Arab fiúk, német lányok

Nem akarunk Allah akbarra ébredni harangszó helyett. Mert férfiak vagyunk, nem metroszexuális trendmajmok.

Na, csapjunk a közepébe, aztán lehet hőbörögni a szalonban. Németország ki lett herélve, és jelenlegi kancellárja még rá is tett egy lapáttal a kollektív frusztrációra. Mert az van, hogy aki német, az náci is egyben hetedíziglen, legyen bár echte berliner, mint egy amerikai, hetven év sem volt elég lemosni a gyalázatot.

A kollektív bűnösség borzalmas elve átüt mindenen. Németország, dacára annak, hogy a galambősz Führer minden vágya teljesült békésen (lásd még Timur Vermes: Nézd, ki van itt), tehát Európa a közös pénzzel együtt az övék, mégis a kontinens legbetegebb teste. És ebbe belefér, hogy hazudik a népautó. Meg a „magyar” stratégiai partnerek is. Talicska.

Németország tehát folyamatosan hazudik a rabszolga sajtóján keresztül is (ajánlott irodalom Udo Ulfkotte Megvásárolt újságírók, avagy hogyan irányítják a politikusok, a titkosszolgálatok és a pénztőke Németország médiáját című könyve). Amelyen át folyamatosan ekézi Magyarországot is, a történelmileg ingadozó szövetségest, amely most a Balkánon (beleférünk) próbálja megtalálni önmagát.

De vissza az elejére, a közepébe. A sajnálatos kölni események (plusz Hamburg, Düsseldorf és még Helsinki, Salzburg, a nem kívánt törlendő) átírták a tabellát. Mert amikor a valakik által felmobilozott koszos hordák rámennek a német lányokra (sajnos e sorok írója ezt már 1985-ben költőien megfogalmazta – lásd egy esterházysan újabb zárójelben – az Arab fiúk, német lányok című dalában, amely érthető módon reneszánszát éli a megoszthatatlanok körében), az már azért belefér a vesztesek által írt történelemkönyvekbe.

A kölni szilveszter ugyanis archetipikus és posztmodern egyszerre. Így ebbe belefér minden attól kezdve, hogy a helyi rendőrség vezetője miért tökölt tíz napig a lemondásán, egészen addig, hogy a ZDF komplett tulajdonosi köre miért nem tette meg ugyanezt mind a mai napig. Sok a dízel, nyilván. Az utórezgésekben, már azonkívül, hogy a kölni rendőrség megtalálta a vízágyúkat és a könnygázt egy, a baromarcúak elleni tüntetés kapcsán, a legszebb a tanfolyam. Merthogy az lesz, melynek során a willkommen migráncsokat fel fogják világosítani róla, hogy mit szabad a liberalizmusban, és mi az, ami még abba sem fér bele.

Döbbenetes. Már vizualizálom is, és hallom Dolbyban, amint Frau Vau, a helyi közintézmény vezetője elbúcsúzik a diákoktól a tanfolyam végén. Aztán kedves új polgártársak, hazafelé a metróban nem nyúlkálni idegen bugyikban, mert az nem szép dolog, rendőrnőében meg különösen nem, mert ő itten a törvény, nem a saria, meg még autót is vezethet a tetejébe. Tanfolyam baszki, mondta a főorvos úr éppen a konyhában, az kell nekik, pedig az a baj, hogy a piát sem bírják, kulturálisan. Merthogy kulturális különbségek vannak. Igen, ez így igaz.

Ha például mindez nem Kölnben, hanem Zágrábban vagy még inkább Splitben történik, másnap a nyúlkálók a Diocletianus palotájának a falain fekszenek mind az ezren, a tökeiknél kiszögezve, leszögezve egyszer s mindenkorra, hogy nem adjuk a csajainkat, megtartva nemzetkarakterológiánk ismérveit.

Ott ugyanis még férfiak is laknak. A férfi pedig arra van predesztinálva, hogy minden körülmények között megvédje a nőnemű feleségét és a lányait, akiket nem sétáltat az utcán méterekkel az egója után. Akár az élete árán is. És itt most be lehetne hozni a gyarmatosítás százezernyi nemi erőszakát, ideje is lenne végre szembesülnie a boldog és házasuló Európának, de ez most nem válasz. Kulturálisan az a válasz, hogy itt a lányok történelmileg felszabadultak egészen a miniszoknyáig (60-as évek) és a szörnyű műkörömig. De így szeretjük őket, ha már így alakult. És minden körülmények között megvédjük őket. Ha beszari, elnyomott németek vagyunk, ha nem. Ha nem lehet kitenni a keresztet, mert Molenbeek úgy parancsolta, akkor is.

Mert nem akarunk Allah akbarra ébredni harangszó helyett. Mert férfiak vagyunk, nem metroszexuális trendmajmok. Mert szeretjük asszonyaink szépségét, akár a szlovákok. És ha ez nektek nem tetszik, akkor takarodjatok. Szörnyű, de így van. Nem a gíroszárusokból van sok (lehetne több bárány, mint pulyka), hanem a söpredékből. Férfiból meg több kéne. David Bowie írta a Rebel rebel című nagyszerű dalában: „You got your mother in a whirl / She’s not sure if you’re a boy or a girl” (anyád számára kész talány, hogy fiú vagy-e vagy lány). De ez egy másik kontextus. Most inkább egy hazai klasszikust idézzünk, aki szerint szakállas nőkkel nem lehet szakállas férfiakkal felvenni a harcot. Ez van most, kedves Európa.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 01. 16.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »