„Patkányháború a romok között” – mindkét félnek kulcsfontosságú volt a sztálingrádi csata

„Patkányháború a romok között” – mindkét félnek kulcsfontosságú volt a sztálingrádi csata

Stratégiai hibát követetett el a német hadvezetés azzal, hogy éppen 75 éve a Luftwaffe, vagyis a német légierő elkezdte bombázni Sztálingrádot, mert romokat könnyebb védeni, mint egy ép várost – jelentette ki a Hadtörténeti Intézet és Múzeum hadtörténésze kedden az M1 aktuális csatorna műsorában.

Ravasz István hangsúlyozta: a közvélekedés szerint a sztálingrádi csata jelentette a fordulatot a második világháborúban. Ugyanakkor a fordulat egy fél éves folyamat volt, ami 1942 októberében a németek észak-afrikai vereségével kezdődött, 1942/1943 fordulóján a sztálingrádi csatával folytatódott, majd a 1943 júliusában a kurszki csatával zárult.

A többi között jelentőségét az adta, hogy Sztálingrádnál a legjobban felszerelt és a legjobban kiképzett német hadsereg semmisült meg – tette hozzá. Mint elmondta: a németek igazi pokolként, „patkányháborúként” írták le a csatát, ugyanis úgy harcoltak alagutakban és romok között egymással a szovjetek és a németek, mint a patkányok.

Ugyanakkor a németek számára stratégiai hátrányt jelentettek a túlságosan hosszúra nyúlt utánpótlásvonalak és a támadás kései megindítása. Ugyanis a német technikát nem az orosz télre tervezték. A harcokban részt vett a II. Magyar Hadsereg is, amelynek a feladata a német balszárny biztosítása volt – fűzte hozzá.

Arra is kitért: nem csupán azért volt különösen véres a csata, mert Szálin nevét viselte a város. Az amerikai utánpótlás a Kaszpi-tenger déli partjáról érkezett, majd fel a Volgán a Szovjetunió belsejébe. Vagyis ha a németeknek sikerül lezárni a Volgát, megszűnt volna az utánpótlás – mondta az alezredes.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »