkező sorozatgyilkost Hopkins alakításában az Amerikai Filmintézet felmérése alapján megválasztották minden idők legemlékezetesebb gonosztevőjének. Kétségtelen, hogy ez eddigi leghíresebb szerepe, ám maga Hopkins egyáltalán nem gondolja, hogy a legjobb is:

Hopkins már fiatalkorában is híres volt kivételes memóriájáról, és ez ma, 80 évesen sincs másként. Sem a forgatásokon, sem a színházban nem használ súgót, elmondása szerint minden egyes sorát legalább 300-szor elolvassa. Nem tartja ezt különleges képességnek, sokkal inkább kemény munka eredményének, ha épp nem szöveget tanul, akkor nehéz verseket memorizál, hogy így tartsa edzésben a memóriáját.

Fest és zenét szerez

A rengeteg forgatás mellett Hopkins két másik művészeti ágban is kiteljesedett. Évek óta fest, már több kiállítása volt világszerte, Európában először 2010-ben, a londoni Gallery 27-ben. A színész sosem tervezte, hogy festő lesz belőle, csupán hobbiszinten rajzolgatott saját magának. 2003-ban akadt felesége kezébe pár rajza, akinek biztatására komolyabban kezdett foglalkozni a festészettel.

Főleg arcokat fest, élénk színeket használ, és ecset helyett a festőkéssel viszi fel a festéket. Mikor a kép jelentéséről és mélyebb értelmezéséről kérdezik, mosolyogva annyit mond, hogy „én egyszerűen csak festek.” Akinek van elég pénze, bármikor beszerezhet egy eredeti Hopkinst, a színésznek külön honlapja van, ahonnan 3-7000 dolláros nagyságrendben vásárolhatja meg a festményeit.

Ötven évvel ezelőtt pedig a rengeteg színházi szereplés mellett volt ideje zenét szerezni, akkor írt ugyanis egy keringőt, amit 3 évvel ezelőtt a világhírű holland hegedűművész, Andre Rieu játszott el zenekarával a Bécsben, a színész jelenlétében. 2007-es, Tudathasadás című saját rendezésének szintén ő írta a zenéjét (amellett, hogy a főszerepet is ő játszotta).

Továbbra sem akasztja szögre a színpadot, sok interjúban kifejtette már, hogy belehalna, ha nem dolgozhatna. A Thorban idén eljátszotta Odint, az új Transformersben egy angol nemest, közben az HBO egyik sikersorozatában, a Westworldben játszott főszerepet, jövőre pedig visszatér Shakespeare-hez, egy TV-sorozatban Lear királyt fogja alakítani.

Ugyan továbbra is visszalátogat Wales-be, szülei sírjához, már hosszú évek óta Malibuban lakik, Bob Dylan a szomszédjaként. Elmondása szerint még sosem futottak össze szeméthordás vagy kutyasétáltatás közben, de Dylan küldött neki üdvözlőkártyát, amikor beköltözött. Zűrös éveiről nem sokat beszél – hirtelen sikerét nehezen dolgozta fel, és évekig súlyos alkoholizmussal küzdött – ám azt mindig kiemeli, hogy semmit sem csinálna másképp, hiszen a nehézségekkel arra vannak, hogy túltegyük magunkat rajta, és kihozzuk a legjobbat az életünkből.

Boldog születésnapot Anthony Hopkins!

Polák Zsóka

(főkép: onedio.co)


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »