Aki nemet mondott Antall Józsefnek

Aki nemet mondott Antall Józsefnek

Kodolányi Gyula költő, műfordítót – Kodolányi János unokaöccse és Illyés Gyula veje – is megérintette a rendszerváltoztatás, csatlakozott azokhoz az értelmiségiekhez, akik a demokratikus Magyarország alapjait helyezték le. 1990 és 1994 között Antall József egyik főtanácsadója volt. A Prima Primissima díjas Kodolányi Gyula, a Magyar Szemle és a Hungarian Review főszerkesztője beszélt egyéni döntésekről, belső és külső harcokról az Arcvonások rendszerváltoztatásról szóló sorozatában.

Családjának határozott politikai véleménye volt, édesapját egyszer vizsgálati fogságba vitték, nagybátyja pedig belső emigrációban élt. Ő maga a hatvanas évek végén került be a nem hivatalos ellenzéki politizálásba, részt vett Bibó István könyvének angolra fordításában és kicsempészésében, és akkoriban kezdődött barátsága Csoóri Sándorral és Kósa Ferenccel, akik bevonták az Erdéllyel kapcsolatos illegális munkákba. Ez a barátság folytatódott a Magyar Demokratikus Fórumban – mesélte Kodolányi Gyula a Kossuth Rádió Arcvonások című műsorában.

Az MDF a parlamentbe kerülése előtt egy lazább szövetség volt, írók, közgondolkodók, értelmiségiek találkozóhelye. Komoly vita folyt arról, hogy mozgalom maradjon-e, vagy párttá váljon, s ebben a kérdésben Antall József megjelenése hozott döntő fordulatot.

Antall József Kodolányi Gyulát kérte fel főtanácsadónak. A megbízatás eredetileg két évre szólt, ám Kodolányi Gyula biztosra veszi, hogy a miniszterelnök tudta, úgysem fog kilépni a ciklus közepén. A fő munkaterülete a diplomácia, a külkapcsolatok voltak. Tanácsadóként nem tagolódott be szorosan a bürokráciába, az államszervezetbe, a politikai munka legkreatívabb részét végezhette. Elsősorban diplomatákkal tárgyalt, s azt mondja, a diplomaták nyitottak voltak a demokratikus Magyarországra, nagyobb türelemmel várták a beilleszkedést a nyugati intézményrendszerbe, mint maguk a magyarok.

Viszautasította a miniszteri bársonyszéket

A miniszterelnök egyébként más pozíciókat is felajánlott Kodolányi Gyulának: a kulturális miniszteri széket, vagy hogy a miniszterelnökségi szervezetben foglaljon el egy rendszerezettebb munkát kívánó pozíciót, de ezeket nem vállalta.

Kodolányi Gyula elmondta, váratlan nehézségekkel is meg kellett küzdeniük, a munkának azonban az volt a pozitív oldala, hogy tudták, amit csinálnak, az egy új kezdet. A negatívumok között említette, hogy a magyar értelmiség egy része kivárt, és kívülről szemlélte a kormány tevékenységét.

Akár polgárháború is kitörhetett volna

A 1990-es taxisblokádot fontos eseménynek nevezte, mert úgy látja, sokan akkor értették meg, hogy mi a tét. Kodolányi Gyula úgy véli, akár polgárháború is kitörhetett volna, ha a kormány akkor nem viselkedik nyugodtan és józanul. Szavai szerint a média félelmetes volt és szerepzavarban működött: a magyar politika első számú szereplőjének gondolta magát, folyamatosan a csetepatékkal foglalkozott.

„Felelőtlenül és feleslegesen kótyavetyéltek el jól működő magyar cégeket”

Kodolányi Gyula visszautasította, hogy a privatizáció tévedései az Antall-kormány hibái lehettek. Emlékeztetett rá, hogy 1993-ban kormányhatározatban fogadták el azoknak a nagyvállalatoknak a százas listáját, amelyekben a magyar államnak döntő többséget kell fenntartania. A Horn-kormány azonban ezt első intézkedéseinek egyikével érvénytelenítette, s ezzel törvényesen is megnyílt a lehetőség, hogy felelőtlenül és feleslegesen kótyavetyéljenek el jól működő magyar cégeket. Örömét fejezte ki, hogy az Orbán-kormány 2010-ben úgy döntött, a stratégiai jelentőségű közműcégeket nemzeti kézben kell tartani.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »