A NER keresztényei

A NER keresztényei

Megosztotta magvas gondolatait a Képmás magazin olvasóival Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere. Igazán épületes szellemi tápszer kerekedett belőle. Megtudhatjuk többek között: „Az iskolai nevelés egyik feladata, hogy megtanítsa kritikusan olvasni a híreket a médiában, az ellenzékieket és a kormányoldaliakat is.” A nemes célt csak helyeselni és támogatni lehet, ám az újabb nemzeti konzultáció fényében meglehetősen bizarr információ. Gondoljunk bele, mi sorsra jutna a „nemzeti konzultáció”, ha a magyar lakosság kritikusan olvasná a híreket? Nyolcmillió kérdőív kerülne egyszerre a kukába, ahová kritikus olvasás után való. Bár a kritikusan olvasók országában ezt az egész hatalmaskodó bagázst régen a méltó helyére tették volna.

Ám ha már szóba hoztam a készülő nemzetzaklató konzultációt, idézzük meg, hogy Balog nagytiszteletű úr miként viszonyul a migránsok okozta problémákhoz. „Miközben a hatóságoknak, az államnak az volt a feladata, hogy kerítést építsen, és elérje, hogy menjenek be a menekültszállásokra, ahol regisztrálják és ellátják őket, keresztényként bátorítottam a gyülekezetet, hogy vigyenek ennivalót, takarót, gyógyszert a Keleti pályaudvarhoz, hogy ne csak nőkön, gyerekeken, betegeken segítsenek, hanem minden krízishelyzetben lévő, manipulált, becsapott emberen.” Figyelemre méltó kijelentés ez! Balog bevallja, hogy maga is „migránssimogatásra” adta a fejét, sőt másokat is biztatott rá, holott jól tudjuk, a hatalompárti véleménytulajdonosok a „migránssimogatókat” hazaárulónak, a kereszténység megtagadóinak, Soros-bérencnek hirdetik. Balog mégis a kormány elvárásai ellenére cselekedett, amit akár tettnek is mondhatnánk – de sajnálatos módon egyáltalán nem az emberi kiválóság valamely megnyilvánulásáról van szó.

A miniszter maga rontja le bizonyítványát a „keresztényként” szó használatával. Hiszen ez arra utal, hogy gyülekezetében keresztényként viselkedett, a kormányban viszont nem. A két különböző közegben két homlokegyenest ellentétes értékrendet és magatartásformát követett, amit csak erős elfogultsággal lehet egyénisége sokszínűségeként jellemezni. A keresztények általában mindenféle környezetben, társaságban, élethelyzetben hiszik, vallják, cselekszik hitük előírásait. Nincs olyan, hogy valaki csak otthon vagy a templomban keresztény, de a kettő közötti úton már pogány. Sőt, azt is elvárják a keresztényektől, hogy a más nézeten levőket igyekezzenek meggyőzni a jézusi igazságról.

Sajnos Balog és a kormány viszonylatában efféle törekvésekről nincs tudomásunk. A vallástörténet ismer időszakokat, amikor a hit elhallgatását, megtagadását bocsánatos bűnnek tekintették. Üldözések idején ha valaki nem vállalta a mártíromságot, és az életét mentendő megtagadta az Urat, megfelelő bűnbánat után visszatérhetett a közösségbe. Balog esetében sem a bűnbánatnak, sem a kényszerítésnek nincs nyoma. Annál is érdekesebb ez az ellentmondásos helyzet, mert kormánybéli társai is keresztények állítólag. Azt hirdetik magukról: ők a keresztény Európa utolsó védőbástyái. Ehhez képest lépten-nyomon olyan intézkedéseket hoznak, amelyek köszönőviszonyban sincsenek a jézusi tanokkal. Ha másnak nem, legalább Balog nagytiszteletű úrnak illett volna figyelmeztetni minisztertársait, hogy ne olyan döntéseket hozzanak, mint az Úr ellenségei, ha már igényt tartanak a megtisztelő „keresztény” jelzőre.

Persze sokféle kereszténység van. Még senkinek sem sikerült összeszámolnia, hogy az elmúlt kétezer évben hányféle felekezet, szekta, irányzat, lelkiség, mozgalom lépett fel ekként, sőt nemegyszer egyedüli üdvözítőnek hirdetve magát. Úgy látszik, most a nemzeti együttműködés rendszere (NER) is megalkotta a maga keresztény társulatát, amelynek ugyan semmi köze a krisztusi normákhoz, de főpapok áldásával bír. Hitelveiket a miniszterelnök szokta kinyilatkoztatni, és a szóvivők kommunikálják.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.10.10.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »