A II. világháború szlovák szemmel: 15 perccel a németek után a szlovákok is megtámadták Lengyelországot

Hogyan kezdődött a második világháború szlovák szemmel? Az Aktuality.sk által közölt történelmi összefoglaló azt mutatja, hogyan támadt rá a szlovák hadsereg Lengyelországra a németek oldalán.

 

Mi sem természetesebb, hogy az egész azért történt így, mert a németek „ráerőszakolták” az akkor már önálló Szlovákiára azt a védelmi szerződést, ami a Führer bábállamává tette az első független szlovák államot. A „kényszerítve voltunk” kényelmes történelmi magyarázatán túl azonban a cikk mégiscsak elég érdekes tényeket közöl: Jozef Tiso katonái 15 perccel a németek után támadták meg Lengyelországot.

 

1939 nyarán rengeteg német érkezett Szlovákiába, de nem nyaralni, hanem hogy előkészítsenek egy offenzívát. A levegő egész Európában puskaporos volt, így mindenki úgy kezelte, csak idő kérdése, mikor robban ki egy újabb világégés.

 

A németek elsősorban a Vágvölgyében építettek hidakat, utakat, katonai raktárakat, légvédelmi rendszereket és ütegeket telepítettek. Agugusztus 24-én aztán Jozef Tiso megkapta az első utasításokat, amelyek végül a második világháború kitöréséhez vezetett.

 

Indok volt elég…

 

A szlovák-lengyel kapcsolatok ezekben az időkben enyhén szólva is feszültek voltak, mert – ahogy a cikk azt említi –

 

„a szlovákok még nem feledték, hogyan kellett a lengyeleknek átengedniük 27 falvat és 25 ezer lelket Árva és Szepesség területéből. Ahogy azt sem, hogy 1938-ban Lengyelország újabb 200 négyzetkilométeres darabot kanyarintott ki [Szlovákiából] 4 ezer lakossal”

 

Bár ezek a számok Trianonhoz képes nevetségesen kicsik, az akkori Szlovákia számára elegendő indokot szolgáltak arra, hogy Lengyelország ellen forduljanak. A cikk írója a fenti sérelmeket egyébként még megfejeli azzal, hogy az

 

„annektált (elfoglalt) területeken a szlovák lakosság „ki volt szolgáltatva az erőszakos kolonizációnak”…

 

Ezen kívül források azt is megemlítik, hogy több lengyel politikus is támogatta, hogy Szlovákia déli részei kerüljenek vissza Magyarországhoz.

 

Tűzvész Varsóban 1939. szeptember 17-én, a német megszállás után. Fotó forrása: Aktuality.sk

 

Először jött a propaganda

 

Szlovákia hagyta magát elcsábulni, Hitlernek pedig szüksége volt a kis országra földrajzi helyzete miatt, az utánpótlási vonalak biztosítása érdekében. Szlovákia feladata az volt, hogy megvédje és tartsa a szlovák-lengyel határt egy esetleges lengyel ellentámadással szemben. Az iglói repteret a német légierő rendelkezésére bocsátották.

 

„A szlovákoknak [a Führer] mindezért cserébe az elvesztett és annyiszor megsiratott területeket ígérte. Tiso mindennel egyetértett”

 

olvasható a cikkben.

 

Tiso elhatározása után elindult a szlovák lengyelellenes kampány, amit elsősorban a Hlinka-gárdisták terjesztettek. A németeket védelmezőknek, a lengyeleket agresszoroknak állították be.

 

„El kellett hitetni a szlovákokkal, hogy ha háború lesz, az az igazságért vívott harc lesz azért, ami jog szerint az övék”

 

A propaganda addig fajult, hogy augusztus 22-én egy Pozsonyban megrendezett lengyelellenes tüntetésen a tömeg ledöntötte az egyik lengyel diplomata házát.

 

Védekezés helyett mégis csak támadniuk kellett

 

Közelgett a háború kitörésének napja, de az utolsó pillanatban a szlovákok új parancsot kaptak.

 

A védekező stratégia helyett a németek úgy gondolták, hogy a szlovák hadseregnek is meg kell támadnia Lengyelországot. A Bernolák tábori hadsereggel (mintegy 51 ezer fős sereggel) fel is vonultak a határhoz. Három hadosztályból állt, a Jánošík, a Škultéty és a Rázus hadosztályból.

 

A második világháború 1939. szeptember 1-jén hajnali 4:45-kor kezdődött, mikor a németek lerohanták Gdansk lengyel kikötővárost, 15 perccel később pedig délről offenzívát indítottak a szlovákok is Ferdinand Čatloš (az első önálló szlovák köztársaság hadügyminisztere) vezetésével.

 

A szlovák hadsereg rövid idő alatt és szinte akadály nélkül 30 kilométernyi mélyen behatolt Lengyelországba. Két nappal később az akkori lapok diadalittasan közölték, hogy újra szlovák zászló lobog a Javorina felett.

 

A vérszemet kapó szlovák hadsereget végül a németek állították le, amit az előbbiek úgy értékeltek, hogy alábecsülik őket. Nem sokkal ezután Varsó kapitulált, kelet felől megjelent a Vörös Hadsereg, és ezzel Lengyelország egy időre megszűnt létezni. A szlovák hadsereg szeptember végén visszavonult a lengyel területekről.

 

Német csapatok törnek át a lengyel határon. Fotó forrása: Aktuality.sk

 

És a következmények…

 

Az egész offenzívában szlovák részről a történészek szerint mintegy húszan estek el és néhány tucat katona megsérült, a németek pedig nagyon elégedettnek tűntek Tiso Szlovákiájával.

 

Az Aktuality.sk írása szerint a katonák visszatérése a szlovák közvélemény számára megnyugtató volt, mivel sokan nem értették, miért épp egy szláv testvérnemzet ellen kellett háborúba vonulniuk.

 

A lépéssel azonban Szlovákia elvesztette minden manőverezési képességét, minden másik országnál nyíltabban és közvetlenebbül vonult hadba a németekkel. Franciaország és Nagy-Britannia azonnal megszakította Pozsonnyal a diplomáciai kapcsolatokat.

 

Amiről a cikk azonban már nem ír, hogy a történelem különös cinizmusának köszönhetően a világ legtöbb áldozatát szedő, legvéresebb és legkegyetlenebb háborújának kirobbantóját azzal “büntették”, hogy visszakapta Magyarországhoz visszacsatolt déli területeit, kivéve Kárpátalját.

 

 

Körkép.sk

Nyitókép: Aktuality.sk


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »