Azerbajdzsán UNESCO világörökségi „Holdbéli tája” – a Gobusztán

Az itteni fotók láttán még azt is nehéz eldönteni a szemlélőnek, hogy egyáltalán a Földön készültek-e, vagy valamilyen űrszonda továbbította őket, egy idegen planétáról.

Gobusztán szinte növénytelen vonulatai, az éles sziklák ásványi anyagoktól rikító színei és a meghökkentő méretű, pöfögő sárvulkánok minduntalan azt juttatják a tájat járó ember eszébe – ilyen lehet egy Holdséta. Az itt-ott felszínre törő gázok és petróleumtócsák csak fokozzák ezt az érzést. Azután elénk tárulnak a rítus táncot járó emberek sokezer éves, szuggesztív ábrázolásai…és ráébredünk, hogy bolygónk egyik legkülönlegesebb szegletébe tévedtünk – sokak szerint ez Élet bölcsőjébe.

Gobusztán

A Kaukázus és a Kaszpi-tenger találkozásánál fekvő megyényi terület egészen különleges mikroklímával rendelkezik. Minden irányból zöld öleli körbe (Mitöbb 150 km távolságra déli irányban szubtrópusi páraerdők gőzölögnek), mégis ez a nagyjából 60 X 100 km méretű sáv egy igazi csapadék nélküli, sivatagi vidék. A változatos felszínformák és a kőzetalkotó ásványok sokszínűsége miatt mégsem egyhangú, inkább kíváncsiságot ébresztő, bizarr táj. A folyamatosan kiszáradó Paratethys-tenger néhai partjai mára kiemelkedett platókká váltak, az állandó techtonikai aktivitás következtében repedések és törésvonalak barázdálják, a homok csiszolta dombokat, hegyeket. Ellátni innen a gazdagságot hozó Abseron-félszigeti (bakui) olajmezőkig, s ha előre olvastunk a térség geológiájáról – tudjuk, hogy a talpunk alatt néhol itt is petróleum kavarog. A tűző napon a nappali hőmérséklet májustól – szeptemberig gyorsan +35°C-ra emelkedhet, de a helyi különlegesség a rendkívüli erejű szél. Mindennapos a szélvihar erejű, folyamatos légmozgás, szó szerint „rá lehet támaszkodni” a lökésekre.

Földünk legnagyobb sárvulkánjai

A techtonikailag aktív zóna legkülönlegesebb jelenségei a sárvulkánok. Itt van belőlük a legtöbb, s a legnagyobbak is egész Földünkön. (A számon tartott 1.000 sárvulkánból több mint 400 található Azerbajdzsánban) A sokszor több száz méter magas halmok tetején, oldalában tucat számra sorakoznak a 3-4 m magas vulkáni kúpok. A kürtőkből váltakozó ritmusban tör a felszínre a sár. Lávafolyamok helyett itt sárfolyásokat találhatunk, a kürtők mélyéről sziszegés vagy éppen böffenő hangok hallhatók. A sokszor 2-3.000 mélységben lévő üregekben keveredik össze a forró víz, a különböző gázok (főleg metán) és a sár.

Sárvulkán

A kitörések általában veszélytelenek (a sorok íróját is többször „leköpte” a Dashgil egyik vulkánja), a felszínre törő gázok nem mérgezőek, a sárfolyam hőmérséklete +30°C körüli. Eruptív sárvulkánok esetén is csak kisebb mennyiségű agyag repül a levegőbe. A sárvulkánok mára Azerbajdzsán legfontosabb természeti látnivalói közé tartoznak – hiszen pl. Európában teljesen ismeretlenek. (A Székelyfölddel határos romániai Buzau, vagy Szicília sárvulkánjai sokkal kisebbek és messze kevésbé látványosak).
2001-ben egy egészen elképesztő sárvulkán kitörést figyeltek meg Gobusztán holdbéli táján: Az egyik óriási kráterből – igen erőteljes morajok közepette – 15 m magas lángok csaptak a felhőtlen ég felé.

Az UNESCO világörökségi ősrajzok

Az üledékes kőzetekből felépült néhai partok mára meredek peremű platókká formálódtak. Az egyik ilyen perem oldalában található a Qobustan Nemzeti Parkhoz tartozó 40 hektáros sziklarajz múzeum. A Kaszpi-tengerre néző, UNESCO világörökségi védelem alatt álló szabadtéri múzeumban a sziklarajzok mennyisége, mérete és változatossága egészen egyedülálló. A magyar látogatót leginkább egy „szőlő és zöld nélküli Badacsonyra” emlékezteti a táj, a hegy alatt bolygónk legnagyobb tavával. (A 371.000 km2 területű Kaszpi felszíne 625-ször nagyobb a Balatonénál, s átlagos mélysége annak 62-szerese./!/) Ma gépjármű- és vasúti forgalom halad ott, ahol 3.500 éve még óriási állatcsordák haladhattak évi migrációs vonalukon.

Ősrégi sziklarajz

A néhai migrációs vonal vadbősége, a nagyszerű beláthatóság és a víz közelsége is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a neolit kori közösségek annyi generáción át otthonuknak és kultikus központjuknak is tekintették ezeket a sziklákat. A különböző generációs sziklarajzok (számos közülük olyan jó állapotban maradt meg, mintha csak néhány napja készültek volna) életképeket és kultikus szertartásokat is ábrázolnak. Tengerjáró hajó, vonuló állatcsorda, vadászat és szertartásos táncok jelenetei fedezhetők fel a sziklákon – ezerszámra. A lekoptatott talapzatokon kőbe vájt edények, tárolók sorakoznak, s a neolit kori emberek eszközei heverhetnek még ma is szerte szét a plató peremvidékén, a szélrózsa minden irányában.
Ellentmondásosnak tűnhet, de egyre több kutatócsoport állítja, hogy Földi élet bölcsői az iszapvulkánok lehettek. Ezen is túlmenően – a „Holdbéli Gobusztánt” tartják az emberiség egyik bölcsőjének.


Forrás:kurultaj.hu
Tovább a cikkre »