A Nazca-vonalak rejtélye

A Nazca-vonalak rejtélye

Nemrég volt hír, hogy Peruban egy kamion rongálta meg ezeket a csak a levegőből látható, sivatagi hatalmas ábrákat. A tudósok számára titok, hogy miként és miért keletkeztek ezek az ábrák.

Több elmélet is található a neten, számomra, mivel ez egy száraz sivatag, az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy esőcsináló ábrák ezek, mert esős élőhelyen található állatokat ábrázolnak. Valószínűleg azt tartották, hogy ezek az állatok vonzzák az esőfelhőket.

Ettől azonban jóval izgalmasabb az, hogyan készültek ezek az ábrák?! Általános vélemény, hogy az ábrák elkészítéséhez vagy még inkább vizuális ellenőrzéséhez szükséges volt valamilyen repülő alkalmatosságra. Meglátásom szerint ez nem feltétlenül igaz, s a továbbiakban bemutatom, miért.

Tegyük fel, hogy olyan feladatot kapunk, hogy egy papírlapra rajzolt figurát nagyobb felületre kell átmásolnunk. Például nagyméretű freskót kell készítenünk egy templom falára. Hogy is tennénk? Aligha lenne bárki is, aki rövid töprengés után ne úgy csinálná, hogy térhálót rajzol az ábrára, majd ezt a hálót többszörös méretben felviszi a falra. Utána már „csak“ az egyes négyzetekben található részábrákat kell berajzolni. Jöhet az ellenvetés, hogy a művész, az állványzatról lejőve vizuálisan ellenőrizni tudja a munka milyenségét… Ez valóban így van egy művészi célú munkánál, de ilyen ellenőrzési lehetőség hiányában is megfelelő hasonlóságot lehet elérni ilyen egyszerű ábráknál – véleményem szerint.

Az, ami első pillantásra is gondot okozhat már az első pillanattól kezdve, az a térháló felrajzolása a hatalmas, alkalmasint több száz méteres ábrákhoz. A megoldás akkor jutott eszembe, mikor az egyik dokumentumfilmben bemondták, hogyan készültek a rajzok, ez közelről szemlélve jól látszik. Egy példával hozom közelebb a módszert. Szórjunk szét egy asztalra egy marék rizst, majd ujjunkkal rajzoljunk bele bármilyen ábrát! Az ábra úgy keletkezik, hogy az ujjbegyünk félretolja a rizsszemeket, a vonalakon kitisztítja az asztalt, mellette pedig a szemek „besűrűsödnek“, s az ábra jól látszik. Az asztalon persze mindez könnyedén sikerül, de hogyan csinálták a kősivatagban?

Hírdetés

A hírekben és az interneten is olyan megfogalmazás található, hogy a vonalakat belevésték a felszínbe. A valóság azonban az, hogy a vonalakat úgy készítették,  hogy a sivatagot borító köveket félredobálták vagy valamivel félregörgették, s ugyanazon effektus jött létre, mint a rizsszemek esetében. Így keletkeztek tehát a rajzok, de hogy vitték fel a térhálót a területre?

Meggyőződésem szerint ugyanígy. Az információkból nem világos mekkora kövek borítják a fennsíkot, de ha egy kamion, szerintem útrövidítési okból, egyszerűen átment a területen, akkor nem lehetnek nagyok, talán csak öklömnyiek. Egy hosszú zsineg kihúzása után a köveket oldalra lehet dobálni, és kész a térháló vonala. Az sem elképzelhetetlen, hogy egy V-alakú ácsolatot húzzon egy ember, ami a köveket oldalra görgeti. Ezután a következő munkafázisnak annak kellett lennie, hogy az egyes négyzetekbe ugyanilyen módon berajzolják az abba eső részábrákat. A legkisebb rajz csupán negyvenvalahány méteres, szerintem az volt az első, amely esetén elképzelhető egy kisebb kilátóról való megszemlélés is, majd a többi, több száz méteres ábránál már tudták, hogy a végeredmény bizonyosan jó lesz.

Röviden és egyszerűen leírva, szerintem így készültek a Nazca-vonalakból összeálló állatfigurák. Az egyes ábrák ilyetén való felrajzolása után már csak az maradt, hogy a segédvonalakként elkészített térhálót a kövek újbóli elterítésével megszüntessék.

Könözsi László


Forrás:hirek.sk
Tovább a cikkre »