A hatalom arroganciája

A hatalom arroganciája

Idősebb vagyok mint Szlovákia. Annyira nem, hogy ténylegesen emlékezhetnék a mindenki által emlegetett nagy ’89-es forradalomra, de eléggé ahhoz, hogy tudjam, az utóbbi hónapok történései egyedülállóak Szlovákia történelmében.

Február óta hatalmas tömegek mozdultak meg, hogy megmutassák, valami nagyon nincs rendben ebben az országban. Tízezrek követelték hétről hétre, hogy mondjon le a karhatalom, írjanak ki új választásokat.

Igaz, hogy néhány személy lemondott, de a helyzeten nem változtattak. Azóta is hallgathatjuk a sajtótájékoztatókon, hogy a 2016-os választások eredménye legitim, és nem lehet megkérdőjelezni. “Mégis mit képzelnek, hogy új választásokat akarnak?” – Teszik fel a kérdést nyíltan, vagy burkoltan.

Mindez csak azt mutatja, hogy a hatalom mellé arrogancia is jár, mégpedig korlátlan mennyiségben. Mondjuk ki! Nyíltan hülyének néznek bennünket, mi pedig nem tudunk, vagy nem is akarunk tenni ez ellen.

A politikusaink nagyon jól megtanulták hárítani a felelősséget, és nyíltan hülyének nézni az embereket. Ez pedig legjobban a két napja tartó gazdatüntetések során mutatkozik meg.

Vegyük sorjában!

A gazdák több száz kilométert tettek meg, hogy Pozsonyban tüntessenek. Nyilván az volt a cél, hogy lebénítsák a főváros forgalmát, így az egyébként érdektelen embereknek és politikusoknak is ki kellett volna nyitniuk a szemüket és fülüket, hogy lássák és hallják, mi is a gazdák gondja.

Mit lépett erre a karhatalom? Korlátozták a mozgásukat, szinte ketrecbe zárták őket, mert mégis hogy képzelik, hogy kimennének a traktorokkal a délutáni csúcsba?!

Találkozni akartak Pellegrinivel, ő meg úgy gondolta, hogy neki nem szükséges találkoznia az ország gazdáival, inkább menjenek haza, aztán majd ő meglátogatja a keletieket. Ez a hatalom arroganciája. Tetszik vagy sem számára, de ő az egész ország kormányfője, tehát az lenne a legkevesebb, hogy odamegy a Tyrš rakpartra, és meghallgatja a gazdákat.

Hírdetés

Fogadta viszont a gazdákat Andrej Kiska államfő. De ez csak pofavizit volt, tőle sok segítség nem várható, mert nincs olyan hatalma, ami ezt lehetővé tenné. Mégis, benne legalább volt annyi emberség, hogy egy asztalhoz üljön velük.

Pellegrini utasítására találkozni akart a gazdákkal Matečná miniszterasszony. A gazdák bár nem bíznak benne, hajlandóak voltak a találkozóra – mindannyian. A rendőrök – nyilván felsőbb utasításra – nem engedték, hogy gépjárműveikkel (traktorjaikkal) menjenek a Mezőgazdasági Minisztériumhoz, így az egyébként is fáradt és jogosan dühös gazdák gyalogosan tették meg az egy órányi utat a városban.

És mit tett a miniszterasszony? Kiküldte a szóvivőjét, hogy ő csak három emberrel hajlandó beszélni. Ez a hatalom arroganciája. Ha pedig ez a szemtelenség nem lenne elég, akkor csütörtökön meghallgathattunk egy elmés sajtótájékoztatót, amiben jószerivel lehülyézte a gazdákat a drága jó Matečná asszony. Ez szintén a hatalom arroganciája. Az ő tárcájához “tartozó” földművesekkel és gazdálkodókkal soha, semmilyen körülmények között nem szabadott volna ilyen hangot megütnie, főleg, hogy rengetek visszaélésről számol be sajtó a minisztériumi praktikák kapcsán.

És akkor vegyük hozzá a listához Andrej Dankot. A házelnök találkozóra hívta a gazdák képviselőit. Két és fél órán keresztül rabolta idejüket, majd megtudtuk, hogy igazából semmi érdemlegeset nem tudott mondani. Vele kapcsolatban csak annyit jegyezhetünk meg, hogy szerinte semmi szükség arra, hogy a pártjához tartozó Mezőgazdasági Minisztérium éléről visszahívják Matečná asszonyt. Nos, szerintem ez is a hatalom arroganciája.

Az, hogy Bugár Béla hallgat, nem meglepő. Igaz, hogy a koalíciós párt elnöke, de ő már másra gyúr. Ő már tudja, hogy ennek a koalíciónak nincs jövője, a drága idejét pedig nem fogja olyan apróságokra pazarolni, mint a gazdák problémái. Inkább csak számolja vissza az államfőválasztásig hátralévő napokat, hogy legalább addig bírja ki ez a tákolmány…

A sajtótájékoztatók királya, Robert Fico sem érzi úgy, hogy meg kellene szólalnia. Mikor paradicsomdobálásra lehet számítani, akkor színét se látni. Pedig leginkább az ő sara, hogy a gazdák és mindenki más tüntetni kényszerül. Az, hogy lemondott a miniszterelnökségről, de továbbra is hiteles közszereplőnek tartja és mutatja magát, szintén a hatalom arroganciája.

A gazdák nem csak saját megélhetésükért dolgoznak. Az ő kezük munkája kerül (jó esetben) az asztalunkra. Számukra a földművelés nem csak munka. Ők azok, akik továbbviszik őseink hagyatékát: a termőföld szeretetét. Azét a termőföldét, amit a karhatalom az elmúlt évtizedekben többször is elvett tőlünk.

Üzenem a gazdáknak: Veletek vagyunk!

Komjáthy Petőcz Andrea

Nyitókép: Körkép.sk/KZS


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »