Az oroszok úgy érzik, hogy Európát ellopták tőlük

Az oroszok úgy érzik, hogy Európát ellopták tőlük

Ha már a korábbiakhoz képest nem is a legfontosabb kérdések között – egy éjszakai panelben –, de természetesen az Európai Unió és Oroszország kapcsolatai is jelen voltak a Valdaj Klub hétvégén véget ért 13 éves ülésén. Már csak azért is, mert ahogy Vlagyimir Putyin fogalmazott, az Ázsia felé fordulás természetes folyamat, ám Oroszország Európában van, s így érdekei az EU-hoz kötik. Ennek ellenére Moszkva ma már úgy érzi, hogy a kontinens két fele nem együtt, hanem egymás mellett van. Valami megváltozott, mégpedig rossz irányba. Ahogy többen fogalmaztak, érzik, hogy Európát ellopták tőlük. No, nem befolyási övezetként, hanem partnerként, éspedig az Egyesült Államok. Ma Oroszországban – jobb híján – sokan gondolkoznak így. Erre válaszként a retorika egyfajta érzelmi ellensúlyként próbálja túlhangsúlyozni az ázsiai fordulatot, minden normálisan gondolkodó orosz tisztában van azonban azzal, hogy az Európai Unió nélkül a komoly geopolitikai ambíciókat tápláló Moszkva gyenge, s bizony jó lenne ez irányba konszolidálni a kapcsolatokat. Csakhogy ennek több akadálya is van. Mint az többször elhangzott, egyrészt az ukrán válság után Washington nem engedi kibontakozni a szankciók szorításából Oroszországot, másrészt a jelenlegi EU-nak sincs bátorsága a saját érdekei szerint cselekedni. Jó példa volt erre – hogy ne menjünk messze –, hány kérdést kapott a magyar résztvevő (lapunk rovatvezetője) arról, hogy mikor szavaz majd az „oroszbarát” Magyarország e megszorítások ellen. A válasz egyszerre bonyolult és egyszerű is, hiszen Budapest szeretné már levetni ezt a nyűgöt, de csak másodikként van hozzá bátorsága. No, és természetesen politikai súlya.

Oroszország hajlandó felújítani a gázszállításokat Ukrajnának – válaszolta a Magyar Nemzet kérdésére Vlagyimir Putyin a Valdaj vitaklubon.

S hogy mindezek ellenére az úgynevezett Nagy-Európa eszméje nem csupán álom, s mennyire megalapozott, azt igazolják a számok. Mint a Valdaj Klub említett vitafórumán is elhangzott, az elmúlt 70 évben Európa a szociális és gazdasági szférában több mint 50-szeresére növelte a GDP-jét, ami nem következhetett volna be, ha nem lép ki a nemzeti keretek közül. S persze, ez a potenciál közelebb hozta a legfontosabb partnerekhez, így köztük Oroszországhoz is.

Hírdetés

Az Európai Unió válsága mindenki előtt világos, és rendszerjellegű. A leglátványosabb megjelenésének a többség a brexitet tartja, amellyel az EU elveszítette GDP-jének mintegy 20 százalékát, de ami ennél is fontosabb, egyre látványosabban folyik szét az identitása. Ez a lépés nagy eséllyel tragédia az integrációt támogató brit fiatal nemzedék számára, és szinte egységes volt a vélemény, hogy ezt a hozzá nem értést nem fogják megbocsátani az ezeket a folyamatokat elősegítő és támogató politikai elitnek.

Érdekes momentuma volt az elemzésnek, hogy mindez gyengíti Orosz­ország európai identitását is. S valóban, az utcákon is tapasztalható hangulat egyre inkább az európai értékeket is elfogadó westernizációként, semmint európaizációként írható le, ami ismét csak nem támogatja az összeurópai összefogást. Ebben az esetben az elemzők többsége három lehetséges forgatókönyvet vázol fel. Egyrészt a dewesternizációt és a visszatérést az európai intézményekhez, de valószínűbb ezeknél egyfajta „hideg diffúzió”, azaz az orosz és az európai társadalom valamiféle, a korábbiaktól eltérő, inkább az oktatásra és a tudományos együttműködésre, semmint az intézményi összefonódásra fókuszáló, több elemzést kívánó összefonódása.

A jövő lehetséges útjai közül a többség a globális konfliktusok kibontakozásának visszafogása érdekében katonai dimenzió gyengítését, az értékek helyett több pragmatizmust, a reálpolitika hangsúlyozását ajánlotta. Mind­ehhez hozzátették még azt is, hogy Oroszországot és Kínát közelítheti egymáshoz a közép-ázsiai konfliktusok oldása, a közös fellépés e régióban, ezzel a többoldalú együttműködés ösztönzése. S végül az európai politikai és gazdasági gondok megoldásának útja a „valdajosok” szerint messze nem csupán a tudományos és kulturális tevékenységek dotációja, hanem a felgyülemlett problémák globális, a populista és a protestpártok ötleteire is választ adó megoldása lehet. 

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 31.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »