A férfiak alanyi jogai az alkotmány szerint is szabadon semmibe vehetőek

A férfiak alanyi jogai az alkotmány szerint is szabadon semmibe vehetőek

Már korábban eleget kellett volna tennünk itt a Férfihangon egy lehangoló tájékoztatási kötelezettségünknek, azonban úgy tűnik, hogy senki sem érzett kedvet hozzá, hogy beszámoljon róla, hogy az Alkotmány Bíróság döntése szerint a férfiak másodrendű állampolgárok, akiknek jogait tetszés szerint – ha kell a végtelenségig – lehet nyirbálni. Ez a cikk is csak egy-két hónapnyi pihentetés, majd összeszorított fogakkal elvégzett öncenzúra után születhetett meg ebben a – mocskosabb káromkodásokat mellőző – formában.

Korábban örömmel adhattunk hírt egy olyan széles társadalmi támogatottságot élvező kezdeményezésről, amely kapcsán még a politikai élet eltérő pólusait képviselő pártok is képesek voltak közös álláspontra helyezkedni és egy népszavazási kezdeményezés formájában komolyan felvillant annak a lehetősége, hogy a férfiak és a nők egyenlő feltételek mellett vonulhatnak a jövőben nyugdíjba, felszámolásra kerülhet a sajnos régi hagyományokra visszatekintő férfiellenes nemi diszkrimináció. Amennyire szívmelengető volt mindez, pont annyira végletekig lehangoló, hogy előbb a Nemzeti Választási Bizottság tagadta meg a a népszavazási kérdés hitelesítését, majd amikor a Kúria döntése megmentette a kezdeményezést, akkor nők magánszemélyként és nőszervezetek útján alkotmányossági kifogást terjesztettek elő a népszavazási kezdeményezéssel szemben. Ha mindezt a “lehangoló” jelzővel jellemeztem, akkor az Alkotmánybírósági döntés megszületésének napját egyenesen a férfiak egyenjogúsági mozgalmának “gyásznapjaként” kell aposztrofálnom. Ez a döntés messze túlmutat önmagán, gyakorlatilag a törvénykezés legmagasabb szintjén nyilvánítja ki a férfiak alkotmányos jogfosztását és vele együtt a férfiak társadalmi megbecsülésének kétségbeejtő, mélységesen felháborító hiányát.

A távlati következtetések előtt nézzük az Alkotmánybíróság konkrét döntését és annak indoklását, amelyet ezen a helyen tekinthet meg bárki teljes terjedelmében.

“A nőket az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdése és a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata alapján külön védelem illeti meg, és a fokozott védelem követelményére tekintettel is nyugdíjra való jogosultságuk más lehet, mint más személyeknek. Mindkét szabályból az következik, hogy a nők – a férfiakhoz képest – kedvezőbb (nem azonos) alanyi jogokra tarthatnak igényt, a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata alapján különösen az állami nyugdíjra jogosultság (a törvényben szabályozott jogosultsági feltételek meghatározása) területén. Az Alaptörvény XIX. cikk (4) bekezdésének feltételes megfogalmazásából szövegszerűen az következhetne, hogy a nők előnyben részesítése egyes nyugdíjszabályok vonatkozásában a törvényalkotó számára biztosított lehetőség csupán. Azt azonban feltétlenül meg lehet állapítani, és a jelen ügyben vizsgált alkotmányjogi panaszok szempontjából annak van jelentősége, hogy az Alaptörvény valamennyi, a „Szabadság és felelősség” című részben szereplő szabálya, így XV. cikk (5) bekezdése és a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata is, érvényesülhessen a törvényhozó belátása szerint.

A nőknek ehhez Alaptörvényben biztosított joguk van. A hitelesített népszavazási kérdés – akár az NVB, akár a Kúria jogértelmezését kell figyelembe venni – a lényeges tartalma szerint arra irányul, hogy a nyugdíjba vonulás lehetőségét a férfiak számára is a nők számára biztosított kedvezményekkel, vagyis azonosan tegyék lehetővé. Ez azt jelenti, hogy mind a XV. cikk (5) bekezdése, mind a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata érvényesülése elé az eredményes népszavazás gátat emelne, azt lényegében kiüresítené. A fenti alapjogi összefüggéseket a Kúriának a felülvizsgálati eljárás keretében a kérdés alkotmányossági szempontú vizsgálata során fel kellett volna tárnia és értékelnie kellett volna.”

Hírdetés

Mindezek azt is jelentik, hogy az AB szerint tulajdonképpen nem lehetne a férfiak és a nők azonos nyugdíjfeltételeinek kérdését olyan módon sem népszavazásra bocsátani, hogy azok ne fogalmazzanak meg közvetlenül értelmezendő vagy értelmezhető költségvetési kihatásokat. Így sajnos alkotmányossági panasszal megtámadható lenne egy olyan kérdés is, amely esetleg így szólna: “Egyetért vele, hogy Magyarország Alaptörvényének XV. cikk (3) pontjának, miszerint “A nők és a férfiak egyenjogúak” úgy szerezzen érvényt az állam, hogy egyenlő nyugdíjazási feltételeket teremt a férfiak és a nők számára?” – Nem lehet feltenni ezt a kérdést sem, hiszen az “kiüresítené” a nők egyik alkotmányost alapjogát. Így válhat egy feltételesen megfogalmazott kedvezmény lehetősége sérthetetlen és kötelező érvényű alapjoggá.- Érdekes lehet majd az a szituáció, amikor valamely jövőbeli kormány megszünteti a nők számára juttatott nyugdíjkedvezményeket. – Meglehet, hogy akkor is azt mondja majd az Alkotmánybíróság, hogy a törvényhozás, a kormány kiüresíti a nők alkotmányos jogait? Az alkotmányos jogok megsértésére hivatkozva gyakorlatilag eltörölhetetlenek a nők számára valaha is juttatott kedvezmények?

Egyébként az ügy messze túlmutatott önmagán: számos kínzó társadalmi problémával kapcsolatban folyamatosan felmerül a kérdés, hogy kiharcolható-e a férfiak számára – még ha pozitív diszkriminációra nem is tartanak igényt – legalább az egyenlő bánásmód; érvényesíthetőek-e legalább a férfiak elemi jogai. Nos, megkaptuk az esszenciális válaszokat. Még egyszer emeljük tekintetünket az Alkotmánybíróság indoklásának egyik “örökbecsű” mondatára, hogy végképp tudomásul vehessük, hogy a férfiak csupán másodrendű állampolgárok:
„a nők – a férfiakhoz képest – kedvezőbb (nem azonos) alanyi jogokra tarthatnak igényt”

A 2011-ben újrafogalmazott alkotmányban megjelenő súlyos anomáliákra már az első pillanatban igyekezett a Férfihang ráirányítani a figyelmet. Deansdale “Miért nincs egyenjogúság Magyarországon” című cikke kellő éleslátással már akkor figyelmeztetett a viccbe illő önellentmondásokra, amikor még nem is sejthettük, hogy a férfiak milyen súlyos konkrét sérelmeket szenvednek majd el mindezek miatt. A keserű tapasztalatok fényében én ma veszem a bátorságot Magyarország Alaptörvényének nyers szavú kritikájára is: a magyar alkotmány az egyenlő bánásmódra igényt tartó férfiak szemszögéből egy gigantikus szarkupac. Nyilvánvaló, hogy ezt az orrfacsaró baromságot csak egy feminista szociológiával indoktrinált idióta illetve egy jogi antitálentum alkothatta. Az Alkotmány Bíróság részéről pedig megszületett az az ugyancsak végtelenül ostoba jogértelmezés, amely szerint a nőkre vonatkozó, feltételesen megfogalmazott kedvezményeket nem lehet “kiüresíteni”, miközben érdekes módon azt cseppet sem érzi zavarónak a bölcs Alkotmány Bíróság, hogy ez a fajta jogértelmezés viszont alapjaiban üresíti ki a jogegyenlőség alapfogalmát!

Mindazokra, akikben most az a mentőötlet fogalmazódott meg, hogy nincs más hátra, akkor ennek a gyalázatos, szégyenteljes nemi alapon diszkrimináló alkotmánynak a módosítása érdekében kellene népszavazási kezdeményezést indítani, még egy mélységesen nagy csalódás vár: Magyarország Alaptörvényének 8. cikk (a) pontja úgy rendelkezik, hogy nem lehet népszavazást kiírni “az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről”. – Így aztán véglegesen és kérlelhetetlenül rácsapódott a huszonkettes csapdája a magyar férfijogi aktivistákra, így valószínűleg évtizedekre eldöntöttnek tekinthetjük, hogy gátak és gátlások nélkül, sorozatban születhetnek a férfiakat nemi alapon diszkrimináló törvények az alkotmány női előjogokra vonatkozó rendelkezései által szentesítve és a népakarat számára is mindörökre érinthetetlenül…

Magyarországot egy olyan ordas orwelli eszme tartja markában, amely szerint a diszkrimináció valósítja meg az egyenlőséget… Ma Magyarországon valójában nem létezik a nemek közötti egyenjogúság…

A Férfihangon nyugdíjügyben íródott korábbi cikkeink itt találhatóak.


Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »