A plázatűz utáni népharag elsodorta az „örökös” kemerovói kormányzót

A plázatűz utáni népharag elsodorta az „örökös” kemerovói kormányzót

Több mint két évtizede irányította a Kuzbasszt, a kemerovói plázatűz után egy héttel mégis lemondani kényszerült az egyik legnépszerűbb orosz kormányzó. A 73 éves Aman Tulejev a tragédia miatt rá nehezedő morális teherre hivatkozva maga nyújtotta be Vlagyimir Putyinnak a lemondását, aki azt azonnal elfogadta. Az igazsághoz tartozik, hogy a kemerovói területet kormányzóként már 1997 óta irányító Tulejevnek aligha maradt más választása. Néhány napja még nem volt hajlandó a lemondását követelő tüntetőkkel találkozni, s a városba látogató elnöktől kért bocsánatot a tragédiáért. A Kreml azonban láthatóan nem bocsátott meg, s elküldte a selyemzsinórt. A kormányzói teendőket Tulejev a közelmúltban kinevezett helyettese Szergej Civiljev látja el, aki a 64 áldozatot követelő plázatűz után előbb piárolással vádolta meg a város főterén tiltakozókat, majd térdre borult előttük.

Tulejev az orosz politika nagy öregje, s Kemerovó mindenható urának számított. Legutóbb 2015-ben 92,13 százalékos részvétel mellett 96,69 százalékos többséggel már negyedik alkalommal választották kormányzóvá. A Levada Központ egy tavalyi felmérése szerint – a gubernátorok közül egyedüliként – a hat leghitelesebb orosz politikus közé tartozott. Figyelmeztető lehet sokaknak, hogy most egyik pillanatról a másikra porladt szét a plázatűzben a népszerűsége.

Tulejev nem tőzsgyökeres kuzbasszi, nem dolgozott a régióü kulcságazatának számító szénbányászatban sem, igazi néptribunként mégis meghódította a Nyugat-Szibéria déli részén fekvő Kuznyecki-medencét. Szülei hét éves korában költöztek a gyorsan iparosodó vidékre, ahol Tulejev a vasúttársaságnál emelkedett jó két évtized alatt a vezetői posztig. Országosan a ’80-as évek végén a bányászok érdekeinek védelmezőjeként lett ismert. A nagypolitikába is ezután robbant be, s 1990-től párhuzamosan ívelt felfelé karrierje a helyi és az országos politikában. Az 1991-es elnökválasztáson  6,8 százalékkal (a kemerovói területen 44,6 százalékot kapott) a negyedik legjobb eredményt érte el, ám ez nem zavarta Borisz Jelcint abban, hogy az augusztusi puccs támogatása miatt elmozdítsa posztjáról. Népszerűsége a régióban azonban töretlen maradt, s 1994-ben az általa létrehozott blokk, a Narodovlasztyije 63,3 százalékkal a területi parlament legnagyobb ereje lett. Jelcin kemény bírálójaként egy év múlva szövetséget kötött a kommunistákkal, s a KPRF listájának harmadik embereként jutott be a dumába. Az 1996-as elnökválasztáson ismét jelöltette magát, s a Kuzbassz befolyásos munkásvezéreként négy nappal az első forduló előtt lépett vissza a kommunista Gennagyij Zjuganov javára. Ezután még egyszer, 2000-ben jelöltette magát, a ’90-es években pedig különböző kormányposztokat is betöltött.

Nála hosszabb ideje csak a belgorodi területet vezető Jevgenyij Szavcsenko kormányzó. A kemerovói területen Tulejev tekintélye elvitathatatlan volt, ám mint az ismert elemző Konsztantyin Kalacsev fogalmaz, a hatalom őt is deformálta, s nem tudott időben lelépni a színről. „Most azonban végképp lezárult egy korszak, s Aman Tulejev már csak a történészek számára lesz érdekes” – fogalmazott a politológus.

Egy éve már sötét felhők gyülekeztek a feje fölött. Tavaly már két helyettese ellen is eljárás indult, s Tulejev távozásáról is egyre többet beszéltek. A mostani tragédia csak felgyorsította ezt a folyamatot, s egy hétig csak azért maradhatott még a hivatalában, mert Putyin nem akarta a kamerák kereszttüzében lemondatni. Az orosz Nyomozó Bizottság vezetőjének Kemerovóba érkezése azonban megadta ehhez a végső lökést. Alekszandr Basztrikin élesen bírálta, s bűnös hanyagsággal vádolta a tűz miatt a sajtó előtt is a helyi vezetőket.  


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »