Az APEC-csúcs megmutatta az USA eltűnőben lévő befolyását Ázsiában

Az APEC-csúcs megmutatta az USA eltűnőben lévő befolyását Ázsiában

REDIFF

/Az alábbi cikk M. K. Bhadrakumar tollából való, mégpedig az igen nagy tekintélynek örvendő indiai diplomata-publicista-elemző blogjáról. Márpedig ha egy indiai Amerikát lekezeli, és Kína teljesítménye előtt leveszi mit tudom én milyen fejvédőjét, az nem semmi./

Elemzését azzal kezdi, hogy a most lezárt Da Nang-i (Vietnam) APEC-csúcs (Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés) jelképezi, milyen mértékben tud az Egyesült Államok életet lehelni az amerikai hatalom újjáélesztésébe hosszú távon. Ha egyáltalán…

„A lényeg: akárhogyan is hangsúlyozza az USA katonai erejét, az ázsiai befolyásért folyó harc e helyett a gazdasági fronton dől el.” /Ami akkora kulcsmondat, amit érdemes többször elolvasni./

Az Egyesült Államok már amúgy is súlyosan vesztett tekintélyéből, hogy visszavonult a Trans-Pacific Partnership (TPP) egyezményből.

Amikor Donald Trump amerikai elnök pénteken az APEC csúcson beszélt, az rossz beszéd volt, rossz helyen előadva.

(Bhadrakumar linket szolgáltat a beszédre.)

Trump azzal fenyegetett… /és most itt szokatlanul szakítsuk meg a szöveget messze a mondat vége előtt. Vajon ki, mikor hallotta azt, hogy Hszi kínai elnök bármikor, bárkit fenyegetett volna? – és most folytassuk a mondatot:/ ,hogy az USA a jövőben nem tűr el „krónikus kereskedelmi visszaéléseket”, és panaszkodott, hogy a szabad kereskedelem likvidált amerikai munkahelyek millióit, majd nekitámadt a Világkereskedelmi Szervezetnek, és rácsapta az ajtót a regionális szabadkereskedelmi megállapodásokra.

Miközben az ázsiai vezetők a multilaterális megoldásokat részesítik előnyben a globális kereskedelmi problémákra. Az ASEAN által vezetett regionális átfogó gazdasági partnerséget akarják, ahol az USA nem is ül az asztalnál.

Közvetlenül utána emelkedett szólásra Hszi Csin-ping kínai elnök. Ő markánsan más jövőképet festett fel a globális kereskedelemről. (A szerző ennek a beszédnek a linkjét is megadja.)

Hszi közölte, a globalizáció megfordíthatatlan folyamat és bemutatta hazáját, mint a világkereskedelem új bajnokát. Így fogalmazott: „Támogatnunk kell a multilaterális kereskedelmi rendszert és nyílt regionalizmust kell gyakorolnunk, hogy a fejlődő tagok többet profitáljanak a nemzetközi kereskedelemből és a befektetésekből”.

Ismét álljunk meg. Nem úgy, mint a korábbi globalizációnál, ahol nevünk  „kuss” volt, Kína Magyarországot partnernek akarja bekapcsolni a Belgrád-Budapest tehervonat pálya megépítésével.

Folytassuk:

Hszi beszélt a digitális gazdaságról, a kvantum tudományról, a mesterséges intelligánciáról, stb., és felvázolt egy olyan jövőt, amely összekapcsolódik és átfogó.

Megjegyzendő, hogy míg Trump beszédét udvarias, langyos taps kísérte, Hszi beszédét felállva tapsolták meg a résztvevők.

A kiváló elemzés ezután számos példával támasztja alá azt, amit írt.

Majd ez következik:

Trump 11 napos ázsiai körútja még inkább megerősítette a dél-kelet-ázsiai elit szemében azt,  hogy az USA stratégiai talajt veszít Kínával szemben. Egyszerűen kifejezve: egy olyan ázsiai stratégiának a hatékonysága, amely elsősorban katonai erőn alapul, az bizonytalan és fenntarthatatlan. Az APEC szombati nyilatkozata (link…) igazolja, hogy Hszi beszéde szinkronban volt az idők szellemével, míg Trumpé semmit nem jelentő hangzavar és füstölgés volt.

Írja a világhírű indiai szerző, egyebek között az Asia Times kiadvány rendszeres publicistája.

Végül szembeállítja a gigantikus kínai Új Selyemút projekt globális hasznát a benne résztvevőknek az amerikai hatalom kézzelfogható hanyatlásával.

A zárómondat:

Amikor Trump ünnepel 253 milliárd dollárnyi értékben kötött megállapodásokat Kínával, az ázsiaiaknak feltétlenül azon kell elgondolkodniuk, hogy minden út végül nem vezet-e Kínába.

 


Forrás:lovasistvan.hu
Tovább a cikkre »