A macskaszeretetből a bősi szappancsodákig (interjú)

A macskaszeretetből a bősi szappancsodákig (interjú)

A kereskedelmi tucattermékekkel szemben általában inkább valami egyedit keres az ember. Ilyen például a szappanbokréta. A készítés módjáról, az ötlet eredetéről Sánta Patasi Gabriellát kérdeztük, akinek a kézművesség iránt való érdeklődése sem véletlen…

 

Honnan jött a szappankészítés ötlete?

Régóta foglalkozom kézműveskedéssel. 6 éves korom óta kötök, horgolok, de mást is kipróbáltam már. Rendszeresen járok kézművesvásárokba a férjemmel, illetve a Bősi Horgolókörrel. Közben rájöttem, hogy a horgolás nagy munka, drága, így a vidéki kézműves vásárokban nehezen értékesíthető. Pont ezért foglalkoztatott, hogy kellene csinálni valami mást is, ami viszonylag hamar készül, szép és pénztárcakímélő. Nem jött az ötlet.

Aztán úgy hozta a sors, hogy vásároltunk egy macskát, a tenyésztőtől pedig egy szappan-macskaszobrot is kaptunk hozzá. Napokig nézegettük az asztalon, gondolkoztunk, hogyan készülhetett, míg végül elkezdtem kutakodni az interneten a szappan készítés folyamatáról. Nem sokkal később rá is bukkantam egy webáruházra, ahol mindent megtaláltam, amire szükség lehetett, mint pl. kiöntőformát, szappant, illatot, festéket, meg amiről úgy gondoltam, hogy kellhet…

Hogy kell elképzelni, miképp készülnek a szappancsodák?

A szappanokat a konyhában készítem, mivel olvasztani kell a masszát, a kiöntő formákkal szétt kell rakodni. A szappant először egy deszkán késsel apróbbra szeletelem, majd felolvasztom, színezem, illatosítom és végül kiöntöm. (magyarázta lelkesen.) Léteznek persze különlegesebb megoldások, például a márványozás, vagy amikor átlátszó szappanba különféle tárgyakat, pl szárított levendulát, fahéjat, vagy akár gyöngyöket teszek.

Hol sajátította el a mesterséget?

 

A szappankészítést végülis autodidakta módon sajátítottam el. Manapság minden megtalálható az interneten, blogokban, cikkekben, youtube-videókon. Én a szappankészítés hideg eljárását gyakorlom, ami annyit jelent, hogy nem főzöm a szappant, hanem készen vásárolom az Egyesült Királyságból származó természetes alapanyagból készült szappantömböket. Ezeket kell felolvasztani, majd színezni és illatosítani.

Kezdetben valóban csak ezt tettem, de időközben az ember mindig tanul újat, tanul a hibákból (nevetve megjegyezi: ilyenkor ismét „bogarászik” a neten, hogy mit rontott el). Közben vásárol igényei, kérései alapján, de mindig kell új dolgokat kitalálni. Igy kezdtem szeletelhető szappant, hajmosó szappant, vagy a mostani nagy „slágert”: szappancsokrot készíteni.

Hogy párosítja a színt az illattal?

Az illatot mindig a színnel asszociálom (kivéve, ha a kedves vásárló mást kér). Pl. a lila szappan levendula-, orgona- vagy ibolyaillatú.

Mi a titka a formázásnak?

Hát, van néhány, de inkább azzal kapcsolatban, hogy mit lehet elrontani, vagy mivel színezzünk, hogy az tartósabb legyen… Ezeket viszont nem szeretném elárulni (a szakmai titokra hivatkozva, mondta határozottan). Azt viszont igen, hogy a szappancsokrok fakulnak, nem örök életűek. Nem szeretik a nagy fényt, nem célszerű napon tartani őket, kifakulnak hamar.

Örökölte a kézügyességed, vagy az évek során alakult ki?

A kézügyességemet biztosan örököltem, ugyanis édesanyám hosszú évekig kötésből szerzett magának kereset-kiegészítést, de varrni is jól tudott.

Gondolkodott már azon, hogy esetleg valamilyen rendezvényen bemutassa a készítést, vagy tanfolyamot indítson?

A szappanjaimmal most kezdek csak rendezvényekre járni, eddig csak horgolást vittem, ugyanis a szappankészítés mellett örömmel horgolok is. Persze szívesen be is mutatom. Az eljárás nem nehéz és biztos a siker, csak sajnos kell hozzá tűzhely vagy mikrohullámúsütő, ami pl. egy kinti rendezvényen általában nem biztosított a kézművesek számára. De bízom benne, hogy az adott rendezvényeken a portékámnál minél több emberrel találkozom majd…

Laky Erzsébet


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »