Antidogma – Alex Soros: apja fia

Meglátjuk, hogy az ifjabbik Soros a kivételt fogja-e erősíteni, vagy a szabályt. Mire is számíthat tőle a világ? Nos hát, „azt a világnézetet, amelyet az idősebb Soros vallott és pénzelt, és amelyet magáévá tett Alexander is, A globális kapitalizmus válsága (2000) című könyvének előszavában fedte fel: »Szükségünk van a politikai döntéshozatal valamiféle globális rendszerére. Röviden, egy globális társadalomra van szükségünk a globális gazdaságunk támogatására.

George Soros ellenségei közül sokan bizonyára abban reménykednek, hogy talán nyugodtabb időszak köszönt majd az emberiségre, ha a világmegváltás önjelölt apostola és a globális felforgatás hoppmestere egyszer távozik az élők sorából. Hiú ábránd, mert négy fia van, akik készek tőle átvenni a stafétát. Közülük a legesélyesebb trónkövetelőnek a harmincas évei elején járó Alex tűnik, aki sokáig a magafajta felső tízezerbeli aranyifjak fényűző életét élte léha celebek – a közösségi hálókra feltöltött fényképek tanúsága szerint többnyire néger kosárlabdázók, rapperek és fotómodellek (de gustibus non est disputandum) – társaságában. Néhány éve azonban kilépett az apja árnyékából, és a családi hagyományt követve önálló életre kelt hivatásos „filantrópként” és a nemzetközi „progresszió” bőkezű támogatójaként.

Hivatalos debütálására öt évvel ezelőtt került sor a New York-i társadalmi körökben, amikor nagyszabású partit rendezett a Global Witness nevű brit társadalmi szervezet számára, amely a „természeti erőforrások kizsákmányolása, a konfliktus, a szegénység, a korrupció és az emberi jogok megsértése közötti kapcsolat megtörését” tekinti fő feladatának, és elsősorban az afrikai háborús övezetekben folytatott illegális gyémántkereskedelem (az ún. véres gyémántok) leleplezésével hívta fel magára a figyelmet. Az ifjabbik Soros akkoriban készült történelem szakvizsgájára a Berkeley Egyetemen, közben megalapította saját jótékonysági alapítványát, amelyet szerényen önmagáról nevezett el, a célja pedig mi más lehetett, mint a társadalmi igazságosság és az emberi jogok előmozdítása. Komilfó.

Gyermekkorában saját bevallása szerint nem volt mindig felhőtlen az apjához fűződő viszonya, aki miután elvált második feleségétől, Alex anyjától, a kelleténél kevesebb időt szakított rá. Alex éppen ezért gyakran volt haragos, mert úgy érezte, hogy az apja nem akarta őt igazán. Élete nehéz pillanataiban Nietzschéhez fordult „életleckékért” az apja hiányában, és csak tizenéves korára kezdett szorosabbá válni a kapcsolatuk, amikor ez utóbbi már többet törődött vele, olyannyira, hogy latinból korrepetálta és Marx­ról okította. A New York Times szerint, amely ezeket az exkluzív információkat közzétette, az idősebbik Soros addigra már több mint nyolcmilliárd dollárt áldozott különböző célokra a Nyílt Társadalom Alapítványán keresztül hatvan országban, és 2003-ban azzal viccelődött, hogy az egész vagyonát odaadná, ha ez garantálná George W. Bush vereségét.

Apjához hasonlóan Alex is bőségesen költ liberális projektekre, így például „mohó [sic] támogatója” az „igazságosság” ügyét felkaroló Bend the Arc nevű zsidó szervezetnek, miközben „a szemét forgatja arra a véleményre, hogy a jótékonykodás az a módszer, amellyel a gazdagok megveszik a szentség szekuláris formáját”. (Making Good on the Family Name, nytimes.com, 2012. július 18.) Az elvileg tehát a társadalmi igazságosság és az emberi jogok érvényesítésére hivatott alapítványán keresztül mindenesetre 1,2 millió dollárt adományozott az utolsó három választáson demokrata párti jelölteknek és csoportoknak. (Soros’s son builds a PAC for Jewish voters, politico.com, 2015. április 20.)

Az Izraelhez és a palesztin kérdéshez való viszonyulás erősen megosztja az amerikai zsidóságot is. Ezzel Alex Soros nagyon is tisztában van, nyilván ezért tartotta szükségesnek tisztázni, hogy az általa gründolt Bend the Arc az első olyan zsidó lobbi (hivatalos nevén: politikai akcióbizottság, PAC) az USA-ban, amely nem az Izraellel kapcsolatos témákat tartja az első számú prioritásának, inkább olyan dolgokra helyezi a hangsúlyt, mint a bevándorlás, a melegházasság és a jövedelmi egyenlőtlenségek, és ezek mentén igyekszik mozgósítani a helyi zsidókat. (George Soros’ son is leading a Jewish super PAC that doesn’t want to talk about Israel, businessinsider.com, 2015. április 23.) Ennek ellenére már maga az a gondolat, hogy egy zsidó nem a zsidó államért való szüntelen lobbizást tekinti élete legfőbb értelmének, és ennek nyíltan hangot is ad, meglehetősen durva hangvételű reakciókat váltott ki a cionista és keresztény cionista táborban, amint az alábbi rövid, de reprezentatív válogatásból kiderül.

A neokon éceszgéber és antidzsihádista aktivista David Horowitz weboldalán egy bizonyos Daniel Greenfield imigyen ömleszti az epét: „George Soros, a radikális szélsőséges, aki náci kollaboránsként (eltöltött) idejét »életem legizgalmasabb idejeként« emlegette, arról ismert, hogy különböző frontcsoportokat pénzel, közülük egyesek a zsidókat célozzák meg. (…) És ki lehet jobb az amerikai zsidóság valódi tapasztalatának bemutatására, mint a magyar náci kollaboráns fia, akinek az apja a saját anyját zsidó antiszemitának írta le, és aki a zsidókat hibáztatta az antiszemitizmusért. Alexander anyja azt mondta, hogy Soros anyja azért nem szerette őt, mert »nyíltan zsidó«. Soros egyetértett azzal, hogy anyja a volt feleségét »túlságosan zsidónak« látta. Ki a jobb a valódi amerikai zsidó tapasztalat illusztrálására, mint egy náci kollaboráns fia…? Úgy értem, Hitler rothadó holtteste [sic!] és egy Hámán-bábu mellett? Mindenesetre ez az egész dolog már olyan vérfertőző, mint bármelyik Soros-projekt.” (Son of Nazi collaborator to open „Jewish” anti-Israel PAC, frontpagemag.com, 2015. április 21.)

Egy másik blogon – amely önmagát ugyan konzervatívként reklámozza, de a tematikája és a hangvétele alapján sokkal inkább neokonnak tűnik – Susan Goldberg ezt írja: „Nem titok, hogy Soros papa különböző politikai akcióbizottságokat pénzel, amelyek közvetlenül kötődnek a Black Lives Matter [A Fekete Életek Számítanak, néger nyomásgyakorló – G. I.] mozgalomhoz. Alexander Soros nagyon világossá teszi, hogy szervezetének ez a »polgárjogi« mozgalom az elsődleges célja. […] Soros PAC-ja egy palesztinpárti aktivista tábort pénzel amerikai földön, amely jogfosztott afroamerikaiakból áll, akik azon serénykednek, hogy kapcsolatokat létesítsenek radikális palesztinokkal.”

Ez a néhány ártatlanul hangzó mondat is elég volt ahhoz, hogy elszabaduljon a pokol a kommentelők körében. Íme, néhány jellemző megnyilatkozás a lincshangulat érzékeltetésére: „Mit is várnánk egy náci fiától? / Egy kápó fia. A náci túl megtisztelő. / Inkább úgy néz ki, mint egy iráni. / Valójában magyarországi zsidók. Nem hiszem, hogy ennyire sértegetni akarnék egy iránit. / Mit várunk egy olyan zsidó fiától, aki együttműködött a nácikkal a második világháborúban. George Sorost háborús bűnökért perbe kéne fogni, és nem meglepő, hogy a fia is egy öngyűlölő zsidó. / A nácikkal való kollaborálásban követi az apját. / Amilyen az apa, olyan a fia. Mindketten a zsidó társaik ellen fordultak. / Te nem vagy zsidó, Alex. Nácik vagytok, mint az apád és az ő apja volt, akik Hitlernek dolgoztak a holokausztban! Az apád a gonoszság összegzése. Schwartz úr, az apád az oka, hogy Obamánk van. A szervezetek, amelyeket támogat, mind Amerika-ellenesek, antiszemiták, Izrael-ellenesek, és támogatják a rasszizmust, a dzsihádot, a kalifátust, a szocializmust, a kommunizmust, a gyűlöletet, a gonoszságot, az iszlámot, harmadik világbeli országgá téve minket. / Mind azt reméltük, hogy G. Soros hamarosan meghal, de sajnos itt ragadtunk a négy fiával, akik követik a lábnyomaiban és sakkoznak a világ vallásaival. Ezeknek a különböző diktátoroknak miért mindig nárcisztikus aranyifjak a fiaik? Mind a kötelességének érzi, hogy megszabadítsa a világot az igazságtalanságtól, miközben minden ország polgárai azt sikoltják: »Soros teremtette az igazságtalanságot«. Kérlek, menj a f…ba és vidd magaddal a hamis materialisztikus hollywooodi progresszív ideológiádat!” (Son of George Soros Launches Anti-Israel „Jewish Action PAC”, pjmedia.com, 2015. április 24.)

A kommentelők véleménye persze nem feltétlenül tükrözi a szerkesztők álláspontját, de azzal, hogy a moderálás elmaradt, mégis nyilvánvalóvá vált a köztük levő szellemi affinitás. Arról nem is beszélve, hogy noha Alex Soros már idejekorán nyomatékosította, hogy a szervezete nem foglalkozik Izraellel, ennek deklarálása már önmagában is elegendő volt ahhoz, hogy a cikk címében eo ipso Izrael-ellenesnek minősítsék azt, „aki nincs velünk, az ellenünk van” alapon, ahogyan egyébként fentebb a Frontpage Magazin is tette.

Az előbbiekhez képest az alábbi sorok, amelyek az egyik (valóban) konzervatív honlapon jelentek meg, szinte már üdítően hatnak a visszafogottságukkal. „Alex Soros azt ígéri, hogy továbbviszi apja örökségét globális korrupcióból, rezsimváltásból és konfliktusteremtésből. Soros fia most emelkedik ki a homályból, arra készülve, hogy folytassa apja globális destabilizáló örökségét. Mint az apja, Alex Soros progresszív liberális, aki kötelességének hiszi a nemzetállamok lerombolását, a hagyományos családi értékek eltörlését és a kereszténység kitörlését a Föld színéről. Az ifjú Soros már jó startot vett, nyafogva és vacsorázva az összes megfelelő emberrel, aki segíteni fogja apja »jó« munkáját folytatni.” (Alex Soros comes out of the shadows. Son of George Soros is busy putting politicians in his pocket, theduran.com, 2016. augusztus 17.)

A kijelölt Soros-utód politikai-közéleti aktivizálódását és az utódlásra való önpozicionálását mutatja, hogy az elnökválasztás finisében személyesen is találkozott a Trump-ellenes tábor fejeseivel Barack Obama hivatalban lévő elnöktől kezdve Hillary Clinton demokrata elnök­aspiránson és az alelnöki posztra általa kiszemelt Tim Kaine-en keresztül a szená­tus és a képviselőház demokrata párti prominenseiig, amint azt az Instagramra feltöltött fotóival illusztrálta. (Globalists unite: Hillary Clinton running mate Tim Kaine dines with George Soros’s son as Donald Trump rise terrifies world elite, 2016. augusztus 12.) Az egyiken Eric Schnei­derman New York-i főügyész társaságában látható.

Az még csak hagyján, hogy egy láthatóan igencsak viseltes klottgatyában feszít az illusztris közszolga oldalán, elvégre a „laza” amerikaiak nem sokat adnak a társasági illemszabályokra, és a divattervező barátaitól a jelek szerint lenne még mit tanulnia a „bon chic bon genre” fogalmáról. Az viszont, hogy leereszkedő „atyáskodással” rá is teszi kezét a nála jóval idősebb és – már csak a pozíciójánál fogva is – jóval tekintélyesebb férfi vállára, a napnál is világosabban demonstrálja, hogy (ahogy mondani szokták) nem volt gyerekszobája, vagy legalábbis az apja tényleg hiányzott belőle, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá.

Schneiderman egyébként azzal érdemelte ki ezt a „megtiszteltetést”, hogy miután kiderült, hogy Donald Trump megméretteti magát az elnökválasztáson, eljárást indított ellene azzal a gyanúval, hogy dollár tízezrekkel átverte a Trump Egyetem hallgatóit. Egy másik, még ennél is pikánsabb fotó szerint Alex Soros személyesen is részt vett a Trump jelölése utáni erőszakos utcai megmozdulásokon, amelyekre egyébként állítólag Soros-pénzből (is) toboroztak tüntetőket heti 1500 dolláros fizetésért és az amerikai gazdaság legatyásodott állapotához képest eléggé vonzónak mondható (15-18 dolláros órabér, pluszjuttatások, túlóralehetőség, heti 77 órás munkaidő) munkafeltételekkel. (Soros Son ALEX SOROS Found Participating in Far Left Anti-Trump Protest-Riots!, thegatewaypundit.com, 2016. november 14.)

Noha – mint kiderült – maga is „antiszemita” nagymama unokája, adott esetben Alex Soros is hajlandó használni az antiszemitizmus-vád politikai fegyverét. Például a közösségi médián keresztül Ivanka Trump és férje, Jared Kushner „megfenyítésére”, amikor egy rabbi szavait idézve arra próbálta rávenni őket, hogy szólaljanak fel a republikánus jelölt ellen, amiért az egyik választási nagygyűlésén levetített kampányklip George Soros, Janet Yellen (a Fed elnöke) és Lloyd Blankfein (a Goldman Sachs bankház feje) fényképeivel burkoltan arra utalt, hogy mindhárman „egy globális hatalmi struktúra részei, amely felelős azokért a gazdasági döntésekért, amelyek kirabolták a munkás­osztályunkat, megfosztották országunkat a gazdagságától, és azt a pénzt egy maréknyi nagyvállalat és politikai entitás zsebeibe tették”. A Rágalmazásellenes Liga, számos rabbi és demokrata politikus bírálta a kampányklipet, mert kódolt antiszemita üzenetet véltek felfedezni benne. Erre reagálva írta Alex a Trump lányának és vejének címzett posztjában, hogy „Trump ismét leszállt az antiszemitizmusig a legutóbbi tévéhirdetéssel”. (George Soros’s Son Evokes Holocaust Era Rabbi to Chastise Ivanka, Jared for Their „Silence”, forward.com, 2016. november7.)

Alex már korábban belépett a Nyílt Társadalom Alapítvány kuratóriumába, és apja 25 milliárd dollárra becsült vagyonának nagy része fölött is állítólag ő rendelkezik. „Úgy tűnik, ez része a tervnek, hogy ő üljön a vezetői székbe, amikor majd apja lelép a színről.”

És hogy mire is számíthat tőle a világ? Nos hát, „azt a világnézetet, amelyet az idősebb Soros vallott és pénzelt, és amelyet magáévá tett Alexander is, A globális kapitalizmus válsága (2000) című könyvének előszavában fedte fel: »Szükségünk van a politikai döntéshozatal valamiféle globális rendszerére. Röviden, egy globális társadalomra van szükségünk a globális gazdaságunk támogatására.«” (Alexander Soros, Scion of Billionaire George Soros, Being Groomed To Take Control, thenewamerican.com, 2017. január 19.) Alex Sorost tehát egyszerűen arra „képezték ki”, hogy apja világnézetének szellemében továbbra is „ellenőrzést gyakoroljon”. Már csak az a kérdés, hogy lesz-e benne elég szusz hozzá. Talán La Rochefoucauld-tól származik a bonmot, miszerint a nagy embereknek az a sajátosságuk, hogy hitvány ellenfeleik vannak. Ez a szentencia azonban ugyanannyira érvényes az utódaikra is. Meglátjuk, hogy az ifjabbik Soros a kivételt fogja-e erősíteni, vagy a szabályt.

Gazdag István – www.demokrata.hu


Forrás:betyarsereg.hu
Tovább a cikkre »