20 év után ismét napirenden a nagypénteki egyezmény

Belfastban 1998. április 10-én történelmi megállapodás született, megteremtve a tartós béke alapjait Észak-Írországban a többségi protestánsok és a kisebbségi katolikus között, biztosítva a hatalom megosztáson alapuló önkormányzás feltételeit. A nagypénteki megállapodás három évtized véres időszakának vetett véget, amely megkötése után húsz évvel ismét napirendre került a Brexit miatt.

Az első világháború után, a húszas évek elején létrejött az ír szabad állam a mai Ír Köztársaság területén, az ír sziget pedig megosztott maradt, hiszen az észak-keleti területen létrejött az Észak-Írországnak nevezett terület, amely ekkor még önkormányzatisággal nem rendelkezett.

Az évek során folyamatosan napirenden volt részben Dublinban,  részben Belfastban és Londonban Észak-Írország státuszának kérdése. Dublinban a mai napig vannak olyan jelentősnek mondható politikai erők, amelyek Írország egyesítését szorgalmazzák, és ezt a társadalom igen jelentős része is támogatná – mondta el Tóth Norbert nemzetközi jogász, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója a Kossuth Rádió Európai Idő című műsorában.

Nem véletlen, amikor az írek beszélnek saját országukról, a mai Írországot, azt Ír Köztáraságnak említik, szándékosan, hiszen az Írországot kifejezést az egyesített sziget számára tartanák fenn.

Az Alapjogokért Központ kutatója hangsúlyozta, hogy a húszas években már voltak előzményei a határok átjárhatóságának, de igazából az ötvenes évek óta Észak-Írország és az Ír Köztársaság közötti határok tekintetében különleges jogi rezsim van hatályban, néha ez megszakadt az elmúlt 60-70 évben.  Nagyjából a schengeni rendszerhez hasonlóan ellenőrzés nélkül átjárható Észak-Írország és az Ír Köztársaság közötti határ, annak ellenére, hogy egyik ország sem tagja a schengeni zónának, de ehhez hasonló rendszert működtetnek – tette hozzá.

Megszűnik a schengeni határ?

Ha fenntartanák a határszakaszon a korlátozások nélküli átjárhatóságot, az az unió belső piaca vonatkozásában lenne probléma, hiszen így könnyű lenne bármilyen árunak ellenőrzés nélkül bejutnia az unió belső piacába.

Ha nem marad átjárható a határszakasz, akkor az elsősorban Észak-Írországban okozhat gondot, hiszen az úgynevezett nagypénteki megállapodás értelmében – amelyet az Egyesült Királyság és az Ír Köztársaság, illetve Észak-Írország akkori vezető politikai pártjai írtak alá 1998-ban – Észak-Írország jövendő státusza vonatkozásában rögzíti, hogy a lakosság dönthet népszavazáson, hova szeretne tartozni. Az Egyesült Királyság ezt szeretné elkerülni.

Csapdahelyzet alakult ki?

Több szempontból is nehezen feloldható a helyzet, részben az EU, részben a britek szempontjából – mondta az elemző, hozzátéve hogy köztes lehet a megoldás. Az Ír Köztársaság álláspontja az, hogy fent kell maradnia a határok átjárhatóságának, hiszen Észak-Írország lakosságának 45 százaléka katolikus vallású, mely feltehetően ír nemzetiségű.

A fennmaradó 55 százalék protestáns, akik angol és skót gyökerekkel rendelkeznek. A katolikus ír kisebbség elég nagy ahhoz, hogy az Ír Köztársaságnak foglalkozni kelljen az ő helyzetükkel.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »