Valami bűzlik Székelyföldön

Valami bűzlik Székelyföldön

Olvasom, hogy ölelés volt Sepsiszentgyörgyön. Ölelgetett boldog boldogtalant. Is. S amint a tudosítás tudtunkra adja: fiatal és idős is nyitott volt a dologra. Muszlimoknak, leszbikusoknak és skizofréneknek beöltözött fiatalokat ölelgettek (csak tudnám, hogy mibe öltözött a leszbikus és a skizofrén … s hogy is kerül egy elmebetegség egy vallás és nemi elferdülés mellé …).

Szép dolog a szeretet, kérem szépen, nagyon szép. Csak ne nyomnák le erőszakkal a torkunkon, hogy ez is az volt. S hogy ez a normális. De lenyomják. Igaz, akad, aki dalolva nyeli a galuskát, boldogan, hogy nyelheti. Acélból lehet a gyomra … Mert józan ember ezt nem tudja megemészteni.

Nem, nem vagyok idegengyűlölő. Nem, nem vagyok homofób (bár lassan azzá formálnak …). Hiszem és vallom, hogy a család a legkisebb, de legerősebb közösség. A hagyományos apa, anya, gyerekek felállás az, ami előrébb viheti a társadalmat, jobban mondva, ami megmentheti a még menthetőt.

A gondom a Sepsiszentgyörgyön történtekkel a következő: diszkriminálnak engem és a hozzám hasonlóan gondolkodókat. El akarják hitetni velünk, hogy a hagyományos családmodell ideje lejárt. Immár snassz így gondolkodni, mert az „középkori”. Kezdenek csodabogárként tekinteni arra, ami normális volt nemrég. Lehurrognak, ha nem akarjuk lenyelni a galuskát. Attól félek, nem is olyan sokára nem csupán lehurrognak, hanem egyenesen lekötöznek s erőszakkal nyomják majd le s vagy megemésszük vagy belehalunk. Mert a történések errefele mutatnak.

Csak úgy megjegyezném, hogy a nagy római birodalom is ezért bukott meg. Ott sem volt már szent semmi, ott és akkor is a beteges viselkedést kezdték normálisnak beállítani, ott és akkor is növekedett a fertő. Csoda-e, hogy vége lett, elpusztult?! S csoda lesz, ha a mi szép új világunk is arra a sorsra jut? Nem, nem lesz csoda. Sajnos rohamléptekkel haladunk a szakadék felé. Az értékrendszer már teljesen felborult, álszeretetbe csomagolják a fertőt, szépen tálalják a bűzlő, romlott ideológiát, kicicomázva, rózsaszín cukorhabbal, hátha könnyebb lesz megetetni az istenadta néppel. Sajnos a nép jórésze bárgyún le is nyeli.

Hát itt tartunk. Immár Székelyföldre is begyűrűzött a szenny. Ez az, ami elkeserít. Hogy a székely híresen józan gondolkodást is fertőzik. Természetesen felkészültem arra, amit eme írásom megjelenése után a sok névtelen fotelhuszártól kapok. Őszintén mondom, nem érdekel. Az értékrendszerünk mellett ki kell állnunk, a bűzös mocsarat nagy ívben ki kell kerülnünk. Ez az egyetlen esélyünk.

Amíg még ki tudjuk kerülni. Amíg még nem löknek erőnek erejével bele …

Lakó Péterfi Tünde


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »