Sötét ló

A globalizáció célja, genezise, folyamata, értelme nem látható még senki számára a maga teljességében. Alig észlelhető, vagy éppenséggel láthatatlan, nem értelmezhető az amerikai farmernek, aki ma agrártechnológussá vedlett; a német munkásnak, aki műszaki operatőrré lépett elő. Meg sem fordul az átlag magyar ember fejében, hogy mi zajlik körülötte, mert nem érti, nem is törődik vele. De így van valahogy az orosz muzsik is, aki közben farmernadrágos traktorista lett, és a calcuttai csavargó is, akiből szervkereskedő vált, nagyiparos.

Az éhező emberek közben szaporodnak, sőt azok szaporodnak igazán. Meg a szomjazó, kilátástalan jövőjű emberek.
Ebből merít nagy hálóval a terrorista vonulat, az öngyilkos huri-álmok gyára.

A kereszténység, amely eszme és hit világáért oly sokan áldozták életüket, ma passzív védekezésre szorul. A bűn, amelyet a nevében elkövettek a gyarmatosítás, rabszolga-tartó gyakorlat, a vallásháborúk idején, a “civilizáció” terjesztése, a “hittérítés” ürügyén, napjainkban a bűnhődés stádiumába lépett. 

Az egész nyugati világ mosakodni kényszerül, nem mondják ki, de mutatják: a média tele van a feketék körül udvarlásával, az álszent bocsánatért esedezés, a “willkommenskultur” átlátszó megtévesztési gyakorlatának adagolásával. A merkeli Németország, amely a XX. század világháborúinak “rendezői” feladatát vállalta magára a fasizmus eszméjével felszerelkezve, most a kommunista rémtettek védelmezőjeként lép fel eszmei síkon, trükköket és fondorlatokat beépítve, ideologikus köntösbe bújtatva a szabadság szabadosságát, a sehova sem vezető “élj a mának” világképet, a neoliberális eszmerendszer eszmerendetlenségét.

A gyengébb országok, éppen a kapitalista gyakorlat áldozataiként most kénytelenek a merkeli vezérkedés megalázó keserű poharát kiinni, mert aki nem áll be a sorba, előbb-utóbb vesztésre viszi. Ebből az ördögi körből a kereszténység védelmezői nem tudnak kilépni, magukra maradtak, mert a hit önmagában nem képes a hatalmas nyomásnak ellenállni.
Látni kell, hogy világméretű átrendeződés kellős közepén vagyunk. Eszmék, ideológiák, nemzetek állnak bukásra vagy legalább is vesztésre.

A józan ész a zavarosban halászó trükkös megoldással kénytelen versenyezni. A népek fennmaradásáért való küzdelemben a magyar, a német és japán nemzet bukott nagyot a múlt században. A kereszténység az iszlám foglyaként vergődik, a földi élet a tőke rablógyilkos gyakorlatának áldozati báránya.

Hírdetés

A könnyű, könnyelmű élet mindig is vonzó volt és ezt ígéri a média szinte teljes spektruma.A kérdés az, meddig mehet el a gagyiság.
A vesztes népek közül a német már napjainkban újra felülkerekedett gazdaságilag.Elég lesz-e nekik ez, vagy megúnják a hamuszórást és mást is akarnak? A magyar nemzet kivégzése példa statuálás volt. Könyörtelen. A japánokat hasonló módon intézték el, csakhogy az erő újratermelődött ott is, a “japánság” még nincs eltemetve.
Az izlám a brutális erő. Mire jut vele, nem tudjuk.
Hová vezet mindez, mi lesz az emberiség jövője?

Talán a sötét ló, a jövő valami emberi megoldást tartogat. Valamit, amit nem is sejtünk, csak érezzük, hogy létezik, mert az nem lehet, hogy ilyen ostobán múljon ki az emberiség.

A zsidók hitében a Messiás a megváltó. Várják, minduntalan.
A józan ész, a tiszta emberség, a közös jóakarat lehet a messiásunk.
Nincs más lehetőség.

Erdélyi János

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kategória:Publicisztika


Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »